A Fidesz korai történetével foglalkozó sorozatunk mostani témája a szakkollégium. Mondhatjuk úgy is: az alapozás, az átmenet időszaka.

Különös szerepe volt a nyolcvanas évekbeli politikai erjedésben a klubmozgalomnak (Rakpart Klub, Polvax Klub, 405-ös Kör stb.). Az egyetemisták gondolkodásának formálásában még a szakkollégiumok vitték a prímet. A magyar Ki kicsoda lexikonban található 13 ezer (ön)életrajzból mégis mindössze tizenhárman említik (többnyire politikusok, elsősorban Bibósok), hogy szakkollégiumi hallgatók, tanárok, vezetők voltak. A klub szó tízszer ennyi szócikkben szerepel: legtöbbször a Fészek Klub, majd a Nyilvánosság Klub, és ilyen-olyan sportklub, RTL Klub... Azóta a klub szó töltete is megváltozott.

- Kövérék is elismerik, hogy részben a klubhálózaton, pontosabban a klubokba meghívott előadókon nevelkedtek - mondja Bihari Mihály. - A fiatalok számára az átmenet egyik legfontosabb szocializációs háttere a klubhálózat volt, ami több volt, mint a Ménesi úti kollégium. A klubhálózat része volt a Rajk és a Széchenyi Szakkollégium a Közgázról, a Polvax, a Rakpart klub, a vidéki egyetemek és kollégiumok, a művelődési házak rendezvényei. Ezekben a klubokban hangzik el 1985-1986-ban, hogy a diktatórikus szocializmus totális válságban van. Nem csupán gazdasági válság van a szocializmusban, hanem minden alrendszerre kiterjedő totális, társadalmi válság. S ez a válság a diktatórikus szocializmus belső, strukturális válsága. Egy ilyen mondat után a légyzümmögést is hallani lehetett a teremben. Divat, sőt szinte szocializációs kényszer volt tudni ezekről a fórumokról. Tudni, mi a Rakpart klub, hogy most éppen betiltották, és fönn a Várban működik. A történteket nem lehet leszűkíteni a Ménesi útra és azon belül a későbbi fideszesekre. Egy generáció politikai szocializációja zajlott, egy részük Fidesz közeli vagy Fidesz-alapító volt, nagyobbik részük más rendezvényekre jár, előadásokat hallgatott, majd teljesen távol maradt a politikától.

Kornai János szerint ajánlólevél a szakkollégista múlt: a Rajk László Szakkollégiumból kikerült közgazdák felkészültsége. (A Budapesti Közgazdaság-tudományi és Államigazgatási Egyetem oktatói karából ötvenen rajkosok voltak, a Fidesz-alapítók közül heten. Külön téma, hogy többségük hova tűnt.)

Rajk és Bibó

- 1969 májusában, nevelési konferencián vetettem fel, tanársegédként, hogy kellene végre egy rendes kollégium, s Szabó Kálmán rektor, aki Győrffy kollégista volt, helyeselt. 1970-ben nyílt meg a kollégium - mondja Chikán Attila, aki azóta igazgató, s miniszterként, és most rektorként is a kollégiumban lakik.

- A presztízs egyik összetevője - mondja Urbán László (aki maga sem említi a Ki kicsodában rajkos múltját) -, hogy az alapítók, ellentétben a Bibóval, elfogadták a teljesítményelvvel együtt járó, az egyén szabadságát korlátozó számonkérések rendszerét. A hetvenes-nyolcvanas években a kollégiumvezetés lelkifurdalás nélkül zárt ki embereket, aztán a csendes többség egyre kevésbé szavazott meg kizárásokat. Az ekkor alakult Bibó-kollégium ebbe az új közegbe, trendbe állt bele.

A szakkollégiumi mozgalomról többen azt tartják, hogy reformkommunista elképzelés: a Nékosz felújítása. A közgazdasági egyetemen Szabó Kálmán rektor, az ELTE-n Schmidt Péter dékán támogatta őket, mindketten volt népi kollégisták.

Külön téma lehetne csupán a szakkollégiumok névválasztása is. Rajkról, az ártatlanul kivégzett kommunista belügyminiszterről elsőként elnevezni egy intézményt bátor tett (hiszen Kádár János Rajk egyik kihallgatója volt). Nevének megőrzése is karakánság, még ha a névválasztás elsősorban a népi kollégiumok patrónusának szólt is: annak, hogy először a Nékosz adott társadalmi méretű lehetőséget a tehetséges szegény gyermekek tanulására.

- Akkor nem volt olyan széles lehetőség a névválasztásra, mint manapság, s mivel nálunk kollektív alapon születik minden döntés, 1973-ban állapodtunk meg arról, hogy Rajk László nevét vesszük fel, aki a Nékosz első számú politikai támogatója volt - mondja Chikán Attila. - Egy évbe tellett az engedélyeztetés, amihez Aczél személyes hozzájárulása is kellett. Saját újságunkban, a Szaklapban a nyolcvanas évek elején jelent meg az első cikk arról, hogy nevet kellene cserélni. Ettől kezdve 1989-ig - amikor mindent átkereszteltek -, folyt erről a vita. Ekkor 150 korábbi és akkori szakkollégista többsége úgy döntött, hogy tartsuk meg a nevet, azonosuljunk saját múltunkkal.

- Schmidt Péter és hajdani kollégista tanáraink sokat emlegették a Nékoszt - idézi fel Kukorelli István. - Mi is szerettük volna, hogy szakmailag is adjon valamit a kollégium, ne csupán munkásszálló legyen, ahová beraktak vietnamiakat, gyógypedagógusokat, mindenkit. Értelmiségivé akartunk válni, a focizás és a kocsmázás között szakmai beszélgetéseket is szerveztünk. Amikor a hetvenes években végeztünk, többen nevelőtanárok lettünk, az egész csapat beköltözött a Budaörsi úti kollégiumba.

- Próbáltuk segíteni a testvérkollégiumok létrehozását - folytatja Chikán Attila. - Pécsett, az egyetem közgazdasági karának szakkollégiumát - igazgató Veress József - állandóan sakkban tartotta a rendőrség. 1977-ben megalakult a jogász szakkollégium, utána szerveztük meg a saját egyetemünkön a társadalomelméleti szakkollégiumot.

A Bibó nemigen emlegetett elődjét Kéri László alapította az 1300 személyes Budaörsi úti kollégiumban, és 20-40 kollégistát érintett. Stumpf István szerint a kiindulás az oktatás kritikája, a másféle kollégiumi életforma, és a társadalomtudományi hiányok pótlása volt. (Stumpf István: Egy lehetőség: a szakkollégium! Századvég, 1985. 1.)

- Kéri nélkül nem született volna meg a Fidesz - állítja Gyekiczki András -, ami persze sok áttéttel igaz. Mániája volt, hogy egy táborba terelje azokat a joghallgatókat, akik a szakismereten túl a társadalom helyzetével, az ország történetével is tisztában akarnak lenni. Sajnos az egyetem nemigen törődött azzal, hogy a hallgatók járatosak legyenek abban a társadalomban, amelynek viszonyait a jog szabályozta. Kéri érdekes lehetőségeket kínált az ismeretek megszerzésére, és odaadó volt. Ha kilépett a szobájából, hogy elmegy lecsókolbászért, lehet, hogy még hajnalban is ott állt a lépcsőfordulóban és vitatkozott valakikkel. A szakkollégiumban Kövérrel ketten szerveztük az 1945 utáni többpárti híradók vetítését, majd Beszéljenek a korról a kor filmjei címmel sorozatban vetítettük le az ötvenes években készült magyar és lágerbeli filmeket.

- A művelődési miniszter Pozsgaytól kellett kérni, hogy kiadják a filmarchívumból az 1945-1948-as MAFIR-krónikákat - idézi fel a történetet Kéri László. - A koalíciós időszakból esténként nyolc híradót vetítettünk. Ez ment, amikor Kövérék elsőévesek voltak, Stumpfék harmadévesek. A híradók segítségével rekonstruáltuk a többpártrendszert: szocdem-híradó, parasztpárt-híradó, kisgazda-híradó, meg a MAFIR-krónikák. Jól bele is szerettek a többpártrendszerbe, legalább nyolcan-tízen a koalíciós időszakról írták a szakdolgozatukat. Aprólékosan földolgoztuk az 1945-1948 közötti időszakot. Meghívtam Gyarmati Gyurit, aki történészként ezzel a korszakkal foglalkozott, vagy Levendel Ádámot, aki akkor lopta vissza Amerikából az 1945-48 közötti magyar közvélemény-kutatások eredményeit. A tematikáról mindig kellett valamit simlizni a dékánnak, meg a pártbizottságnak, bár tudták, mit csinálunk. Eleinte megjelent egy civil ruhás rendőrtiszt ellenőrizni, hogy betartjuk-e a zártkörű vetítés szabályait, aztán erről leszoktak. A Stumpf, Becsei, Lukács, Fejes, Wéber csapattal pedig végigvettük, hol, hogyan ütött be a szocialista átalakulás, majd következtek a lázadástörténetek: 1956, 1968, 1980. Ötből négyen e témakörökből írták a disszertációjukat.

Az ELTE Állam- és Jogelméleti Tanszékén oktatott a leendő politológus gárda több tagja (például Bihari, Pokol Béla, Kéri). Samu Mihály professzor éveken át jó partnerük volt. Meghívták tanszéki beszélgetésre Donáth Ferencet, Csoórit, s 1976-ban Bihari meghívta Bibót is.

- Bezártuk az ajtót, úgy hallgattuk az öreget - folytatja Kéri. - Ránk akkora hatással volt, hogy azt gondoltam: kötelező Bibó klasszikus írásainak elolvasása a szakkollégiumban! Az 1945-46-os Válasz és Valóság zárolt anyag volt. De a könyvtárakban akadtak haverjaink, akik kiadták hét végére a köteteket. 1978-79-ben Stumpf Pistivel, Kövérrel, Gyekiczkivel Bibó cikkeit másoltuk - két példány: az egyik a szakkollégiumi szoba könyvtárának -, hogy vissza tudjuk vinni hétfőn.

Bibó István neve, számos tanulmánya búvópatakként kísérte végig a közgondolkodás változását. A Bibó-kurzus után a rajkosok 1980 őszén Bibó-tanácskozást is rendeztek, amelynek az első ülését betiltották, a másodikért Ránki György vállalt felelősséget, így engedélyezték (a Beszélő 1. száma tudósított róla). 1985 áprilisában, a Ménesi úton az első szakkollégiumi héten az egész szombati napot Bibónak szentelték, kiállítással tisztelegtek emlékének (Szájer József). 1987-ben Bibó-konferenciát szerveztek az ELTE jogi karán is. A hatalom számára vörös posztónak számító jogfilozófus 1956-hoz is kötődő nevét csak 1989. május 4-én vehette fel a szakkollégium, amikor az azt zászlajukra tűzők már nem voltak kollégisták. (Azért a többség a Ki kicsodában Orbán Viktorhoz hasonlóan fogalmaz: 1983 - a Bibó István Szakkollégium alapító tagja.)

Ajtóstul a színre

Bár a Budaörsi úti kollégiumban külön folyosóra költöztek az ószakkollégisták, a kivételezés inkább hátrányukra, mint előnyükre szolgált. 1981-ben családi okok arra kényszerítették Kéri Lászlót, hogy a szakkollégium irányítását átadja az akkor végzős Stumpf Istvánnak. (Róla tudott volt, hogy szintén a jogelméleti tanszéken fog dolgozni.) Kövér László és Orbán Viktor Az erdő - középről című (1987) tanulmánya szerint a szakkollégiumi kísérlet kifulladt, Stumpf azt írja: válságba került. Aztán amikor 1983 tavaszán felvetődött, hogy a több éve használaton kívüli kis Ménesi-ből - ahol korábban az Eötvös-kollégista lányok laktak - jogászkollégium lehet, többen úgy gondolták, hogy Stumpf István legyen az igazgató, s ehhez neki is kedve volt.

- A toborzás a Ménesi útra úgy történt, hogy megkérdezték, ki akar átmenni - idézi fel Honecz Ágnes. - Nem tudott róla mindenki, vagy nem hallotta meg a hívó szót. Pedig sokkal jobb körülmények közé kerültünk, két-háromágyas, tágas, világos szobákba. Nem olyan uniformizált világ volt, mint a budaörsi bérkaszárnya, hanem kellemes miliő, sok közösségi hellyel. Könyvtárt is csináltunk. Mi találtunk ki mindent, mi döntöttük el, miből mi legyen.

- Lévai Anikótól tudtam meg, hogy szakkollégium lesz - említi Szájer József. - Ha mennek a lányok, megyünk mi is. Ők aktívabbak voltak.

A leendő szakkollégisták Esztergomban táboroztak, hogy kidolgozzák programjukat. Tábortüzes viták folytak arról, hogy mit akarnak, és mit lehet. Mellékesen terítékre kerültek a következő témák: a Szovjetunió 1917 és 1945 között; Magyarország 1945 után; reformelméletek a magyar gazdaságban és a jogászság kiemelkedő alakjai a két világháború között. 1983 őszén aztán beköltözött a félig kész épületbe többek között az elsőéves Stumpf János, a másodéves Kövér Szilárd, Nagy Andor, Orbán Viktor, Simicska Lajos, a harmadéves Honecz Ágnes, Handó Tünde, Lévai Anikó, Szájer József, a negyedéves Kövér László. Stumpf István egy éve végzett, de már levelező szakon szociológiát tanult. Vele együtt költözött be az igazgatói egyszobásba a felesége, Horváth István belügyminiszter lánya, Andrea. (A kollégium sajátossága, hogy beszippantja az emberek magánéletét, nyilatkozta Stumpf a Szakkollégiumi Értesítő 4. számában. Szerencsére Andrea - annak ellenére, hogy nem volt kollégista - nagyszerűen viseli ennek az életformának a terheit, és ebből nem voltak magánéleti konfliktusaink. Ő azon lesz, hogy a szakmai és életforma-kísérlet sikeres legyen, bár racionálisabb lett volna energiámat a kutatásba fektetni; nem pedig kollégiumot alapítani.)

Minden negyedik-ötödik kollégista hajnalig tartó vitákban, heteken át fogalmazgatta a szervezeti és működési szabályzatot (SZMSZ). A fő szempont a függetlenség (figyelmen kívül hagyva fennálló jogszabályokat is), s ennek érdekében az igazgató jogkörének megnyirbálása. Stumpf legfontosabb teendője a kollégiumi önkormányzat érdekeinek minél keményebb képviselete a világgal szemben. S lőn. Az egyetem halogatta az SZMSZ elfogadását, így három és fél évig törvényen kívül működtek. A nagy kísérlet kemény magját 1982-es első évfolyamosok adták, akik az érettségi és az egyetem között katonáskodtak.

- Először Viktorék korosztályát dobták szét a sorállomány között. Az öreg bakák is szívatták, egzecírozták az úri gyerekeket - mondja egy névtelenséget választó kollégista társuk. - Leszerelés után nagy bulikat tartottak a kollégium hatodik emeletén, s egy alkalommal a diákbizottság tagját kidobták a csukott üvegajtón keresztül. Talán Viktor és Simicska is fegyelmit kapott.

- Negyedéves korunkban érkezett Simicska, Orbán Viktor és társaik a Budaörsi úti kollégiumba - idézi fel Gyekiczki András. - Belépőjük nagyon visszhangos volt. Berúgtak, az üvegajtó kitört, de még nagyobb visszhangja volt annak, hogy alapjaiban akarták megreformálni a kari életet.

Az 1982-1983-as tanévben az elsősök tiltakoztak az ellen, hogy a hallgatói képviseleti rendszer (HKR) vezetője automatikusan a KISZ-titkár. A HKR-lázadás a kari KISZ-t akarta legyőzni. Sokan kérdezgették, honnan ismerik az egyetemet, hogy mindjárt reformokat akarnak. Ekkor a tipikus háttérfigura, Simicska volt a vezér, az ő nevét visszhangozta az egyetem.

- Az öttagú HKR-bizottságban Simicska mellett én is benne voltam - mondja Nagy Andor -, nagyobb autonómiát, alulról építkezést követeltünk, de csak részsikereket értünk el, ennek köszönhetően engem beválasztottak az egyetemi tanácsba.

Válság és tematika

- Amikor 1982 őszén Viktorék elkezdték az egyetemet, két-három hónap után fölfogtam, hogy velük nemigen lehet mit kezdeni - emlékszik vissza Kéri László. - Nem fogok olyanokkal alkudozni, akik ellenfélnek tekintenek bennünket. Áderék, Kövérék, Szájerék kompromisszumkészek voltak. Óra után le lehetett ülni velük, sörözni, beszélgetni. Ezzel az engesztelhetetlen branccsal alig-alig. Azért volt ez rettenetes, mert nekünk az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején a tehetséges hallgató volt a partnerünk, és nem a kollégáink, nem a tanszékvezetők, akik nem engedtek bennünket kibontakozni. Bárdnak, Petőnek, Kukorellinek, nekem a tehetséges hallgatóért volt érdemes bennmaradni az egyetemen, egészen addig, amíg a Viktorék meg nem jöttek. 1983 novemberében, a szakkollégium alakuló ülésén Lenin-fiúknak neveztem Simicskát és őt, mert agreszszív, kirekesztő, ellenségkereső viselkedésük az ő módszereikre emlékeztetett. Karácsonykor levelet írtam a kollégáimnak, hogy tűnjünk innen, mert megjött egy új korosztály, amellyel nem lehet szót érteni. Engem ez annyira zavart, hogy 1993-ban is megkérdeztem Viktortól, miért kellett velünk úgy bánnotok? S a vele készített interjúkötetben elmondta, mi reprezentáltuk nekik a hatalmat. Elég primitív gondolkodás, s nekem ez nem ízlett. Megírtam a kollégáknak, nincs miért maradni, be vagyunk kerítve, hiszen a másik oldalon alkoholista, korrupt, reakciós kollégáink álltak. Két-három évre rá jött is a felvételi botrány, a korrupciós botrány, morálisan összeomlott a jogi kar, de mi akkor már nem voltunk ott. Tizennégy embert elvittem az egyetemről a Társadalomtudományi Intézetbe - köztük Stumpfot is -, mert 1984-ben úgy ítéltem meg, hogy itt vég. Összevesztem Samuval, meg a többiekkel: nyolc évig nem tettem be a lábam az egyetemre. Utáltam őket, mint Viktorék, csak más pozícióból.

Kövér László és Orbán Viktor azt írják 1987-es tanulmányukban, hogy a kollégium megalakításakor a kemény mag célja: demokratikus, pluralista és semleges Magyarország megteremtése. Tudomásunk szerint ezt csak utólag deklarálták. Négy évvel korábban ebben nem lett volna partner Stumpf István, de talán Kövér László sem, aki társai szerint eleinte a rendszer melletti - majd szociáldemokrata - elkötelezettségét hangsúlyozta. Stumpf István említett 1985-ös értekezése szerint: Hosszú, nem látványos reformkorszak elé nézünk. Illetve: Csak akkor marad esély a... fennmaradásra, ha... a társadalom problémáinak megértésével elkötelezett híveket szerzünk a reformok ügyének. A hatalomellenesség, a kommunistaellenesség - a többpártrendszer? - első számú szószólója Varga Tamás és Simicska Lajos volt, ám ő másfél-két éven át részegen állandóan berúgta az ajtókat, és vita folyt arról, mit csináljanak vele.

- Simicska, ahogy összeköltözött Pusztai Zsuzsával, vagyis két év után konszolidálódott - állítja egy kollégista társuk -, de havonta egyszer kivonult a kollégiumból berúgni. Furcsa volt, hogy ez a nagyon okos fiú nem járt moziba, nem volt hajlandó szépirodalmat olvasni, csak szakkönyvet. Az orromban van, hogy kettesben, mackóban, büdös húsokat főznek.

- Simicskáékat egyenesen utáltam - mondja Kéri. - Impertinens, erőszakos, pofátlan brancs volt. Mondtam is Stumpf Pistinek, jobban járna, ha kirúgná őket. A rendszer totális elutasítását 1983-ban életveszélyesnek tartottam, egy erre épülő szakkollégiumi program magában hordta annak a lehetőségét, hogy feloszlatják a kollégiumot. Az volt a véleményem, hogy hónapokon belül le fognak rombolni mindent, amit mi hosszú évek fáradságos munkájával létrehoztunk.

Eredményük átlagos

Mintha túlozna mindkét oldal. A fő kérdés nem a rendszer volt, hanem a kollégiumi lét. 1984 elején a választmány úgy döntött, hogy a tanév végén értékelik a kollégistákat, és aki nem felel meg, kirakják. Nagy felzúdulás után a rendkívüli közgyűlés elvetett mindenféle szelekciót. Ez a vita többször fellángolt, Orbán Viktor és Fodor Gábor első ellentétének is ez volt a magva. A kérdés a kemény magot is megosztotta. (Stump István a kollégiumi lapban azt üzente: Akik pusztán a jobb körülmények, az egyetemhez való közelség, a kétágyas szobák miatt jöttek ide, azokat kérem, hogy adják át a helyüket másoknak. Ilyen madár nem akadt.) Bár a kollégium különleges minőségére hivatkozva többször ütközik az egyetemi vezetéssel, tanulmányi eredményük átlagos, az alapító 64 tagból 14-en halasztanak vagy évet ismételnek, a szakmai munkában jó, ha a kollégisták fele részt vesz.

- A kollégiumban ráéreztünk, milyen az íze, hogy mi alakíthatjuk ki a saját mozgásterünket, sőt ennek a határait is - emeli ki Honecz Ágnes -, és Stumpf partner volt ebben. Középiskolásként művészettörténetet tanultam, festegettem, rajzolgattam, színjátszottam. Úgy gondoltam, hogy ezeknek a jogi egyetemen vége szakad, aztán két év múlva ismét kinyílt előttem ez a világ. Sokféle érdeklődésű ember jött össze a kollégiumban. Meglepődtem, hogy amikor a szecesszióról tartottam előadást, tizenöten eljöttek. Színdarabot is rendeztem, előbb Bunuel szürrealista egyfelvonásosát, majd Peter Weiss Mokinpott úr kínjai és meggyógyíttatása című darabját. A címszereplő balekot Molnár Péter játszotta, Tünde volt a felesége. Gábor Gábriel arkangyalként élt bennem, ilyen figurát adott, de Viktornak is komoly szerepe volt. A kollégiumi életnek volt egy kreatívabb és egy szakmai része. Az utóbbiak hívei szerint mi csak szórakozunk, és mindenki tegyen le valamit az asztalra. Színes speckollokat hallgathatott az ember, de ezeket nem tudták kötelezővé tenni. Személyiségfejlődésünk szempontjából a kollégiumnak így is, vagy épp ezért döntő szerepe volt.

A bibósok 1984-es visegrádi táborának témái: a gazdasági reform állása (Sárközy Tamás), a politikai intézményrendszer reformja (Schmidt Péter), az 1980-81-es lengyel válság (Orbán Viktor és társai).

- Amikor kiléptem, páran pihenőre fogtuk magunkat - foglalja össze Kéri László -, hát fiúk, ha ennyire okosak vagytok, mi ehhez nem kellünk! Ekkor lépett be a helyünkre Bába, Fellegi, Miszlivetz. Ez a köztes korosztály is a válságtematikát vitte. Bábáé volt a koalíciós válságok, Miszlivetzé a kelet-európai válságok, a békemozgalom, az antimilitarizmus témaköre. Fellegi Tamás vezette az 56-os kurzust, és tovább vitte az eredeti elképzelést, a lázadástörténetet. Tamásnak nagy szerepe volt a fiúk gondolkodásmódjának alakulásában.

(Az Értesítő 1984-es ballagószámában Kövér László minidemokráciának nevezi a szakkollégiumot. Ez adott lehetőséget, hogy most ne álljak üres kézzel, hátam mögött semmibe ment évekkel. S köszönetet mond ezért nyolc embernek, s első helyen Kéri Lászlót említi. A lányok 1986-ban viszsza is hívták Kérit a Bibóba. S 1987-ben Kövér és Orbán így sorolja fel a kollégiumhoz közel álló oktatókat: Schmidt Péter, Bihari Mihály, Kukorelli István, Kéri László.)

A szakkollégium a bólogató bürokrataképzéssel szemben, az oktatás által elhanyagolt egyéb (kritikai) társadalomtudományi ismeretek elsajátítására helyezi a hangsúlyt - írta a szerzőpáros. Arra a vádra pedig, hogy a szakkollégium nem a jogtudománnyal foglalkozik, az a válaszuk, hogy az adott politikai környezetben a »jog« pusztán önkényesen megállapított és változtatható parancshalmaz. Ennél fontosabb annak a társadalomnak a feltérképezése, amelyben majd ezzel a rossz »szerszámmal« mégiscsak dolgozni kell.

Tudszoc

- Az egyetemellenes attitűd az 1980-as évtized egyetemi közegében nem volt meglepő - mondja Bihari Mihály. - 1981-84 között minisztériumi főosztályvezetőként 56 egyetemet és főiskolát jártam végig. A konzervatív, megcsontosodott egyetemi oktatással szemben nagyon erős szembenállás élt a hallgatókban. A közgázon, vagy az ELTE szociológia szakán már a Bibó-kollégium megalakulása előtt élesen mutatkozott meg a kritikai attitűd, és az alternatív képzés iránti igény. Magam is keményen kritizáltam a magyar felsőoktatást, azon belül a jogászképzést is. A jogszabályt magoltató oktatással szemben már az előző korosztályban is nagy ellenérzés volt. A jogászképzés dogmatizmusa, képzési válsága, a társadalmi kérdésektől elszakított jogszabálysulykolás, a buktatósdi stb. stb. ellen lázítottam én is a hallgatókat. A magyar felsőoktatás helyzete és reformja című cikkem sok vitát váltott ki. Itt előreugranék 1988-ra. Talán márciusban, a diákparlament utáni hétfőn fölindultan telefonált a rektor, hogy menjek át, mert elképesztő helyzetet teremtettem. Én? Mondja aztán, hogy a diákparlamenten már elő volt készítve a jól fésült határozattervezet, amit a hallgatók is támogattak, de felállt egy hosszú fiatalember, hogy ami itt folyik, mellébeszélés, ő a radikális egyetemi reformok híve: más platformot kell elfogadni, mégpedig a Bihari-pontokat! S felolvasta a Felsőoktatási Szemléből a még főosztályvezető koromban megtárgyalt, 13-14 pontban foglalt egyetemi reformkoncepciómat. Eszerint a költségvetés 0,9 százaléka jut a teljes egyetemi szférára, ahol 60 ezer hallgató, 15 ezer oktató adja a 450 ezres értelmiség utánpótlását. Ezt a 0,9 százalékot három-négy év alatt meg kellene duplázni. Aczélék 1982-83-ban felelősségre vontak, hogy miképp szivárogtathatok ki ilyen adatokat. Mondtam, hogy nem szivárogtattam ki, egyszerűen elővettem a Magyar Közlönyt, s a költségvetésből kiszámítottam. Egyébként nem ennyi? Ennyi, de ez bizalmas adat, és most ezt harsogják az egyetemisták, vágtak a fejemhez a pártközpontban. Ilyen előzmények után Deutsch Tamás fölolvasásából is nagy konsternáció kerekedett. A rektor szerint hátba támadtuk. Mondtam neki, arról nem tehetek, hogy egy megjelent anyagommal valaki egyetért, és tudtomon kívül fölolvassa, de büszke vagyok rá. Nem akar ő engem felelősségre vonni, felelte, csak azt hitte, hogy valami szervezkedés van. Deutsch utólag elnézést kért, nem tudta, hogy ekkora balhét indít el, ám elege van már a sok hablatyolásból. Ezután jött a veszprémi diákparlament, ahol ugyancsak napirenden voltak a Bihari-pontok.

A BM III/III 1988. április 11-i jelentése szerint szinte valamennyi felsőoktatási intézményben elfogadták programként a veszprémi ifjúsági parlamentre Bihari Mihály Reform és demokrácia című tanulmányának az egyetemekre és főiskolákra vonatkozó, egyetemi autonómiát és tanszabadságát követelő részét. Egyes ifjúsági parlamenteken (ELTE, MKKE, JATE) felvetődött a MEFESZ létrehozása is, a már működő hallgatói érdekvédelmi képviseletek csúcsszerveként.

- A bibósok elementáris erővel küzdöttek korábban is az egyetemi reformokért - folytatja Bihari. - Nem a legjobb tanulók voltak, mert a polgári eljárásjoghoz hasonló tantárgyak nem érdekelték őket. S általános volt a szembenállás az ideológiai tárgyakkal is, noha ezeket az országban itt a jogi karon oktatták a legnyitottabb szellemben. Tanárom volt Magyar György. Ő hozta a tudományos szocializmus tanszékre Schlett Istvánt, Papp Zsoltot, Kolosi Tamást, Gombár Csabát, Szabó Dánielt. Elképzelhető, hogy ők milyen tudszoc-szemináriumokat tartottak. De azért ezek ideológiai tárgyak voltak, még ha sokkal szélesebb anyagot olvastattak is, mint mások. Az ellenérzést az ideológiai tárgyakkal szemben az egész egyetemi diákság megfogalmazta. Ebben benne volt az egyetemi hierarchiával, a tanszéki fetisizmussal, a tanszékvezetői uralommal szembeni tiltakozás is.

Pünkösti Árpád

A CIKKBEN SZEREPLŐ FIDESZ-ALAPÍTÓK: Szájer József, tanársegéd - a Fidesz frakcióvezetője.

MÁSOK: Bihari Mihály egyetemi tanár, alkotmánybíró. Chikán Attila egyetemi tanár, a Budapesti Közgazdaság-tudományi és Államigazgatási Egyetem rektora, a Rajk László Szakkollégium igazgatója, alapítója. Gyekiczki András üzleti tanácsadó, SZDSZ-szakértő. Honecz Ágnes ügyvéd. Kéri László politológus, az MTA Politikatudományi Intézetének tudományos főmunkatársa. Kukorelli István egyetemi tanár, alkotmánybíró. Nagy Andor jogász, a miniszterelnök kabinetfőnöke. Urbán László közgazdász, igazgató, globális értékpapír-ügyletek divízió, Citibank, New York.