Nem egy programért, csupán a hatalomban maradásért. Ez szerintem elfogadhatatlan válasz.

Az írónő azt javasolja, hogy Fodort váltsák le, mert ő az, akinek Gyurcsány feje kell. Ha ez megtörténik, akkor szerinte nyugalom költözik az országba, és akkor még egy ideig nem jön vissza a Fidesz. Kartal úgy gondolja, egy felelős politikai pártnak ez lehet a fő célja: távol tartani politikai ellenfelét a hatalomtól. Hogy milyen politikát vinnének a Fodor nélkül kiegyezők, az nem érdekes. Ez a gondolkodásmód minden, csak nem demokratikus. A tűz és a víz "kiegyezése" az egyik pusztulásával jár. Melyik legyen az? Kartal szerint nyilván az SZDSZ, a tűz.

Kartal januári írásában (Hiszek benne, január 21.) is leszögezte, hogy hisz Gyurcsány politikájában. Rendületlenül. Azok után, hogy előbb dübörgő gazdaságot, nagy jólétet és szolidaritást ígérve, a köz pénzén felelőtlenül túlköltekezve és adókat csökkentve, a választókat félrevezetve, még az unokáinkat is adóssággal megterhelve nyerte meg pártja élén a választásokat. Azután párttársai szűk körében bevallotta a győzelmet hozó trükkök százait, és a szándékos nem kormányzás másfél-két évét, hogy cinkossá tegye frakcióját, és így megnyerje őket neoliberális fordulatához: Reform vagy bukás - nincs más választás.

Amikor ez sikerült, csak akkor állt az SZDSZ és a nyilvánosság elé a valódi helyzet ismertetésével, a megszorításokkal és a reformokkal. A liberálisok ebben örömmel tartottak vele, hiszen ez volt a programjuk iránya (kicsi állam, kicsi adók, nagyobb versenyképesség és öngondoskodás). Az erőltetett átalakítás elleni "háromigenes" népszavazáson elszenvedett súlyos vereség nyomán újabb hátraarcot vezényelt a kormányfő-pártvezér, a koalícióból kirúgott SZDSZ viszont ragaszkodna a megkezdett reformok továbbviteléhez. A kérlelhetetlen reformátor Gyurcsányból bátor ellenreformátor lett.

Vajon az írónő és elvbarátai, és mindenki, akik hisznek Gyurcsányban, melyikben és melyiknek hisznek? Mert mindháromnak mégsem hihetnek. Melyikkel kellene kiegyeznie az SZDSZ-nek, és honnan tudhatnák, mikor vált újra álarcot?

Gyurcsány választások utáni neoliberális fordulatával átadta az önkormányzatokat a Fidesz vezette jobboldalnak. Ez Kartalnak és másoknak nem fájt? Az önkormányzatokban nem Orbán jött vissza? Ez megbocsátható volt?

Március kilencedike után nem egyszerűen tizedike lett. Gyurcsány az addig egyedüli üdvözítőnek hirdetett reformálást (pl. a kétszer megszavaztatott OEP-átalakítást) egyoldalúan feladta, az azt leginkább megjelenítő szabad demokrata egészségügyi minisztert kirúgta a koalíciós partner megkérdezése nélkül. Ettől azt is remélte, hogy az SZDSZ-re háríthatja a felelősséget a megszorításokért és az intézménybezárásokért. Az SZDSZ-nek, hogy arcát és önbecsülését megőrizhesse, más választása nem volt, formálisan meg kellett erősítenie a szakítást, a koalícióból való kilépést. Ezt a kényszerű döntést viszont még nem a Kartal által leváltani javasolt Fodor, hanem Kóka vezetésével hozták, és nem egy füstös szobában, mint a miniszterelnök, hanem a párt legmagasabb fórumán.

Ellenzékbe kerülve nem léptek fel támadólag a kisebbségbe került MSZP-kormánnyal szemben, hanem, mentőövet dobva, támogatható programot kértek tőle a nyár végére. Ehelyett megkapták egy újság mellékleteként Gyurcsány személyes, az MSZP kongresszusának és elnökségének jóváhagyása nélkül született Megegyezés című dolgozatát.

A liberálisok és az SZDSZ számára egyetlen politika fogadható el jelenleg (is), az, amelynek célja az állami kiadások jelentős csökkentése, s ezzel a vállalkozói versenyképesség javítása és az egyéni szabadság növelése. Ezek a párt politikájának pillérei. A Megegyezés viszont nem ezekről szól, nem ezek a céljai. Nem kérdés tehát, hogy kivel nem lehet kiegyeznie az SZDSZ-nek. Az MSZP-vel, legalábbis ha megtartja köpönyegforgató, ismét "bátran" balos miniszterelnökét.

Új helyzet lenne, ha lecserélné, ha más személlyel folytatni kívánná az SZDSZ-szel közös reformpolitikát. De ez a realitástól és a párt szándékaitól olyan messze van, mint Makó Jeruzsálemtől, hiszen az MSZP Gyucsány programja mögé áll most is.

De akkor kivel és miről kellene kiegyeznie az SZDSZ-nek, ha a szocialisták visszafordulnak balra, miközben ők haladnának egyenesen tovább a megkezdett úton? Ismét adják fel az elveiket a hatalomért, mint tették 2005-2006-ban? Miért? Hogy a jobboldal ne jöjjön? De hogy ki jöjjön és ki ne, arról nem az SZDSZ vezetése, csak a nép dönthet legitim módon! Ez a ki- és megegyezésre felszólítókat nem zavarja?

Kartal azt írja még, ne az SZDSZ mondja meg, hogy "ki legyen a szocialisták miniszterelnöke". Ehhez képest viszont ő hivatottnak érzi magát rá, hogy megmondja, ki ne legyen az SZDSZ elnöke. Ő megmondhatja. Egyébként sem a szocialistáknak van miniszterelnökük, hanem az országnak. Az MSZP-nek, ahogy 2002-től, úgy most sincs elegendő mandátuma kormányfőt és kormányprogramot elfogadni. Koalíciós partnerre van szüksége, amely viszont saját érdekében meg kell, hogy mondja, kit és miért tud vagy nem tud miniszterelnöknek megszavazni. Hiteltelenné vált és bukott politikust, valamint pártja törekvéseivel ellentétes kormánypolitikát miért támogatna? Mit nyerne ezzel? Csak a vesztét siettetné. Ami viszont nem a saját érdeke, azt jóindulattal nem is várhatja el tőle senki. Ezért az én válaszom a kezdőkérdésre az, hogy az SZDSZ-nek csak arról kell megegyeznie, ha van kivel, ami a programjával egybevág, és csak azt kell támogatnia, ami annak megfelel. A liberális párt képviselői erre kaptak a választóiktól mandátumot. Aki mást javasol, az szerintem nem az SZDSZ érdekit szolgálja, hanem valaki másét. És demokráciában demokrata azt sem gondolhatja és mondhatja komolyan, hogy az MSZP és a kormány élén nincs Gyurcsánynak alternatívája. Abból a világból, amelyben a vezetőnek nincs alternatívája 1989-ben sem kértünk már, most miért kérnénk?

Jelenleg az MSZP-nek vagy helyette az ellenzéknek kell lépnie. Gyurcsány programjáról, a Megegyezésről vagy a szocialisták által javított változatáról a parlamentnek mindenképpen szavaznia kell, mert a politikai fordulat beálltával az Országgyűlésben 2006 júniusában elfogadott kormányprogram is megbukott. Ha a képviselők többsége az új politikát támogatja, akkor marad a kormány, ha nem támogatja, akkor előre hozott választást kell tartani, mert máskülönben nem érvényesülhet a nép hatalma, márpedig az alkotmány szerint annak érvényesülnie kell.

A szerző közgazdász