A világháborús ostrom után a főváros huszonkét automata távbeszélő-központjából és nagyjából százezer előfizetői vonalából egy sem működött. A posta 708 gépkocsijából mindössze huszonkettő maradt, a 2648 kerékpárból 90 került elő. Ehhez képest szinte hihetetlen, hogy Budapesten 1945 márciusában már kézbesítettek helyi leveleket, egy hónappal később pedig a postautalvány- és csekkforgalom is megindult.

Két évvel később, 1947 májusában a közlekedés újjáépítéséről nyílt kiállítás a Károlyi-palotában. A Budapest című folyóirat a tárlatot beharangozó számában pontos képet fest a város újraélesztésének kínkeserves folyamatáról. Az összehasonlítási alap az utolsó békeév, 1938: a gépjárműállomány az akkorinak körülbelül a harmadára, a kerékpármennyiség a felére tehető. Ismét működik harmincháromezer telefonvonal, a központok fele üzemképes. Áll a lakihegyi rádió-toronyantenna, kész a Kossuth híd, Szabadság néven újjáépült a Ferenc József híd, a déli összekötő vasúti híd is járható. Gerő már hídverő, és Rákosi nevét viseli az első vízre tett gőzhajó.

Bár tavasszal megindult a mezőgazdaság új győzelmi hadjárata a jövő év sikeres ellátása érdekében, a Budapest szerkesztői nem igyekeznek szépíteni a fővárosi élelmiszerellátás sanyarú helyzetén. Az 1938-as és 1946-os adatok összevetéséből kiderül, hogy '46-ban a dolgozók fejenként és havonta ötödannyi cukrot, negyedannyi húst, kétharmadannyi zsiradékot fogyasztottak. A legrosszabb képet a tejfogyasztás adatai mutatták - havonta 1,4 liter a korábbi kilenccel szemben, de tojásból is mindössze öt jutott az átlagos pesti polgárnak. Csak a kenyér- és burgonyafogyasztás közelítette meg a háború előtti szintet, és egyedül a száraz hüvelyesekből jutott több mint korábban.

És mégis: a bő fél évszázaddal ezelőtti folyóiratból egy vidám, nyüzsgő, a boldog hétköznapokba szép lassan visszarázódó város képe bontakozik ki. Mindenki jöjjön az Angolparkba - szól a hirdetés, mely megannyi csodával kecsegteti a látogatót: 17 üzem működik vígan és jól. 400 db új fa és cserje, 100.000 virág várja a közönséget. Nem beszélve az élet más örömeiről: Tojás sárgája, valódi kakaó, friss tej, tömény malátakivonat, ezekből a tápanyagokból készül a Szitmaltin, mindenütt kapható. Hirdeti magát a lapban többek között a Nemzeti Takarékpénztár Rt., a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank leányintézete (a kisiparosok, kiskereskedők és kisemberek bankja), a Steyr Service és Javítóműhely (békebeli anyagokból és minőségi munkával ismét az autótulajdonosok rendelkezésére), és Szirmay Magyar Világ éttermei (Solti Károly énekel, kíséri a külföldről hazatért Zemplényi Müller Béla és zenekara). A Mafirt mozijainak felsorolásán szolid távolságtartás érezhető: Royal Apollo, Kossuth, Scala, Híradó Mozi, Omnia, Atrium, Savoy (Ságvári), Szabadság. A Bartók Béla út már volt Horthy Miklós út, ám ez még kiírható. 185 forintos havi részletre kapható zenegép Herczognál, dr. Bálint csemegeüzletet visz a Kígyó utcában. De a legandalítóbb mégiscsak az, hogy a lap a sok hídroncs és rom után, mintegy feloldásként, a nyári kalapdivatról közöl összeállítást. Látható ott például Karády Katalin fekete nyúlszőrkalapjában és Sulyok Mária pezsgőszínű kalapjában, madártüzékkel.

Ami azt illeti, ezután elég hamar eltűnt a Budapest folyóirat a fővárosi újságosstandokról.

N. Kósa Judit

Népszabadság, 1997. szeptember 19.