A huszonkilencmillió forintos végösszeg - forrong - legalább hatmillióval szerényebb annál, amennyi járna neki, pláne, hogy annyi versenyzővel dolgozott a játékok előtt és alatt, amennyivel.

Peking apropóján agyak szállnak el.

Az egész alighanem azzal kezdődött, hogy Gyenesei miniszter - nyilván nem népszerűség-növelési célból; á, tényleg nem - nagyobb számot írt néhány rubrikába (vízilabda-válogatott, Janics, Kovács kajakpáros, Kozmann, Kiss kenukettős), minek nyomán azóta versenyző és sportvezető, sajtómunkás és közember lamentál erősen: akkor ez most hogy' is van? A "ha ők igen, én miért nem?" típusú fölvetésekre - miután a materiális alapról sikerült elrugaszkodni szépen - konkrét, mindenki számára érthető, elfogadható magyarázatot nem lehet adni, így aztán verbálisan úgy osztogathatjuk a milliókat, ahogyan épp kedvünk tartja. Személyes kedvencem a komoly és reális gondolkodásúnak tartott Cseh László úszó megnyilvánulása, miszerint megérdemli azt a hatmilliós adományt is, amelyet Demján üzletember - nyilván nem népszerűség-növelési célból; á, tényleg nem - azért adott neki, mivel Michael Phelps egy ufó, vagyis a magyar kedvenc (lásd még: földi halandó) igazából nem is három ezüstérmet, hanem három aranyérmet szerzett a kínai fővárosban e kiváló űrlény mögött.

Addig is, amíg kiderül, hogy ki, mit érdemelne még csak úgy, pluszként, itt van nekünk Sári Nándor és az ő kikért huszonkilencmilliója. Hogy igaza van neki, az - az iméntiekből adódóan - nem is lehet kérdés, ellenben rámutat a magyar sport rákfenéjére: mennyire nem becsüljük meg min a szakvezetőinket. Huszonkilencmillió forint tudniillik csak első hallásra nagy pénz; ha hozzávesszük, hogy szegény Sári Nándornak mennyi emberrel kellett ezért egy egész nyarat végigdolgoznia, hát, mindjárt máshogy állunk a kérdéshez. Sári Nándor edzette ugyanis a Kammerer, Kucsera duót és Benkő szólókajakost, továbbá Janicsot, valamint a Fábiánnétól evakuált Kovácsot, Szabót és Kozákot. Hét ember, hat táv: ez bizony kemény meló, még akkor is, ha Sári önnönmaga bólintott rá a bővített keret trenírozására. Igaz, hogy a kajakválogatott két legnagyobb kudarca is e csapathoz fűződik - a topfavorit Kovács és a Kammerer, Kucsera egység dobogóra se került -, miként az is mellékes, hogy a minimum a hatodik helyre várt Benkőnek kilencedikként sikerült célba érnie. Hagyhatjuk azt is, hogy az olimpián legutóbb 1992-ben győztes kvartett a néhány országra redukálódott mezőnyben ezúttal sem jutott előrébb, ugyanis Kovács Kati és Janics Natasa feltétlenül hozta a hozandót: ha Sári Nándornak van mire hivatkoznia, akkor erre mindenképpen.

Sári természetesen hivatkozik másra is; például arra, hogy a mindenkori összjutalmak bizonyos százaléka az edzőt illeti, ám itt lassan le is állnánk, mert már magunk is úgy érezzük: túlságosan negatívok vagyunk a pénzosztogatást illetően.

Felkészül: pszichoterapeuta, hajóépítő.