- Még játszhatna...

- Valóban, egy-két jó évem bizonnyal lenne.

- Akkor?

- Sokáig hezitáltam, mi legyen, ráadásul nem a karrierem befejezése mellett szólt, hogy a közelmúltban komoly ajánlatot kaptam a spanyol első osztályból. Ellenben azt már négy éve elhatároztam, hogy idővel játékosmegfigyeléssel foglalkoznék, s ha lehet, akkor ezt a tevékenységet az NBA-ben végezném. Tudatosan készültem a feladatra: túl azon, hogy elvégeztem a vonatkozó egyetemi kurzust, a nyarakat kint töltöttem a számomra ismert, ugyanakkor tanulnivalót is rejtő közegben. Mindemellett tisztázzuk: nem én leszek a Cleveland egyetlen európai megfigyelője; a Cavaliers, akárcsak az összes NBA-klub, több kollégával dolgozik a kontinensen.

- Mi szólt ön mellett?

- A végzettségem és a célirányos kintlét mellett nyilván az, hogy van ismertségem arrafelé: játszottam a Chicago Bulls, a Detroit Pistons és a Toronto Raptors együttesében, miként Európában felléptem a Strasbourg, a Zalgiris Kaunas, a Vitoria és a Gran Canaria mezében is. Szerepeltem az Euroligában és annak négyes döntőjében: úgy érzem, az alapok adottak voltak.

- Jólétet nyújt a megfigyelés?

- Erről nem beszélek. Már csak azért sem, mert a részletekről nem tárgyaltunk még. Mindenesetre szerdán Clevelandbe utazom: részt veszek a klub úgynevezett szakmai táborában, és ott majd átrágjuk magunkat mindenen. Azt persze körvonalaiban tudom, mi a legfontosabb dolgom: a családom székesfehérvári lakhelyéről indulva fiatalokat és befutott kosarasokat egyaránt figyelnem kell majd. Szép, izgalmas feladat...

- Ha éppen itthon lesz, beszállhatna az Albacompba.

- Most csak arra koncentrálok, hogy minél sikeresebb legyek a másik pályán.

- És mit mond, ha feljebbvalói hirtelen megkérdezik öntől: Mr. Dávid, melyik fiatal magyart hozná az NBA-be?

- A nyáron több tornát is megnéztem: sok jót nem mondhatok. Ám az én példám is azt mutatja: az ajtó mindenki előtt nyitva áll. (M. A.)