Debrecen egyik legszebb fekvésű területén, a Kartács utca és a Lóverseny utca sarkán a közelmúltban kialakítottak huszonnégy építési telket, amelyből kettő már elkelt, a többi azonban még eladó. A Nyulas városrészben található, összesen mintegy 18 ezer négyzetméteres ingatlan vonzó adottságú. A Kartács utca felől közvetlenül a Nagyerdő határolja - amelynek üde zöldjét nyilván beleszámolják a telekárba -, a Lóverseny utca felőli oldalon pedig alacsony építésű, kertvárosias jellegű családi házakat találni. A felparcellázott telkek között két, díszburkolattal borított magánút húzódik, a ligetes területen hatalmas platánfák és tölgyek pihentetik a szemet.

Aki nem ismerős errefelé, nem is gondolná, hogy pár évvel ezelőtt ezen az ingatlanon még egy városi csecsemőotthon működött. A debreceni önkormányzat azonban 2002-ben elárverezte a területet, így az a helyi Hélinveszt Kft. tulajdonába került. Az ügy annak idején élénk visszhangot váltott ki, hiszen a Hélinveszt Kft. a város egyik legismertebb nagyvállalkozójának, Kotosmann Zoltánnak az érdekeltségébe tartozik. A vállalkozó az országszerte ismert Héliker áruházlánc vezérigazgatója és egyik tulajdonosa, továbbá a Debrecen önkormányzati cégeit tömörítő Debreceni Vagyonkezelő Zrt. - közismert nevén: a holding - igazgatóságának egyik tagja. (A holding igazgatósági tagjait a debreceni önkormányzat közgyűlése nevezi ki.) Az ügyben Kotosmann Zoltánnak éppen az utóbbi funkciójából adódó érintettsége kavart vihart. Mivel az ingatlan a város tulajdona volt, ezért akkoriban sokan föltették a kérdést: vajon etikus-e, hogy egy önkormányzati ingatlan eladásából éppen az önkormányzati holding egyik igazgatósági tagjának a cége húzzon hasznot?

Ma pedig már azt a kérdést indokolt föltenni: mennyit kereshet az üzleten a Kotosmann Zoltán érdekeltségébe tartozó cég?

Ehhez érdemes föleleveníteni az ügylet botrányokkal terhelt előzményeit.

A Kartács utca és a Lóverseny utca sarkán lévő csecsemőotthon területét a debreceni önkormányzat fideszes többségű közgyűlése 2002-ben hirdette meg eladásra nyílt árverésen, 600 millió forintos áron. Mivel az első két árverés eredménytelen volt, a harmadikon az önkormányzat már 400 millióra csökkentette a vételárat azzal a kikötéssel, hogy az otthon elbontásának a költsége a vevőt terheli. Ezen az árverésen - érdekes módon - egyedül a Hélinveszt Kft. indult, így aztán nyert is. Ezután a helyi SZDSZ kifogásolta az adásvételt, arra hivatkozva, hogy az ingatlant drágábban is el lehetett volna adni. Csakhogy a 200 milliós különbözet ellenére az önkormányzat vagyonkezelési osztálya úgy nyilatkozott: a város nem járt rosszul az üzlettel, mivel a bontást nem az önkormányzat fizeti. (Ma már látszik, hogy a város túlságosan nagyvonalú volt, hiszen a bontás költsége közel sem érte el a 200 millió forintot - ez a munka mindössze 60 millióba került.) A holding igazgatósági tagjának érintettségével kapcsolatban pedig a városháza azt közölte: az önkormányzatnak nincs és nem is lehet ráhatása arra, hogy ki indul egy nyilvános árverésen.

Az ingatlannal kapcsolatos következő botrány 2005-ben robbant ki, amikor a 22012-es helyrajzi számú területre vonatkozóan a város akkori főépítésze törvénytelen rendelkezést tartalmazó szabályozási tervmódosítást készített. Ráadásul nem azt a szabályozási tervmódosítást függesztette ki a polgármesteri hivatalban, amelyet előzetes véleményeztetésre megküldött több mint húsz államigazgatási szervnek és szakhatóságnak. Ki lehet találni: a 22012-es helyrajzi szám természetesen a volt csecsemőotthon területét jelöli. A főépítész - akinek a kinevezését azóta visszavonták - a szabályozási tervben megszabta, hogy Nyulas városrészben telkenként legfeljebb mennyi lakás építhető, ám a korlátozással kapcsolatban beszúrt egy furcsa mellékmondatot is: "az előírások hatálya nem terjed ki a 22012-es helyrajzi számú ingatlanra". Ha ez a mondat benne maradt volna a szabályozási tervben, akkor a szóban forgó ingatlanon sokkal több lakást eladhattak volna. A városrész lakóinak azonban feltűnt a különös kivétel, s miután az ügy nagy felháborodást keltett, Pajna Zoltán, a város gazdasági ügyekért felelős alpolgármestere - 2005-ben - érdeklődésemre azt nyilatkozta: ilyen hibát a polgármesteri hivatal nem engedhet meg magának, ezért a városvezetés utasította a főépítészt, hogy a tervezetet módosítsa.

Ezután a város az érintett területre 90 napos változtatási tilalmat rendelt el, majd új, immár a törvényeknek megfelelő szabályozási tervmódosítást készíttetett, amelyben a beépíthetőségi előírások már a szóban forgó ingatlanra is vonatkoztak.

Az elmúlt években csönd volt az ingatlan körül, vélhetően azért, mert a földmunkákon kívül érdemleges esemény nem történt: folytak a telekkialakítási munkálatok. A tulajdonos elbontotta a csecsemőotthon épületét, közműveket alakított ki, és utakat épített a területen. Mennyi pénzt hozhat a tulajdonosnak a terület, ha mind a huszonnégy telket sikerül értékesíteni? Rövid fejszámolás után a következő eredményre jutunk: ha az összesen 18 ezer négyzetméteres ingatlanon átlagosan nettó 40 ezer forint négyzetméterenkénti áron mind a 24 telek elkel, akkor az mindösszesen 720 millió forint. De ha a tulajdonos a négyzetméterenkénti árat - a haszonmaximalizálás érdekében - fölemeli nettó 50 ezer forintra, akkor az eredmény 900 millió forint. Az árverésen kifizetett 400 millió forint így aránylik a 720, illetve a 900 millió forinthoz.

De vajon mennyi ebből a tényleges haszon? Mennyit költött a telkek kialakítására a Hélinveszt?

Erről Kotosmann Zoltán vezérigazgató megkeresésemre azt mondta: 60 millió forintba került az épület elbontása, 30 milliót fizettek a két út kialakítására, 50 millióba kerültek a közművek, ráadásul az épület vételárára felvett 400 millió forint hitel után eddig 250 millió forintot fizettek ki a kamatra. Mint mondta, ha ezeket az összegeket összeadjuk, akkor a beruházás nemhogy hasznot nem hozott, de veszteséges is, hiszen ha végül összesen 720 milliót kapnak a telkekért, akkor nem is kerestek az üzleten.

Arra a kérdésemre, hogy akkor is veszteséggel számolt-e, amikor az üzletbe belevágott, Kotosmann Zoltán azt válaszolta: hat évvel ezelőtt úgy tűnt, hogy ez az ingatlanberuházás pár száz milliós nyereséget hoz. De keresztülhúzta a számításait - folytatta -, hogy a kormány időközben 20 százalékos általános forgalmi adót vetett ki az ingatlanvásárlásra, a telekárak pedig nem növekedtek. Hozzátette: most azt fontolgatják, hogy a Kartács utca és a Lóverseny utca sarkán lévő telkek négyzetméterenkénti árát 50 ezerre emelik, hogy idővel mégis nyereséget realizáljanak. Közbevetésemre, miszerint ezt az üzletet nem tartja-e összeférhetetlennek a holdingbeli státusával, a vállalkozó azt válaszolta: tiszta a lelkiismerete, mert nyílt árverésen jutott hozzá az ingatlanhoz. Mint mondta, másnak is meglett volna a lehetősége arra, hogy induljon az árverésen. Arra a megjegyzésemre, miszerint Magyarországon sokszor a nyílt pályázatok nyerteseit is előre meghatározzák, Kotosmann Zoltán úgy fogalmazott: ez a feltételezés az ő esetében nem igaz, mert ebben az ügyben semmilyen visszaélés nem történt, az árverés és az adásvétel tisztességesen zajlott. Úgy fogalmazott: ha elfogadná az érvelésemet, akkor Debrecenben neki és cégeinek nem is szabadna részt venniük a gazdasági és az üzleti életben. Arra az észrevételemre, hogy szerintem egy eredetileg önkormányzati tulajdonú ingatlan tervezett megvásárlása esetén a holding igazgatósági tagjaként önmérsékletet kellene tanúsítania, a vállalkozó megismételte: az ügy minden szakaszában tisztességesen járt el, nyílt, szabadpiaci versenyben jutott hozzá az ingatlanhoz, ezért nincsen szégyellnivalója.

Vannak, akik másként vélekednek. A Nyulas városrészben, a szóban forgó telek közelében lakók közül többen megkerestek azzal: nem tartják etikusnak, hogy a holding igazgatósági tagjának a cége szert tegyen a város tulajdonában lévő ingatlanra.