A Wall Street után a Fehér Ház is megkongatta a vészharangokat: menteni kell a menthetőt a kialakult pénzügyi válság nyomán. George W. Bush elnök (magyar idő szerint csütörtökre virradóra) tévébeszédben sürgette a Kongresszusban tárgyalt 700 milliárd dolláros pénzügyi csomag mielőbbi elfogadását. - Egész gazdaságunk veszélyben van. Végső soron országunk hosszú és fájdalmas recesszión mehet át. Honfitársaim, nem szabad megengednünk, hogy ez bekövetkezzék - mondta Bush, az ingatlanpiacon könnyen osztogatott hiteleket nevezve meg a krízis okaként, illetve azt a téves feltételezést, hogy az ingatlanok értéke továbbra is emelkedik majd. Bush csütörtökre egyeztetésre hívta John McCain republikánus, illetve Barack Obama demokrata elnökjelöltet. Alapjában mindketten támogatják a csomagot. McCain az időkényszer miatt a péntek esti elnökjelölti vita elhalasztását is kezdeményezte, és kétpárti egyezséget sürgetett. Obama a nagy gazdasági világválsághoz hasonlította a helyzetet, és hangsúlyozta, hogy az adófizetőknek minden ráfordított fillér sorsát tisztán kell látniuk.
 
A Capitoliumon napok óta a 700 milliárdos mentőcsomag részleteiről egyeztetnek, reménykedve, hogy még a héten elfogadhatják azt. Csütörtök délben (helyi idő szerint) Nancy Pelosi házelnök örömmel számolt be az előrehaladásról. A küszöbön álló egyezség hírére a New York-i tőzsde részvényindexei enyhén javultak, különösen a pénzintézetek papírjainak köszönhetően (és ellensúlyozva a General Electric gyorsjelentését a csökkenő nyereségéről.) A törvényhozás előtt Ben Bernanke Fed-elnök sem hagyott kétséget afelől, hogy lépni kell. - Ez a háború utáni időszak legnagyobb pénzügyi válsága. Már most elég törékenynek látom a pénzpiacokat. A hitelpiacok nem működnek. A vállalatok piaci alapon képtelenek finanszírozni magukat. Még ha csak olyan maradna is a helyzet, mint jelenleg, az jelentősen fékezné a gazdaságot - hangoztatta.
 
A mutatók a legkevésbé sem hízelgőek. A munkanélküliség 6,1 százalékra szökött fel, a fogyasztás növekedésének üteme több mint egy százalékponttal esett vissza decemberhez képest, az új ingatlanok építése 17 éves mélypontra csökkent augusztusban. A Fed - amely a világ nagy jegybankjaival karöltve az akut válság első hetében negyedtrillió dollárt pumpált a piacokba, hogy növelje a likviditást - a múlt héten változatlan, két százalékos szinten hagyta az irányadó kamatlábat. Ám a határidős ügyletekből megítélhetően a piac csütörtökre 86 százalékos valószínűségre árazta be, hogy a Fed legkésőbb a nyílt piaci bizottság októberi ülésén csökkenti fog 25 bázispontot. Sőt sokan 1,5 százalékos rátára számítanak az év végére. A likviditás ugyanis elapadt. A Ted-szpred csütörtökön is tovább tágult: a bankok ülnek a pénzen, egyre rosszabb feltételekkel hiteleznek egymásnak, mint a diszkontkincstárjegyekre megfizetett kamatláb. A riadalom nyomán már az eddig igen vakmerő, 60 ezer milliárd dollárosra taksált CDS-, azaz hitelbukás-swap piac is korlátozza magát. Hét éve most először csökkentették ezen az ügyletek számát.
 
Hogyan lehet eladni a 700 milliárdot az adófizetőknek? - teszi fel a kérdést a Kongresszus, amely garanciákat akar. A képviselőház, illetve a szenátus tagjai a saját bőrüket is mentik a novemberi választások előtt. Senki nem akar biankó csekket kitölteni Henry Paulson pénzügyminiszternek. Sőt a két párt egymásra vár. A demokraták nem akarnak jelentős republikánus támogatás nélkül mozdulni, hiszen utóbbiak kormányáé a javaslat. A konzervatívok viszont azt mondják, előbbiek uralják a Kongresszust, ez az ő parlamenti többségük. A kockázatokra utal Soros Györgynek a csütörtöki Financial Times hasábjain megjelent cikke is. Mint írja, Paulson személyéhez sem fűződik bizalom, miután hagyta elbukni a Lehman Brotherst, és a két jelzáloghitel-óriás, Fannie Mae és Freddie Mac kapcsán a részére kitöltött kongresszusi biankó csekk is csak rontott az ingatlanpiaci helyzeten.
 
Egyelőre nem lehet tudni, hogy az adófizetők mennyit látnak viszont a 700 milliárd dollárból, amely ugyan óriási összeg, de a 14 ezer milliárd dolláros jelzáloghitel-piaci értéknek csak töredéke. Mindenesetre várhatóan 1130 milliárd dollárra tolja fel a belső államadósságot. Annyi is bizonyos, hogy az állam jóval a piaci áron fog felvásárolni beragadt 'subprime-bóvilt', azaz a zálogjog tömegessé vált érvényesítése nyomán elértéktelenedett jelzáloghitel-származékokat. De elképzelhető, hogy más eszközöket is - az autókölcsönzőktől kezdve a kis vidéki takarékpénztárakig sokan lobbiznak Washingtonban, hogy az ő, szintén a subprime-válság nyomán begyűrűzött veszteségeiket is ellensúlyozzák. Peter Orszag, a Kongresszus költségvetési irodájának igazgatója szerint a subprime-bóvli felvásárlása paradox módon további fizetésképtelenségekhez, bankcsődökhöz vezethet, ugyanis a leadott eszközállományt ténylegesen, és azonnal le kell írni.
 
A Capitoliumon még több más szál is elvarratlan. Nem világos, hogy lehetővé tennék-e a csődbíróságoknak a jelzáloghitel feltételek módosítását az első ingatlanokra, illetve, hogy ki, milyen kormányfüggetlen szereplő felügyelje az alap működését. Arra is van kísérlet, hogy a csúcsvezetői jövedelmek korlátozására kötelezzék azon pénzintézeteket, amelyek részt vesznek a mentőprogramban, illetve arra is, hogy az állam - csakúgy, mint a minap kimentett AIG óriásbiztosító esetében - részesedést szerezzen az érintett cégekben.
 
Az FBI eközben huszonhat pénzintézetre vonatkozóan vizsgálódik számviteli visszaélések gyanúja miatt. A subprime-válság kényszere miatti könyvelői kozmetikázásban érintett lehet az elmúlt hetek viharaiban leginkább megtépázott mind a négy óriás, a csődvédelembe menekült Lehman Brothers, valamint a lényegében államosított Fannie Mae, Freddie Mac és az AIG. A két jelzálogcéget három hete azt követően helyezték gondokság alá, hogy a Morgan Stanley vizsgálata megállapította: mindkettőjüknél, de különösen az utóbbinál, olyan számviteli technikákat alkalmaztak, amelyek lehetővé tették a tartalékok értéken felüli feltüntetését.
 
Tovább folyik a mértékadó sajtóban a találgatás a sokáig habozó, késlekedő Paulson utódlásáról is, amely legkésőbb januárban, a Bush-kormány távozásakor esedékes. Obama elnöksége esetére Timothy F. Geitner, a New York-i Fed elnöke, valamint a Bill Clinton irányította adminisztráció két ismert alakja, Lawrence Summers volt pénzügyminiszter és Laura Tyson vezető fehér házi extanácsadó neve forog. McCain novemberi győzelmét követően pedig az a Robert Zoellick következhet, aki az előző Bush-kabinet egyik 'héjáját', Paul Wolfowitzot váltotta a Világbank élén. Esetleg John A. Thain, a Bank of America karjaiba hullott Merrill Lynch első embere, a New York-i tőzsde volt elnöke, aki félmillió dollárt gyűjtött az arizonai szenátor kampányába.