"A csillagvizsgáló derékszög alatt a délkörre volt építve. Két kerek tornya volt, s közte egy terem. A tornyok mindegyike tizenhat láb széles volt, s a belsejükben kilenc és fél láb vastagságú tizenhét láb magas cilinder négy hatalmas, kőből összeállított, kilenc láb hosszú, három láb magas és két láb széles úgynevezett postamentum volt rajta. A keleti toronyban ezen a talapzaton hármas multiplikációkör, Reichenbach-féle, mely öntöttvas pilléren, két, hat láb magas, tíz hüvelyk vastag oszlop közt volt elhelyezve. A nyugati toronynak mozgó teteje volt, s benne két márványkő között egy szintén Reichenbach által készített aequatoriális instrumentum."

Világos, ugye? A szerző, Váradi Antal mentségére talán csak az szolgálhat, hogy ő maga is így kommentálja a fenti bekezdést: "Egy szót sem értek belőle, de hát az apám írja, lemásolom híven." S bár a kedves papa sorai a laikus számára teljességgel értelmezhetetlenek, komoly forrásértékkel bírnak. Az éppen száznyolcvanöt évvel ezelőtt alapított Gellért- hegyi csillagvizsgálóból egy tégla sem maradt ugyanis, így csak a korabeli leírások - mint a fenti, A régi Pest emlékeiből című műben megjelent bekezdés - emlékeztetnek a jeles épületre.

Pedig a múlt század első felében Pest-Buda egyik legnevezetesebb látványossága volt a város fölötti kopár sziklák csúcsára épített csillagda. Létesítésére már 1803-ban javaslatot tett Pasquich János, a Budára költözött nagyszombati egyetem frissen kinevezett másodcsillagásza, ám az alapkő letételére kerek tíz évet kellett várnia. Hosszú időn át tanácskozott, majd a kiszemelt területről részletes terepleírást rendelt a Helytartótanács, míg végül Buda városa rendelkezésre bocsátotta a szükséges 154 négyszögölnyi területet. A város szigorú feltételt szabott: a földdarab csak addig maradhat köztulajdonban - szólt a határozat -, míg a csillagvizsgáló céljait szolgálja. (Hiába. A rendelkezést már fél évszázaddal később, az elnyomás szimbólumának készült Citadella építésekor semmibe vették - mutat rá Pető Mária, A Gellért-hegy című könyv szerzője.)

Az 1813. augusztus 8-án lezajlott alapkőletételen József nádor végezte el az ilyenkor szükséges három kalapácsütést. Még be sem fejeződött viszont a Tallherr József tervei szerint folyó építkezés, amikor 1814. október 26-án illusztris vendégeket fogadott a csillagda: a bécsi kongreszszus közben ide kirándult I. Ferenc osztrák császár, I. Sándor orosz cár és III. Frigyes Vilmos porosz király. Ferenc császár hat évvel később visszatért, hogy Karolina császárnéval innen figyelje a napfogyatkozást.

A csillagvizsgáló két kerek toronyból és egy megfigyelőteremből állt, a bejárat fölött pedig egyetlen szó volt olvasható: Uraniae. Az akkoriban rendkívül korszerűnek számító műszerek többségét Reichenbach bajor optikus készítette. A csillagdában dolgozók kényelmére azonban kevesebb figyelmet fordított az egyetem: a mindenkori igazgató és segítője salétromos falak között, folytonos hidegben végezte kutatásait.

A csillagda persze nem a tudományos eredményeiről volt elsősorban nevezetes Pest-szerte, hanem arról, hogy minden délben innen jelezték a pontos időt. Az egyetem rektora, Stáhly Ignác által ezer forintért készíttetett harang 1830. június 27-én kondult meg először: hangja jelzett a város összes templomának.

A csillagászati megfigyelések szempontjából kitűnően elhelyezett Gellért-hegyi obszervatórium pusztulását éppen ez a tény okozta. Stratégiai jelentőségű ponton állt, így Buda első ostromának áldozatul esett. 1849. május 6-án érte az első találat, akkor, amikor az előrelátó igazgató, Albert Ferenc már leszereltette a műszerek nagy részét. Biztonságba helyezni azonban már nem mindegyiket tudta. Egy részük a Sárosfürdőben talált menedéket, más részüket a fémre pályázó tabáni zsibárusoknak adták el a szállítással megbízott katonák. Ami viszont az épületet illeti: egyik-másik köve minden bizonnyal ott lapul a Citadella komor, vastag falaiban.