Kinyílik a hazai szerencsejáték-piac - ez szűrhető le azokból az adó- és járulékmódosító elképzelésekből, amelyeket Veres János pénzügyminiszter terjesztett az Országgyűlés elé. A tervezet markánsan változtatna a szerencsejáték-törvény (Szjtv) egyes pontjain, különösen ott, ahol a nemzetközi internetes fogadási oldalak működését szabályozza. A javaslat nem köntörfalaz: célja, hogy "korlátozott liberalizációt" hajtson végre az internetes cégek körében.

Ha ezt a változatot a honatyák megszavazzák, akkor valóban megnyílik a hazai piac többi között olyan szereplők előtt, mint a Bwin vagy a Sportingbet. Tevékenységük legálissá válna. Ehhez persze teljesíteniük kellene kötelezettségeiket és "hozniuk kell" az elvárt paramétereket. A módosítás az Állami Számvevőszék éppen kedden közzétett, a szerencsejátékok ellenőrzéséről szóló jelentésére is rímel, miszerint: "kezdeményezni kell az Szjtv módosítását". A változtatás e mellett az Európai Bizottságnak a 2006 áprilisában több tagállam, köztük Magyarország ellen is megindított vizsgálata mögül is "kifoghatja a szelet". (A EB azt kifogásolja, hogy a szabályozás gátolja a szolgáltatások szabad áramlását.)

Nézzük, mi is lenne az újdonság, ami legálissá tenné az internetes fogadási oldalak jelenlétét? A több országban is online szolgáltatást nyújtó vállalkozásoknak - amennyiben az Európai Unió tagállamaiban vagy az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló megállapodásban résztvevő államok valamelyikében már rendelkeznek székhellyel - az állami adóhatóságnál nyilvántartásba kell vetetniük magukat. Amennyiben a bejelentés megtörténik, akkor a magyar állampolgárok számára is legálisan szervezhetnek bukmékeri rendszerű sport- és lóversenyfogadásokat.

A hatályos Szjtv semmilyen játékteret sem adott a külföldiek számára, a piacra kizárólag belföldi székhelyű cég léphetett be. A világhálón működő társaságok viszont - bár szolgáltatásaikat nálunk is kínálták, akár magyarul is - bolondok lettek volna hazai leánycéget alapítani, hisz mindegyiküket valamelyik adóparadicsomban jegyezték be, így a honi adózási szabályok számukra rendkívül előnytelen lehetőséget kínáltak, bevételeik nagy részéről le kellett volna mondaniuk. Magyar leánycég hiányában viszont a Szerencsejáték Felügyelet volt tehetetlen, mert se az ellenőrzéshez, se a szankcionáláshoz nem voltak jogosítványai.

Próbálkozás persze volt arra, hogy mégis kordában tartsák az internetes fogadásszervezőket, ezért született az a rendelkezés, hogy már azt a médiumot is megbüntetik, amelyik ilyen internetes fogadási oldalt reklámoz. Mindhiába: hirdetéseik mint víz a csapból, úgy árasztották el az elektronikus sajtót, szankcióról viszont egyáltalán nem lehetett hallani, és a fogadásszervezők háborítatlanul működtek tovább.

Persze a felkínált nyilvántartásba vétel önmagában nem elegendő a zavartalan üzemmenethez. A kérelmezőnek legalább egymilliárd forintnak megfelelő alap- vagy törzstőkével kell rendelkeznie. Emellett - s ez a komolyabb - a cégnek természetesen a játékadót is be kell fizetnie. A tervezet indoklása viszont kiemeli, hogy nincsenek meg az ellenőrzés azon feltételei, amelyek segítségével nyomon lehetne követni, hogy egy-egy magyar állampolgár végül is mennyit játszott, s abból mennyi bevétel is keletkezett, ezért a módosítás nemes egyszerűséggel átalányadót határoz meg. Ennek éves mértéke pedig szintén egymilliárd forint lenne.

És hogy miért csak részleges lenne a piacnyitás? Ennek az a magyarázata, hogy a mostani kereteket tovább már nem tágítaná a törvény. Azaz a fogadást kizárólag internetes oldalon lehetne szervezni, fogadóirodában már nem. Sőt, már azt az internet-hozzáférést biztosító helyiséget is fogadóirodának tekintené, ahol az oldalt reklámoznák. Így internetkávézónak álcázott fogadóirodákat sem lehetne létrehozni. A bírság mértéke 500 ezer és 10 millió forint között lenne.

Megfigyelők szerint nem eszik azonban olyan forrón a kását, s bizony kétséges, hogy a nagy nemzetközi internetes fogadási oldalak önként igába hajtanák a fejüket, s a legalitásért cserébe lemondanának évi egymilliárd forintról. Ami nem is kis tétel, miután a Sportingbet egyik vezetője korábban lapunknak úgy nyilatkozott, hogy ezeknek az oldalaknak a havi összesített magyarországi forgalma 1,2-1,4 milliárd forintra tehető. A Szerencsejáték Felügyelet eddig sem tudott fogást találni rajtuk, s kérdés, ezt hogyan tenné meg, ha a módosítások ugyan életbe lépnének, de a cég nem veteti magát nyilvántartásba. A világ egyik legnagyobb szerencsejáték-szervező cégének neve mellőzését kérő képviselője félreérthetetlenül fogalmazott: "semmi sem fog változni. Ez egy nagyon jó keretek közé helyezett jogszabály, ám nem a piac liberalizálása a célja, hanem az, hogy a nemzetközi internetes fogadásszervezőktől végre pénzt lásson a költségvetés. Nem hiszem, hogy egyetlen cég is eleget tenne a bejelentésnek, borítékolhatóan arra hivatkoznak majd, hogy miért kellene nekik fizetniük, hiszen a szolgáltatások szabad áramlása alapjog az unión belül". Egy azonban bizonyos - fogalmazott - az Európai Bizottságot elbizonytalaníthatja a törvénymódosítás, hiszen a piacnyitás - ha csak részben is, de - megtörténne.

Elúszott lehetőség?

A fejleményeket figyelve még inkább érthetetlenebbé válik a Szerencsejáték Zrt. (Szrt.) kifejezetten internetes játékok kiépítésére még tavaly áprilisban kiírt tenderének "bedőlése". Az Eastron Kft. személyében a győztest is kiválasztották már, s úgy tudjuk, ha nekik nem sikerült volna a fejlesztés, akadt volna még olyan vállalat, aki azon nyomban a helyébe lépett volna. A fejlesztés azonban az eredményhirdetés után sem indult meg, pedig a Szrt. semmit sem kockáztatott volna, hisz a költségeket teljes egészében a kiírás győztese állta volna. Most viszont az a helyzet, hogy ha elfogadják a törvényjavaslatot, s az a nemzetközi fogadóirodáknak mégiscsak megér egymilliárd forintot, s akkor legálisan "garázdálkodhatnak" a magyar piacon, míg a privatizáció előtt álló Szrt.-nek reménye sincs arra, hogy belátható időn belül konkurens oldalt felépítsen.