Keletinek nyugati, nyugatinak viszont kissé keleten fekszik. Szóval igazi magyar, abból is különleges látványosságnak számít a pécsi nagyvásár, amit minden hónap első vasárnapján rendeznek meg a baranyai megyeszékhelyen, a Megyeri út és a Móra Ferenc utca kereszteződésében elterülő hatalmas területen. Amit ott nem lehet megvenni, az már nem is lehet komoly portéka. A hatalmas bevásárlóközpontokat évtizedekkel megelőző nyitott, tagolt tereken annyi minden kapható, hogy azt felsorolni lehetetlenség volna.

Használt autóból a legújabb modelltől visszafelé minden típus fellelhető, bár a Trabantok kora már lejárt, Zsigulit is kevesen kínálnak, ám még kevesebben keresnek. A származási papírokat átvizsgálva néhány meglepetés bizonyára érhetné a rend őreit, már csak a nagy számok törvénye okán is.

Az állatvásár idézi fel talán leginkább dédapáink vásári forgatagát, amikor faluról lábon hajtották be a jószágot az eladási helyre. Igaz, már régóta teherkocsik érkeznek hajnaltájt a kapukhoz, de azért néhány fogatos még kötőféken hozta be a csikóját eladni.

Ámulnak a turisták

A temérdek ruha és cipő között szinte elszédülnek a vevők. Főleg akkor, ha néha olyan furcsa márkajeleket látnak, amelyek nagyon emlékeztetnek valamire, de aztán kiderül, ez nem az, csak kísértetiesen hasonló ahhoz, amit a szem megszokott a hirdetéseken. Nem árban és minőségben, hanem kinézetre idézik a márkás holmikat.

A legizgalmasabb mégis a zsibvásár, ahol jóformán korlátok nélkül csaponghat a képzelet. Ez már szinte egy hatalmas időutazás a múltba. Ki is tudhatja pontosan, milyen lovag, melyik csatában viselte azt a rostélyos sisakot, amit most a régiségnepper próbál eladni. Akadnak itt antik és szocreál bútorok, régi pénzek, porcelánok, olyan giccses fafaragások, hogy már-már szépnek tetszenek. A feliratos falvédőtől a négy évtizedes lemezjátszóig, lószerszámtól a "velencei" tükörig minden, amit még kitalálni is alig lehet, mégis létezik. Ha valaki úgy dönt, akkor egy eléggé lepusztult, egykor szebb napokat látott fiákert is vásárolhat maga vagy családja örömére. A német turisták ámulva válogatnak a portékák között. Hiszen ide messzi tájakról is elzarándokolnak az érdeklődők. Egy keszthelyi társaság például rendszeresen szervez Pécsre buszjáratot, mert a vásár olyan látványosságot, hangulatot nyújt a vendégeknek, amit máshol nem kaphatnak meg.

Azt persze csak hazánk tapasztalt fiai sejthetik, honnan is hiányzik az a néhány tucat úgynevezett elektromos kismegszakító, a mintegy száz méter háromeres villanyvezeték, a tizenhét darab 50 milliméteres kőzetfúró, amit itt olcsó pénzért kínálnak sok más műszaki termék mellett. Nyilván szorgos kezek privatizálták egy volt állami vállalattól a rendszerváltás hajnalán. Most dömpingáron vihetik haza a barkácsolásban jártas ezermesterek. Persze a villanymotorok és többlépcsős szivattyúk sem egy családi örökségre emlékeztetnek, de itt nagyrészt csak olyan dolgok tűnnek fel, amikre van kereslet.

Hurka, lángos és sör

Mint például a hurkára, kolbászra, lángosra, palacsintára papírtálcán, sörre műanyag pohárban vagy üvegben, borra kannában. Az ételsoron nagy a forgalom, néhányan már a háttéripart is megalapították, hiszen szorgosan összeszedik a kiürült palackokat. Nem szelektív hulladékgyűjtőként, hanem, igyekezve a visszaváltóhoz, némi zsebpénz reményében.

Néha valódi értékek, bélyegek, festmények is gazdát cserélnek, ebből csak ritkán akad kalamajka. Bár a rendőrök leltek már itt körözött külföldi műtárgyakat is, melyek értékéből a fél vásárt be lehetett volna csomagoltatni, cukorspárgával átkötve. Mégis inkább ez számít ritkaságnak, a tisztességes üzlet a domináns.

A zsaruknak már a tiltott fogadók ellen sem kell fellépniük, a piros szivacsgolyókkal együtt a fiúk is régen eltűntek a környékről, a hiszékenyek őszinte bánatára, sokak örömére. A zseblopások, kifizetetlenül elrakott áruk adnak csak feladatokat, bár a rendőrök puszta jelenléte is megnyugtató érzés a kavalkádban.

Tessék, vegye, vigye!

- A klasszikus agora szerepét is betölti a pécsi vásár - vélekedett Szebeni János, az ismert pécsi rádiós műsorvezető, aki maga árus és vevő is egy személyben. - Itt régi ismerősökkel lehet megbeszélés nélkül találkozni, aztán hosszasan csevegni. Az itt kínált kacatoknak is megvan a maguk sorsa. Ami kiszorul a lakásból, az mehet a garázsba. Aminek már ott sem jut hely, az kivándorol ide, hogy gazdát cseréljen. Sokan nem a nagy haszon reményében kerekednek fel reggel, hanem mert megszokták, szeretik ezt a forgatagot. Magam néha többet költök, mint árulok, de így van ez rendjén. Akadnak itt olyan hanglemezek, amelyeket én soha sem hallgatnék meg, de a nagymama ránk hagyta örökül. Lehetséges, hogy valakinek éppen ez hiányzik a gyűjteményéből, íme, tessék, vegye, vigye!

A pavilonok, sátrak, gyékények forgatagában különös színfoltnak számít az az árus, aki két blokktéglára tett rá egy kicsiny kartonpapírt, azon kínálva az apró fiolákat, bennük reuma elleni gyógyír. Még mondja valaki, hogy a kereskedelem óriási beruházást igényel! Akinek fáj a lába, háta, az így is megtalálja az árust. Hírét viszik az emberek, akik jártak a pécsi vásártéren. Hírét, miként magának a vásárnak is, amely egyedi, utánozhatatlan, a Kelet és a Nyugat határán.