Egyelőre reménytelen a helyzetünk, fogalmazta meg valaki azon a fórumon, amelyen a Vác Plaza negyvenhárom kárvallottja jött össze, hogy a további teendőkről beszéljen. Mindegyikük több millió forintot fizetett ugyanis leendő lakásáért, ám az építkezés félbe- maradt, a beruházó cég ellen pedig, minden valószínűség szerint, felszámolási eljárás indul.
Véget ért a váci plazaálom
2000. november 30-át jelölte meg a Vác Plaza névre keresztelt lakó- és bevásárlóközpont ünnepélyes átadásaként a beruházó San-Team Rt. elnök-vezérigazgatója, Hovanecz János. A tervezett százhúsz lakásból negyvenhárom el is kelt, ám másfél évvel később a tulajdonosok mégis egy már nem működő váci vendéglőben találkoztak. Lakásuk nem lett, pénzük sorsa pedig bizonytalan. De mint a kárvallottak egyike elmondta, neki nem a pénz, hanem a lakás kell. Előző otthonát eladta, hogy befizethesse az első, majd a második részletet, a hétmilliós lakásárból eddig összesen öt és fél millió forintot, és további majdnem félmillió forintot ráköltve, maga ízlésére alakította ki a fürdőszobát. Mint mesélte, tavaly nyáron, amikor a harmadik részletet kellett befizetni, azt az ígéretet kapta, hogy október végén beköltözhet, de októberben teljesen leállt az építkezés. Bár ő akár szerencsés is lehetne, mivel lakása szinte teljesen készen van, ám természetesen nem költözhet be.
A történet 1999 decemberében, az ünnepélyes alapkőletétellel kezdődött, amelynek során Imre Zsolt, a város országgyűlési képviselője és Csereklye Károly alpolgármester méltatta a tervezett Vác Plaza jelentőségét. Hovanecz János, az építtető San-Team Rt. elnök-vezérigazgatója pedig 2000. november 30-ára, avatásra hívta meg a jelenlévőket, a reménybeli szalagátvágást Imre Zsolt el is vállalta. Az új városrészközpontnak kinevezett háromszintes létesítmény a Duna-parthoz közeli, egykori szántóföldön, majd honvédségi területen épült, amelyet a beruházó már az önkormányzattól vásárolt meg. Lakások mellett bevásárlóközpontot, üzleteket, irodákat akart elhelyezni. Az épület alsó szintjére tervezték az üzleteket, a felső két szinten pedig összesen százhuszonkét lakást terveztek építeni. A lakások négyzetméterenkénti ára 93 ezer forinttól indult, az üzletek négyzetméterenkénti árát 120 ezer forintban állapították meg. Kezdetben az építkezés jó ütemben haladt, és ezzel párhuzamosan folyt a cég verőcei üzemében a könnyűszerkezetes elemek, sőt, komplett fürdőszobák gyártása is. Ám a 2000. év végén mégsem volt ünnepélyes avatás, az épülettorzó elhagyatottan áll a Duna-parton.
Mint kiderült, a megbeszélésen résztvevők kevéssé ismerik a helyzetet. Úgy vélik, hogy az általuk befizetett összeg lényegesen meghaladja a százmillió forintot, volt, aki tudni vélte, hogy az építtető egymilliárd forint hitelt is felvett egy banktól, és többen hallották, hogy felszámolási eljárás indult a cég ellen. Egyesek szerint lenne új befektető, de elhangzott az is, hogy még több mint egymilliárd forint kellene az építkezés befejezéséhez. Mint a jelenlévők egyikétől megtudtuk, többen látták, hogy anyagokat visznek el az építkezésről, sőt nyílászárókat is leszedtek, és feltételezik, hogy az alvállalkozók vették vissza az anyagokat, mivel őket sem fizették ki. A fórumon részt vett Imre Zsolt képviselő is, aki megígérte, hogy segít új befektető keresésében, megjegyezte azonban, hogy a jelenlegi helyzet egyáltalán nem csábít vállalkozókat. Csereklye Károly alpolgármester, aki szintén jelen volt az összejövetelen, közölte, hogy pénzzel ugyan nem tud segíteni az önkormányzat, de tervezési és szervezési munkában, például a társasházzá alakításban segítséget nyújt.
A megbeszélés eredményeként, többen úgy döntöttek, közösen megbíznak egy ügyvédet, aki vállalja, hogy pontos képet szerez a jelenlegi helyzetről, és megpróbál megoldást találni. Bár, mint az egyik résztvevő megjegyezte, tudja, hogy helyzetük egyelőre reménytelen, mert felszámolás esetén, mivel ők vannak a sor végén, ők járnak a legrosszabbul.