. E közegben kell értékelni, hogy Navracsics Tibor a Fidesz részéről paranoid, félelmeitől és alantas vágyaitól gyötört embernek nevezi a Magyar Köztársaság titkosszolgálatait irányító minisztert, a Gyurcsány-féle gyűlölettobzódás hatását véli felismerni abban, hogy Fidesz-politikusok és volt titkosszolgálati vezetők kapcsolatait dokumentáló hangfelvételek kerültek napvilágra. Ahány ember megszólal a Fideszből, annyi becsületsértés zúdul a kormányerőkre, akárha mecscsen volnánk, ahol az ellenfél szurkolói szabadon gyalázhatók, sőt. Almássy Kornél is két lábon támolygó személyiségzavar lett az MDF számára. Normális ember mintha itt már nem is mutatkozhatna.

Néha persze a lelátón sem veszik észre, hogy mi történik a pályán. Hogy ott fetreng a műhiba. Most úgy, ahogy Almássy bejelentette: egy hívét a nemzetbiztonságiak elrabolták. Ezt az érintett megerősítette. Néhány órával később elmentek az MDF választmányi ülésére, s Almássy az emberrablás általa feltételezett kedvezményezettje, az őt lejárató CD prezentálója, Dávid Ibolya támogatását kérte. Két hét elteltével rájött, hogy fordítva gondolja.

Jogtalan lehallgatás létezik a világban, ezt nem illik most felfedezni. Undorító, de legalább nem fáj. Politikai emberrablás viszont csak a legnyomorultabb politikai kultúrákban fordulhat elő. Ha ez megtörtént, akkor illegitim az MDF választmánya, mai elnökválasztása is. Ahogy az SZDSZ esetében néhány kajla voks miatt - helyesen - megismételték az elnökválasztást, itt végképp ez volna a megoldás. De még a kárvallottak sem ezt követelik, hanem csak egy nem szavazatot. Tragikus, ha már emberrablásig jutottak a politikai küzdelmek, de ugyanilyen veszett az ügy, ha ezzel a váddal játszani lehet. Megteszi tétjeit, meghúzza a kart, ránéz az eredményre, és megy tovább?

Ez a helyzet, amikor a Fidesz elnöke természetes kíváncsiságnak minősíti, hogy a titkosszolgálatok főigazgatójának külföldi útjairól kért információkat egykori nemzetbiztonsági minisztere. Ha valaki, ők ketten tudhatják, hogy e helyzetnek nincs menthető változata. Hacsak az nem minősítő körülmény, hogy utálják ezt az embert. Ez a Fradi-pályán majdnem mindenre elegendő érv. Egy közéletben, amely legalább a látszatra ad, semmire. Ebben a szférában a látszat szinte minden. Itt, ha valaki köp, amikor úgy érzi, köpni kell - mennie kell. Nem lehet tízmillió ember sorsát olyanokra bízni, akik képtelenek megfékezni szenvedélyeiket. Meglehet, igaz ez azokra is, akik az ellencsapást elmérik. Akik, még ha jogos önvédelemből is, arra is kaszabolnak, ahol civilek is sorakoznak. Ha így van.

Akárhogy is: nincs olyan olvasat, amely szerint a kormány működtetett titkos csapatokat ellenzékiek megfigyelésére, csak olyan, amely az ellenkezőjéről szól. Nem ismerünk olyan rögzített telefonbeszélgetést, amelyben Dávid Ibolya nevében mozgósítanak Almássy lejáratására, szocialista háttéremberekre való hivatkozással. Csak ellenkező értelműt. Ezt a kihívást illik tiszteletben tartaniuk a Fidesz politikusainak is. Nem megoldás, ha átskandálnak a szomszéd szektorba. A meccset a pályán, tisztességgel le kellene játszani.

Ideje lenne befújni a félidőt.