- Hát hova menjek? A szüleim is itt laktak, én is itt születtem, az egész életem ideköt. Tizennégy éves koromtól az állami gazdaságban dolgoztam. Nincs hova mennem - ismétli újra és újra a bodakajtori Dolmány Antalné. Aztán váratlanul zokogásban tör ki. Hosszasan rázza a sírás, a körülötte állók némán figyelik. Végül összeszedi magát, megtörli a szemét. Alig hallhatóak a szavai.

- Én nem fogok innen kimenni. Ha a fejemre döntik a házat, ott maradok a romok alatt.

A többi bodakajtori lakos is elszántnak tűnik. A Székesfehérvártól alig tíz kilométerre lévő, közigazgatásilag Abához tartozó majorságban élőket összekovácsolták az elmúlt évtizedek, a közös gondok. Ráadásul most igazán nagy a baj, és úgy tűnik, legfeljebb egymásra számíthatnak. Nem tudni, hogy összefogásuk mire lesz elég.

- Ki akarnak lakoltatni minket. Huszonegy családot, hatvan embert, köztük több mint húsz gyereket akarnak az utcá-ra tenni - sorolja a száraz tényeket Gyenes Csabáné, aki az elmúlt hetekben akaratán kívül a bodakajtoriak szószólója lett. A férjével együtt hat gyermeket nevelő családanya az összes itt élő nevében próbál tárgyalni az abai önkormányzattal és a házak tulajdonosának, az olasz tulajdonban lévő Agro Aba Kft.-nek a vezetőjével.

Christian Baltieri - vagy ahogy errefelé hívják: az "olasz" - nem kívánt nyilatkozni az ügyről. Pedig sok mindent kellett volna megkérdeznünk tőle. Elsőként azt, hogy miért éppen most szakadt el a cérna, hiszen az érintett bodakajtori családok helyzete az elmúlt húsz év alatt gyakorlatilag semmit sem változott.

Ezen a vidéken a második világháború előtt egy majorság működött, ennek maradványaira épült rá az ötvenes években az állami gazdaság. Az egykori cselédlakásokat az ötvenes-hatvanas években modernizálták és alakították át szolgálati lakásokká. A bodakajtori állami gazdaságot az országban az elsők között priva-tizálták, a terület már 1989 óta olasz kézben van. A mezőgazdasági cég nemcsak a termőföld és a gazdasági épületek, hanem számos belterületi ingatlan és út, valamint a korábbi szolgálai lakások tulajdonosa is lett.

- Az olaszok átalakították a gazdaságot, felszámolták a gyümölcsöst, így aztán jóval kevesebb emberre volt szükség, az itt élők többsége munka nélkül maradt - emlékezik a most 62 éves Németh István, akit szintén minden Bodakajtorhoz köt. - Alkalmazottakból egyszerű lakásbérlők lettünk. Igaz, nem kellett sokat fizetni, alig néhány száz forint volt a lakások havi bérleti díja.

Egészen 2003-ig működött ez a rendszer. Akkor az olasz cég ügyvezetője jelezte a lakóknak, hogy nem kívánja tovább bérbe adni a volt szolgálati lakásokat. Kossa Lajos, Aba polgármestere szerint Christian Baltieri arra hivatkozott, hogy a házak állaga leromlott, többségük életveszélyessé vált, tulajdonosként pedig nem vállal tovább felelősséget az ingatlanokért. A cégvezető azt is közölte a polgármesterrel, hogy nincs szükségük a lakásokra, ezért szeretnék azokat eldózerolni.

- Csakhogy a bodakajtoriaknak már akkor sem volt hova menniük - mondja Kossa Lajos. - Az önkormányzatnak annyit sikerült kiharcolnia, hogy az Agro Aba Kft. kétéves ingyenes lakáshasználati szerződést kötött a lakókkal. Ezt a szerződést 2005-ben újabb két évvel meghosszabbították, majd tavaly év végén még egy féléves haladékot kaptak a családok. Az idén júniusban azt közölte a cégvezető: elfogyott a türelem, a lakóknak ki kell költözniük.

A tényekhez tartozik, hogy júniusban tartottak egy egyeztető tárgyalást, amelyen a bodakajtori családok szerint Christian Baltieri ígéretet tett arra: nem kell elhagyniuk a lakásokat, megvásárolhatják az ingatlanokat a kft.-től.

- Valóban így történt, sőt még az is elhangzott, hogy a telkekért egységesen kétmillió forintot kér a cég, a lakások árát pedig minden család esetében egy külön szerződésben állapítják meg - mondja Kossa Lajos. - Aztán szeptember elején Baltieri úr közölte, hogy a kft. eláll a lakások eladásától, elzárkózik a bérbeadástól is, és ragaszkodik a lakók kiköltözéséhez.

A változás okait - miután a cégvezető nem kívánt nyilatkozni - csak találgatni lehet. Kossa Lajos úgy véli: Christian Baltieri talán úgy ítélte meg, hogy a családok nem tudják összeszedni a vásárláshoz szükséges pénzt.

- Minden követ megmozgattunk, hogy pénzt szerezzünk - mondja Gyenes Csabáné. - Kiderült, hogy több család is kaphatna annyi hitelt, hogy kifizethesse a lakások árát.

Másoknak viszont még ígéret sem jutott.

- Négy bankban is jártam, de jó, hogy ki nem nevettek, amikor előálltam a hitelkérelemmel - mondja Németh István. - Rám néztek, megkérdezték, hogy hány éves vagyok, és enynyi. Arra már nem is voltak kíváncsiak, hogy hol van az in-gatlan, amire a kölcsönt felvenném. Pedig 92 ezer forint a nyugdíjam, ebből ki tudnám fizetni a törlesztőrészleteket.

Elköltözni valójában egyik családnak sincs esélye.

- Kerestünk házat a környékbeli falvakban, de 8-10 millió forint alatt sehol sem kapni - mondja Gyenes Csabáné. - Ahhoz viszont már akkora kölcsönt kéne felvennünk, hogy 70 ezer lenne a törlesztés. Havi 140 ezer a család összes jövedelme. Ennek a feléből nem tudnánk eltartani a hat gyereket.

A bodakajtoriak azt remélték, hogy az abai önkormányzat segít nekik. De a falunak nincs se üres bérlakása, se pénze, és ezúttal a polgármester sem tudta eltéríteni a szándékuktól az Agro Aba vezetőit.

- Jelenleg csaknem 200 millió forintos a hiány az önkormányzat büdzséjében, a három szociális bérlakásunkban pedig három rászorult család lakik - mondja Kossa Lajos. - Szeretnénk segíteni, de egyelőre nem tudjuk, hogy hogyan.

A családok képviselői a napokban felkeresték Christian Baltierit, hogy kompromisszumos megoldást találjanak.

- Könyörögtünk neki, hogy ne tegyen az utcára minket - mondja Gyenes Csabáné. - Erre közölte, hogy nincs miről tárgyalni, a cég már elindította a bírósági eljárást.

Akárkit kérdeztünk Bodakajtoron, hogy miben reménykedhetnek még az érintettek, mindenki tanácstalan volt.

- Hetek óta nem tudok aludni - mondja Gyenes Csabáné. - Attól félek, hogy ha nem lesz fedél a fejünk fölött, a gyermekvédelmisek majd el akarják venni tőlünk a gyerekeket. Nem tudom, mi vár ránk, de az biztos, hogy őket nem adjuk oda. Soha.