A Magyar Kupában elért bronzérem után az ellenlábasok még a szerencsét is megemlíthették volna. Azután a bajnoki alapszakaszban kivívott negyedik helyezés már markáns üzenet volt a vetélytársaknak: az Atomerőmű-KSC Szekszárd női kosárlabdacsapatával komolyan kell számolni a hazai élvonalban. Mindezt nyomatékosították is a tolnai hölgyek, amikor a rájátszás első körében két győzelemmel ütötték ki a Diósgyőr gárdáját, ezzel már a szűk honi élmezőnybe kerülve. Bármi lesz is az eredmény a GYSEV-Ringa elleni elődöntőben, Ujhelyi Gábor csapata biztosan sporttörténelmet ír a 2001-2202-es évadban.

Az országos szinten is figyelemre méltó sikerek egy olyan szakember nevéhez fűződnek, aki korábban hosszú éveken át férfiakat edzett, előbb a MAFC, azután a Nagykőrös együttesét vezette. A sportág maradt a régi, de váltott az edző és átpártolt a nőkhöz, ami újabb szakmai kihívás volt számára. Megtanulta a gyengébbik nem nyelvezetét, szót értett a játékosokkal, akik a véleménye szerint még mindig továbbléphetnek szakmailag.

-Sikerült megtalálnunk a velünk azonos színvonalat képviselő csapatok gyengeségeit - világította meg az eredmények hátterét Ujhelyi Gábor. - A két euroligás elitalakulat - a Sopron és a Pécs - számunkra még túlságosan nagy falat. A többiek ellenében viszont sokszor az utolsó negyedben tudtunk fordítani, és meglepő dolgokat véghezvinni. Volt rá több példa is, amikor 15-20 pontos hátrányból változtattuk meg az eredményt. A 30. és a 34. perc között korábban mi is többször jutottunk holtpontra, ami miatt vesztesen hagytuk el a pályát. Ezen sikerült változtatnunk, ami egyrészt erőnléti, másrészt viszont pszichés dolgokon múlik. Ha bírjuk erővel, akkor elhihetjük, hogy van esélyünk a fordításra. Saját kárunkon tanultuk meg, milyen érzés nyertes pozíció után veszíteni. Az idén ez a tendencia megfordult, a lányok belátták, nem rosszabbak ellenfeleiknél, vagyis sikerült rákényszerítenünk az akaratunkat a vetélytársainkra. Ezzel jutottunk be a négy legjobb közé, két sorozatban is.

- Sok edző óvakodik a személyre szóló értékeléstől a csapatjátékokban. Ön vállalná a feladatot?

-A jugoszláv center, Violetta Vukovics, a szintén délszláv bedobó, Szemerédi Eszter, valamint az orosz származású Anna Bulatova az irányító poszton végig meghatározó egyéniségnek számított az alapszakaszban. Különösen Szemerédi szerepe volt érdekes számunkra, aki a tüzet és a vizet jelentette nekünk. Gyakran szenzációsan, néha viszont nagyon rosszul kosárlabdázott. A kortalan Sztojkovics Éva erejét közösen sikerült jól beosztanunk, részfeladatokat remekül oldott meg, rutinja mindig segített rajtunk. Az idényt remekül kezdő Darida Csilla idővel visszaesett, nem mindig sikerült belőle rövid idő alatt kihozni a maximumot. Persze ezeket a bírálatokat úgy kell értelmezni, hogy közben az egész csapat sokat fejlődött, összesen tizenegy játékos munkája eredményezte a sikert. Csakhogy ezalatt az elvárások is megváltoztak, mivel a legjobbak közé kerültünk. Meggyőződésem szerint ezen az úton kell továbbmennünk, akkor a szekszárdi közönségnek még sok öröme lehet a lányokban.

Néhány éve a szekszárdiak fellélegeztek, ha sikerült bejutniuk a nyolc legjobb klub közé, elkerülve a kiesési rangadók izgalmait. Azóta más, sokkal kellemesebb gondjaik adódtak, éremért mérkőzhetnek. Az edző viszont még nem elégedett. Ez lehet a fejlődés egyik záloga.