„Van adatvédelmi program, amely a gyógyszerfelírási adatok felhasználását minden esetben az érintett személy hozzájárulásához köti. Ennek független kézben kell lennie, különben a rókára bízzuk a tyúkólat” – idézi Richard Dicket, a gyógyszerfelírások követésére alkalmas program kifejlesztőjét a Washington Post.

A biztosítótársaságok a jelentkező ügyfél egészségi állapotától teszik függővé a biztosítási díjat és a káresemények esetén járó összeget, s ha túl nagynak ítélik a kockázatot, nem is kötnek vele biztosítást. Régen orvosi vizsgálatra küldték az illetőt, és a szerződést csak a kivizsgálás eredményének ismeretében kötötték meg. Dick tíz éve sokkal olcsóbb eljárást talált ki: a gyógyszertáraktól az ügyfél azonosítószáma alapján könnyedén beszerzi, hogy az illető milyen gyógyszereket vásárolt az elmúlt másfél évben, és ebből a program maga következtet arra, hogy milyen betegségben szenved és milyen az egészségügyi állapota. Például, ha rendszeresen nagy adag koleszterincsökkentőt vesz, az arra utal, hogy gyakorlatilag kezelhetetlenül magas a vérzsír-szintje, ami rögtön magasabb kockázatú kategóriába sorolja.

A programnak több változata is forgalomban van, némelyik egyúttal kockázati szorzószámot is meghatároz, a biztosítónak tehát a papírmunkán kívül alig marad teendője, bár apró nehézségek felvetődnek. A hátrányok közé tartozik, hogy némelyik gyógyszer több célra is felhasználható, például egyes vegyületek migrén vagy hőhullámok ellen is alkalmazhatók, de depresszió ellen is hatásosak. Az utóbbi az üzleti biztosítók szempontjából jelentős kockázat-növelő tényezőnek számít, az előbbiek nem.

Az adatok lekérésére és feldolgozására külön társaságok alakultak, s ők, mielőtt beszereznék a gyógyszertáraktól a szükséges információt, megkérik a páciens hozzájárulását. Erre most már kötelezik őket a hatóságok, habár az eddigi mulasztásukért nem róttak ki büntetést. Egyes cégek újabban már a laboratóriumi vizsgálatok eredményét is feldolgozzák, és össze is kapcsolják a gyógyszerfogyasztási adatokkal, így még pontosabb képet tudnak szolgáltatni a páciensek egészségi állapotáról.

Egyre több cég fér hozzá az adatokhoz, és a felhasználás ellenőrzése ezzel párhuzamosan egyre nehezebb lesz. Van külön egészségügyi adatvédelmi törvény, de hatálya csak az egészségügyi szolgáltatókra és a biztosítókra terjed ki. A kongresszus előtt van az a törvényjavaslat, amely az adatszolgáltatásra szakosodó vállalkozások fölött is ellenőrzési jogkört ad a hatóságoknak.

Dick Richard belátja, hogy ez nem elég: ezért továbbfejlesztette programját, amely az érintett kifejezett hozzájárulásához kötné az adatok továbbítását.

Más kérdés, hogy az érintett nemigen tagadhatja meg a hozzájárulást, különben a biztosítók nem kötnek vele szerződést. Így aztán a tyúkok valamennyire mégiscsak a róka jóindulatára vannak utalva.