Nincs még egy középület Budapesten, amelynek homlokzatán akkora volna a nyüzsgés, mint a Magyar Nemzeti Bank Szabadság téri székházán. Ettől persze még nem könnyebb észrevenni a hatalmas épületet díszítő domborműveket. Lefogadom, naponta sok százan vágnak át úgy a nyüzsgő forgalmú téren, hogy még egyszer sem állította meg őket a látvány: pedig a hajdani Osztrák-Magyar Bank egykori főintézete valódi, míves képregényt kínál.

Ami azt illeti, maga a tér is megér egy pillantást. Alpár Ignác jutalomjátéka látható itt; mindmostanáig rajta kívül tán egyetlen budapesti építésznek sem adatott meg a lehetőség, hogy ilyen grandiózus tér legmeghatározóbb, egymásnak felelgető házait egymaga tervezhesse. A Nemzeti Bankot és a vele szemben felépült egykori Tőzsdepalotát tényleg látványosan egymáshoz igazította az alkotó: mindkettő súlyos, magabiztosan terpeszkedő épület, egy derűlátó és gazdag aranykor beszédes emléke.

Hogy így alakult, az félig-meddig a szerencsének is köszönhető - derül ki abból a tanulmányból, amely a Magyar Nemzeti Bank épületismertető kiadványában olvasható. A dualizmus íratlan szabályai szerint a meghívásos pályázaton felerészben ugyanis osztrák építészek vettek részt, így aztán kevésen múlt, hogy nem a budapesti színházakat futószalagon gyártó Fellner és Helmer iroda kapta a megbízást. Innen kezdve azonban minden a legnagyobb rendben ment: a pénz nem számított, az építész mindenből a legdrágábbat és a legjobbat használhatta fel, s még abból sem lett különösebb skandalum, hogy a három évig tartó építkezés költségei 1905-re épp másfél millió koronával lépték túl az előre kalkulált öszszeget, s végül négy és fél millióra rúgtak.

Az épület belső terei persze nem tudták drasztikus átalakítások nélkül átvészelni a múlt évszázadot. A negyvenes évek végén a praktikum jegyében kettéosztották az első emeletet, így két nyomasztóan alacsony, roszszul szellőző fél szintet nyertek a tervezők. Ekkor kötötték össze a bank épületét a szomszédos házzal, a Lechner-féle Magyar Királyi Postatakarékpénztárral. Ma már ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy a két épület közötti, kapukkal védett lomtár valójában utca: Kiss Ernő tábornok nevét viselve egykor a legrövidebb pesti utca címével büszkélkedhetett. Az udvar beépítését is a szükség diktálta. Alpár nem tervezett ugyanis pénztárcsarnokot az épülethez, csak egy kocsibeállót, ahova a pénzszállítók és az ügyfelek behajthattak. Annak helyén áll a század közepe óta az az épület, amely a nemsokára elkészülő könyvtár mellett az 1985-86-ban átalakított, ma már elegáns pénztárcsarnoknak is helyet ad.

Az egykori fényűző terek az átépítés ellenére is sokat megőriztek eredeti pompájukból. A Róth Miksa színes üvegeivel díszített, csillogó lépcsőházak, a márványoszlopok és a kovácsoltvas liftházak, akárcsak a tiszteletet parancsoló, súlyos keményfa ajtók és a temérdek aranyozás láttán az ember hajlamos sajnálni, hogy mindebből az év legtöbb napján alig látni valamit. Kivéve persze a nyitott kapuk napját: legközelebb szeptemberben juthatnak be az érdeklődők a Nemzeti Bankba.

Ha belülről nem is, szerencsére kívülről bármikor megtekinthető a patinás banképület. Így aztán bárki megfigyelheti az ablakokat díszítő fejeket - köztük az orrában karikát viselő afrikai bennszülöttet és a komor indián törzsfőnököt -, akárcsak az első emeleti ablakok magasságában körbefutó domborműveket. Sennyei Károly szobrászművész méretes képregénye a századfordulós építészet teljes szimbólumrendszerét felvonultatja: az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem és a művészetek örök és megbonthatatlan egysége bontakozik ki az egymást követő jelenetekből. A serényen szorgoskodó figurák ércbányában fáradoznak, fémpénzt vernek és papírpénzt metszenek, távoli tájakon kereskednek, tevén viszik az árut, hajóznak, váltóasztalka mellett pénzt számolnak; s ha mindez nem volna elég, hát akad köztük festő, szobrász, fazekas és vadakat terelő juhász is.

Csoda hát, hogy ebből a színes kavalkádból az alkotó sem akart kimaradni? Nem főhelyen ugyan, de az egyik benyílóban ott áll maga Alpár Ignác is: szerényen, ám - higgyék el nekem - roppant elégedetten.