Köröndy Dénes a vezetéknevét lakóhelyétől, keresztnevét pedig cégtársától, virágzó vállalkozásának társügyvezetőjétől kölcsönözte. A megszólalásig - sőt azon túl is - hasonlít egyébként egy Benedikty nevűre, aki korábban ugyancsak szívesen látott vendég volt e hasábokon. A hasonlóság cseppet sem a véletlen műve, hiszen mindkettejüket Jolsvai András találta ki: hogy ő honnan kölcsönözte a nevét, abba most az egyszerűség kedvéért ne menjünk bele. Tessék csak elolvasni a Tíz szál krizantém című tárcát, abból majd ki tetszenek találni.

A mű lelőhelye a Köröndy című, most megjelent gyűjteményes kötet, kiadója az Universitas Kiadó, nyomtatta a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház nyomdája. Persze ez a nyomda is olyan köröndys dolog. Vessék csak össze az Ácsi című írás egyik kedves mondatával: Ulcus, ulcusocska. És ez, sajnos, nem a barnamedve latin neve.

Jolsvai egykor a régimódi történetmesélés hagyományait elevenítette fel itt, a Budapest melléklet utolsó oldalán. Hősével, Köröndyvel csupa hétköznapi dolog esett meg: eltévedt denevér repült az ablakába, a neve bekerült egy társkereső klub adatbázisába, minek következtében sorozatosan kérték őt férjül a főváros magányos asszonyai. Múltidézés közben bőrig ázott a szentistváni (segítek: újpesti) strandon, hazafelé vezető esti sétáján felvette az utcán csörgő nyilvános telefont, aztán kereshette Pistát, akit Marika egyre fogyó reménnyel várt odahaza.

Megtudhatjuk, hogy lakott ő már külvárosban, később szűkös panelban is, mostanság pedig a körönd közeli Sampion utca (a megfejtők között Budapest-térképeket sorsolunk ki) egyik harmadik emeleti, ám lift nélküli frissen privatizáltjában akadhatunk rá. No meg a különféle kisvendéglőkben, ahol levest kanalaz, könnyű pacalt majszol, hagymás csülköt, ilyesmit. Van neki egy alumíniumkanala is, még Az utolsó vendég című tárcában kapta: a kötet vége felé veszi elő újra, az Ez is csak egy szerdá-ban.

Kanáltól kanálig történt egy s más, hősünk barátja például vett egy fél lovat és ezúttal tényleg, csodák csodájára még nyert is a galoppon. Köröndy meg csak gyűjtögette a neki ajándékozott mondatokat, szerte kószáló barátokat. Ragyogó tavaszon piknikelt, részt vett egy boszorkányszombaton, és ha hiszik, ha nem, egyszer még a zakója is elkésett hazulról. Érthető persze, hiszen akkoriban - bizonyára még önök is emlékeznek - az elejétől a legvégéig fel volt túrva az Andrássy út.

N. Kósa Judit

Népszabadság, 1997. november 21.