Az ember vagy pesti, vagy budai. Olyan nincs, hogy ez is, az is, tudjuk régen. A budai Vár különösen olyan hely, ahova a legjobb odaszületni, mert gyüttmentként szinte lehetetlen otthonra lelni az évszázados falak között.

Ácsingózni persze lehet. Turistamentes időkben, kora tavasszal vagy egy szebb őszi napon - feltéve, ha lesz még valaha ősz a Kárpát-medencében - érdemes végigsétálni a Tóth Árpád sétányon, vagy még inkább a csöndes, elhagyatott Babits sétányon, a Vár túloldalán.

A két költő közé oda van zárva sok száz eseménydús év. A számtalan történés egy szeletéről, a magyar irodalom várbeli gyökereiről tudósít Erki Edit most megjelent ... áll Buda még! című könyve, amely élvezetes olvasmányul, hasznos kalauzul szolgálhat mindenki számára, aki örömét leli egy-egy irodalmi helyszín azonosításában, az e házban élt és alkotott feliratú emléktáblák bővebb tartalommal való felruházásában.

Gondolták volna például, hogy Kratochwil Klementina - közismertebb nevén Gina - a Bécsi kapu tér környékén szédítette a hiszékeny Vajda Jánost? Tudták, hogy Németh László egy Attila utcai lakásban várta a használtan vett fogorvosi szék mellett, hogy betévedjenek hozzá az első páciensek? Sejtették, hogy Szabó Dezső és Kodály Zoltán egy időben osztoztak a Hunfalvy utcai albérleten, és hogy Tersánszky Józsi Jenő egyszer fizetés nélkül lógott meg a Babits sétányon bérelt hónapos szobájából?

A könyv helyszínek szerinti, szigorú alfabetikus szerkesztése lehetőséget ad az olvasónak arra, hogy olykor egész korszakokat átugorva csapongjon az ismert és kevésbé ismert, legendás vagy éppen porlepte figurák tettei között. Bródy Sándor például a Rudas Gyógyfürdőben bérelt szobát, és az őt rendszeresen látogató ifjú rajongók - idézi Erki Kellér Andort -, hogy igazolják egy céhhez tartozásukat, nem hordtak aktatáskát, esernyőt, csiptetős szemüveget, levéltárcát, erszényt. Feszty Masa - a festő Feszty Árpád lánya -, aki a Dísz téren élt, a háborús ostrom után, egy krumpliszsák cipelése közben a Halász lépcsőn ismerkedett meg Széchenyi Zsigmonddal, így - a kor szokásai szerint - elsőre útonállónak nézte. A harmincas évek legismertebb irodalmi szalonjában, Hatvany Lajos Bécsi kapu téri palotájában - ahol a hazulról gyakran menekülő Karinthynak saját paplana is volt - zongorázott Bartók Béla Lisztet Thomas Mannak. Az Országház utca 20-ban aztán évtizedekkel később Mesterházi Lajos szalonjában gyűltek össze a fiatal írók, ott szerkesztették a Budapest című képes havi folyóiratot is.

Ma már alig találni irodalmat a Várban. Hacsak a Hess András téri Litea kávézóban nem: ők adták ki Erki Edit könyvét is, emlékezve Buda fennállásának 750. évfordulójára.

N. Kósa Judit

Népszabadság, 1997. szeptember 5.