Gálszécsy András, az Antall-kormány titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli minisztere lapunk kérdésére hangsúlyozta: nem magáncég bevonásával kell egy képviselőnek az után kutatnia, hogy egy adott hivatal vezetője mikor, merre jár. "Erre a parlamentben megvannak a megfelelő fórumok. Az pedig, hogy adott hivatalvezető magánszemélyként hova és hányszor utazik, végképp a magánügye" - tette hozzá lapunknak Gálszécsy András.

Tóth András, a polgári titkosszolgálatokat korábban felügyelő államtitkár a Népszabadság kérdésére rámutatott: bevett dolog, hogy az NBH vagy más szolgálatok főigazgatójának nemzetközi kapcsolatairól kérdez az ellenzék; de ennek megvan a hivatalos formája. "Amikor ezzel a területtel foglalkoztam, a nemzetbiztonsági bizottság ülésein Demeter Ervin az éves beszámolók során rendre megkérdezte a főigazgatóktól, hogy adott időszakban milyen utazások és vendégfogadások voltak. Az érintettek erre mindig kimerítő választ is adtak. Az abnormális, hogy bárkit, bármilyen indokkal azzal bíznak meg, hogy valamelyik magyar szolgálat vezetőinek nemzetközi kapcsolatrendszeréről szerezzen információkat" - fogalmazott lapunknak a szocialista képviselő.

Gerő András történész megkeresésünkre kifejtette: a "bukott miniszterelnök" eddigi elvi ellenzéki kritikájának a kormánnyal szemben az volt az alapja, hogy a kormányt legálisnak tartotta, de nem legitimnek. Ebből az következett, hogy a legitimitást tartja a legfontosabbnak, de a legalitást is akceptálja. A megfigyelésekről szóló kérés természetesen illegális volt. Ebből az következik, hogy most már az illegalitást részesíti előnyben a legalitással szemben. Orbán Viktor kijelentése tehát némi cinizmusról tanúskodik. Ami a kijelentés tartalmi oldalát illeti, pártjának régóta baja van a szakmai múltjával a kommunista titkosszolgálathoz kötődő jelenlegi NBH-vezetővel. Ezért párttársa (Demeter Ervin) illegális megfigyelésre kér fel egy olyan, egykori III/III-as alkalmazottat, aki éppen az Orbán-kormány idején lett vezető tisztségviselője a titkosszolgálatnak. Ez arról szól, hogy kettős a mérce: az én kommunistám jó kommunista, a te kommunistád nem jó kommunista. Ez, akárhogy is nézem, némi kétszínűségről tanúskodik - fogalmazott Gerő András. A történész úgy látja: ha egy európai normák szerint politizálni akaró ember egy ilyen ügyben, ellenzékből megszólal, akkor egyetlen érdemi követelése lehet a végrehajtó hatalommal szemben, az, hogy személyi tekintetre nem ügyelve, minden vonatkozásában vizsgálja ki a magyar politikai kultúra minőségét és az alkotmányosság normáit kikezdő megfigyelési ügyet - tette hozzá.

Deák Péter biztonságpolitikai szakértő úgy véli: íratlan törvényt sért, ha egy személy tudni akarja, egy biztonsági szolgálat vezetője kivel, miért, milyen körülmények között találkozott. Azt pedig abszurdumnak, világviszonylatban is példátlan jelenségnek nevezte, hogy egy olyan parlamenti képviselő, aki nem is a nemzetbiztonsági bizottság tagja - mint Orbán Viktor -, arra kíváncsi, hogy az NBH vezetője kivel találkozik és miről beszélgetnek.

Egy a Fideszhez közel álló, a nevének közlésétől utóbb elzárkózó politikai elemző lapunknak annyit mondott a történtekre: nem vet fel etikai kérdést, ha valakit az érdekel, hogy például Laborc sűrűn jár-e Moszkvába. Ez látszólag durva, valójában nem rázós ügy. Forrásunk szerint nincs jelentősége, de kockázata se annak, hogy a Fidesz elnöke ezt tudni szeretné. Úgy véli, a politikusoknak joguk, felelősségük és feladatuk is, hogy kérdéseket tegyenek fel, az ellenzéknek meg különösen, s ha gyanúja van, utánajárjon, ha pedig úgy érzi, hogy nincs eléggé informálva, további kérdéseket tegyen fel, és válaszokat várjon rá. A világ legtermészetesebb dolga, hogy egy országgyűlési képviselő kérdéseket fogalmaz meg - mondta az elemző. Közbevetésünkre, hogy ezt a parlamentben kellene megtenni, úgy reagált: az Országgyűlésben interpellációkat lehet feltenni, kérdéseket pedig a nyilvános "arénában" is lehet.