Az amerikai képviselőház hétfőn, némi bizonytalanság után, 228:205 arányban elutasította  az immár egy hete tárgyalt 700 milliárd dolláros pénzügyi mentőcsomagot. Minimum 218 voks kellett volna az igenhez. A szenátus később, a zsidó újév után következett volna, de a csomag egyelőre mindenképp jégre került. A New York-i értéktődzsén még a szavazás közben meredeken zuhanni kezdtek a részvényindexek, a Bloomberg műsorvezetője lélegzetelállító árfolyammozgásról beszélt. Lapzártánk idején készült a mérleg a New York-i tőzsdéről: egyetlen nap alatt ezermilliárd dollár tőkét vontak ki a befektetők. Duncan Niederauer, a New York-i tőzsdeelnök beszédében összezavarodásnak értékelte a fejleményeket: – A piacot meglepték a washingtoni hírek. A részvények ennél is lejjebb lennének, ha nem tiltották  volna be a short-ügyleteket. A bizalom helyreállhat, ha elfogadják a pénzügyi mentőcsomagot – mondta nem sokkal a szavazás után annak hatására, hogy a Dow Jones 5,7, az S&P pedig 6,75 százalékot esett.

Pedig úgy látszott, a hét végén megszületett a politikai kompromisszum, noha mindkét elnökjelölt, John McCain és Barack Obama is igen óvatosan nyilatkozott. Végül a republikánusok megmakacsolták magukat, 132:66 arányban elutasítva a pénzügyminiszter tervét. Egyikük sárszendvicsnek nevezte azt. A demokraták, amíg csak lehetett, nyitva hagyták a szavazást, győzködve a renitenseket, hogy álljanak át. Hivatalosan is megerősítették, hogy ugyanezt tette Bush elnök is, telefonon hívogatta pártjának habozó képviselőit, de a jelek szerint hiába.

A demokrata párti házelnök, Nancy Pelosi a vita során kijelentette: a jobboldali ideológiát követő, minden piaci  ellenőrzést elvető Bush-adminisztráció gazdaságpolitikája káoszt  eredményezett, a gazdaság siralmas állapotba jutott, „a szakadék szélére kerültünk”. Azt üzente a Wall Streetnek, hogy „a parti véget ért”. Mint mondta, az új összetételű kongresszus új irányba fogja vezetni az Egyesült Államokat. A fejlemények hátterében ugyanis az is áll, hogy az elnökválasztással egyidőben a teljes képviselőházat és a szenátus több mint egyharmadát újraválasztják novemberben.

Barney Frank, a pénzügyi szolgáltatások bizottságának  elnöke a republikánusokat okolta a kudarcért. A renitenseket a felsőházban vezető Shelby szenátor viszont azt mondta, ő csak választóinak, Alabama népének tartozik elszámolással.

– Bush elnök nagyon csalódott – fogalmazott Tony Fratto, az Fehér Ház helyettes szóvivője, ami nem is csoda. A szavazás előtt Bush maga mondta: ez a terv nagyon fontos minden amerikai számára. A döntés után Bush vezető képviselőkkel tárgyalt telefonon, majd a kabinetjével ülésezett, hogy egyeztessenek a folytatásról. A hivatalos álláspont továbbra is az, hogy a mentőcsomag lényege helyes, a  kormány pedig pont annyit kért a kongreszszustól, amennyire szükség van a válság rendezéséhez. - Az  amerikai hitelpiaci rendszer nem működik, és addig nem is fog, amíg  nem kezeljük a problémát – mondta.

A törvényjavaslatról a jelenlegi formájában  nem lehet újra szavazni, esetleg módosított formában újra  beterjesztik. A kongresszus demokrata vezetői be is jelentették: újabb pénzügyi mentőtervet dolgoznak ki, arról azonban nem nyilatkoztak, hogy ezt mikor terjesztik be.

Az olajpiac is a pénzügyi válság kiszélesedésére, és az  amerikai gazdaságban jelentkező problémák mélyülésére számít. Tehát arra is, hogy keresletcsökkenés lesz. Emiatt csaknem 10 százalékkal esett a határidős nyersolaj ára. A New York-i  árupiacon hordónként 96,37 dollárra, ami egy nap alatt csaknem tíz százalékos csökkenés. A képviselőházi szavazás előtt is esett az árfolyam, de azután villámgyors zuhanásba kellett.

A 110 oldalas csomag szerint Henry Paulson pénzügyminiszternek igen tág mozgástere lehetett volna az adófizetők szemszögéből óriásinak tűnő, de a jelzáloghitel-piac alig öt százalékára rúgó 700 milliárd dollár felhasználását illetően. Ez mind a csomag tartalma, mind pedig gazdaságpolitikai eszköztára esetében így van.

A jégre tett terv szerint az első 250 milliárdot azonnal felszabadították volna, további 100-at akkor, ha az elnök is úgy gondolja, a fennmaradó 350 milliárd elköltésének viszont a kongresszus egy tizenöt napos határidőn belül keresztbe tehetett volna. Paulson nemcsak a jelzálogbóvlit vásárolhatta volna ki, hanem – Ben Bernanke Fed-elnökkel egyeztetve – belátása szerint más pénzügyi eszközöket is. Abban is mérlegelési lehetőséget kapott volna, hogy a programból külföldön bejegyzett, illetve szabályozott pénzintézetek mennyiben részesülhessenek. Olyan árat fizethetett volna a papírokért, amilyet jónak tart, akár közvetlenül, akár aukció révén. „Ritkán kapott, ha egyáltalán, egyetlen ember ilyen széles jogkört a kormánypénzek belátása szerinti elköltésére, úgy, hogy semmilyen szabály ne kényszerítse a megvásárolt eszközöknek a lehető legalacsonyabb áron történő beszerzésére” – írta címoldalán a hétfői The New York Times.

A mérleg másik serpenyőjében a garanciák álltak. Hat különböző intézmény lett volna hivatott garantálni, hogy az adófizetők pénzét ne pocsékolják el. Kétpárti testület, független ellenőr és a kormány belső ellenőrzése is kinevezett őrkutya lett volna. Az elutasított csomag szerint a pénzügyminisztériumnak két napon belül minden ügyletet nyilvánosságra kell hoznia, továbbá havonta és minden elköltött 50 milliárd dollár után jelentést kellene készítenie. A programban részt vevő cégek önként vállalnák, hogy tartózkodnak a mesés végkielégítésektől, a félmillió dollár feletti jövedelmeket pluszadóval sújtották volna.

Az amerikai csúcsvezetők a Politikai Tanulmányok Intézetének adatai szerint tavaly átlagban 10,5 millió dollárt kaszszíroztak – azaz egyetlen nap alatt annyit, mint egy átlagos dolgozó egész évben. A kormány további, szavazati joggal nem rendelkező részvényekhez juthatott volna e vállalatokban – arra az esetre, ha nyereségesek lesznek. A cégek prémiumok révén maguk is beszállnának egy biztosítási alapba – ez utóbbi intézkedést főleg a republikánusok erőltették, sőt alternatív tervként is benyújtották a teljes 700 milliárdos tervvel szemben, a Fehér Ház rosszallását is kiváltva. A mentőöv egyik kulcskérdése, hogy az átlagember hogyan részesülhet az egészből. A hitelfolyam helyreállítása érdekében a kisebb bankok elszámolhatnák a Fannie Mae és a Freddie Mac, nemrég lényegében államosított jelzáloghitel-intézetekkel kapcsolatos veszteségeiket, hitelhez segítve így a kisvállalkozásokat. A jövő évre kétmilliós nagyságrendűre becsült zálogjog-érvényesítések megelőzésére visszamenőleg módosítani lehetett volna  a hitelfeltételeket.

Washington