Van abban valami megható, amikor az ember egyszer csak felfedezi: gyerekkorának tárgyai már műremeknek minősülnek, a nagyinál unásig látott cserepekre, habüstökre, vájdlingokra komolynak látszó gyűjtők lelkesen licitálnak. Hozzá kell tennem persze, hogy a csillogó rezeket és a festett tálakat már az én nagyanyám sem használta. A lassan kihaló kecskeméti, lakitelki rokonságtól hozzákerült évszázados holmikat ő is csak dísznek aggatta fel a falra a körúti lakás ebédlővé avanzsált egykori cselédszobájában.

A Bizományi Kereskedőház és Záloghitel Rt. nemrégiben megtartott első néprajzi aukcióján egyébként csak a kalapács alá kerülő tárgyak - jórészt egy nemrégiben elhunyt gyűjtő hagyatékának darabjai - jelentettek újdonságot. Ha például arra várt valaki, hogy Virág Judit ezúttal pruszlikban és gyöngyös pártában kalapál majd az emelvényen, alaposan csalódnia kellett, a legjobb árverezőnek többszörösen megválasztott asszony ezúttal is fekete nadrágkosztümöt öltött. A cifraszűrök, parasztórák, mozsarak elárverezése a megszokott, hűvösen elegáns körülmények közepette folyt, a háttérben folyamatosan percegett a nyomtató, halkan suhanó hölgyek hordták ki a számlákat, a licitálók pedig fizettek, mint a katonatiszt.

Kétszázkilencven tétel került azon a délutánon kalapács alá, saját nyilvántartásom szerint a bokály volt a sztár - korábban nem is sejtettem, hogy így hívják azt a kis csőrös cserépkancsót. Kívülállóként persze nehéz felfogni, hogy az egyik bokályt miért viszik vissza egyetlen licit nélkül, a másikra pedig miért ígérnek rá újra és újra vad párharcban, de a jelenlévő gyűjtők alighanem egyszerű magyarázatot tudnának adni erre. Mint ahogy számukra az is világos lehet, miért nem vette meg senki a gyönyörű, faragott tálalót, miközben végül százötvenezerért ütötték le a húszezer forintos kikiáltási árú könyv alakú butellát az 1840-es évekből.

Az ilyen magas ár azért kirívónak számított ezen az aukción. Komacsészét például már ezer forintért is lehetett kapni, százötven éves bográcsot négyezerért, viszont akadt hasonló korú vasaló, amely ezerötszázért nem kellett senkinek. Az árverés mindösszesen négymillió forintos forgalmat jelentett a bizományinak. Ez nem éppen kiemelkedő eredmény, magasabb kikiáltási árak esetén sokkal többre lehet számítani - mondja Wein Miklós osztályvezető -, ám a gyűjtők lelkesedésére utal, hogy a leütési árak átlagosan 2,11-szer magasabbak voltak, mint a katalógusban szereplő összegek. Ha pedig ismét összejön egy hasonlóan gazdag kollekció, lehet kezdeni az egészet elölről.