Marvin J. Steinford törzsőrmester hatvanhárom évvel a halála után visszatér az Egyesült Államokba. Alig töltötte be a huszonhármat, amikor repülőgépét 1945. március 24-én Zirc felett lelőtték. Steinford törzsőrmestert évtizedeken át eltűntként tartották nyilván. Egészen addig, amíg a zirci temető átrendezése során rá nem bukkantak földi maradványaira, köztük a katonák tipikus "dögcédulájára". Nem ám akárhol: a szovjet háborús emlékművet akarták áthelyezni, amikor ráleltek az amerikai azonosítójára. Ezt küldték el 2006 márciusában az amerikai nagykövetségnek, ők pedig továbbították a Pentagon Hadifoglyok és Eltűnt Személyek Felkutatásáért Felelős Egyesített Parancsnokságának (JPAC). Az eljárás innen rutinnak számít: feltárják a helyszínt, majd a JPAC szakértőket küld a helyszínre, akik elvégzik az azonosítást. Ha bebizonyosodik, hogy valóban amerikai katonáról van szó, akkor hazaszállítják, és felkutatják a hozzátartozóit, akik dönthetnek: otthonukhoz közeli, vagy a háborús hősöknek járó arlingtoni temetőben kívánják eltemetni szerettüket.

Steinford törzsőrmester egyike az elmúlt évszázadban eltűnt több mint 80 ezer amerikainak; évente körülbelül száz holttestet sikerül azonosítani, így a JPAC-nak még jó néhány évtizedre biztosított a munkája. - Az amerikai kormány ígéretet tett katonáinak, hogy mindenképpen hazahozza őket. Ez így tisztességes: megbecsüljük azokat a honfitársainkat, akik a hazájukért harcoltak és estek el. A családtagok, az egykori bajtársak is azt kívánják, hogy legyen hova virágot vinniük, és legyen hol imádkozniuk. Elvétve akadnak családok, akik a végsőkig reménykednek, hogy élve kerül haza a hiányzó katona. Ilyenkor nem könnyű szembesülni a valósággal - magyarázza lapunknak a két világháború óta érvényes amerikai doktrínát Donna Crisp ellentengernagy, a JPAC parancsoka. Sem pénzt, sem energiát nem kímélnek: archívumokban kutatnak, térképeket tanulmányoznak, hogy nyomára bukkanjanak a két világháborúban, Koreában és Vietnamban eltűnt amerikai katonáknak.

Steinford törzsőrmesterről is sejtették, hogy Magyarországon zuhant le a gépe, de a pontos helyszínről csak találgatni lehetett. - Ilyenkor nagyon sokat segítenek a helyiek, akik értesítik az amerikai hatóságokat, ha találnak egy amerikai dögcédulát - mondja a hawaii központban dolgozó ellentengernagy. Igaz, az itteni helyzetet kicsit bonyolította, hogy Steinford törzsőrmester maradványait orosz katonák csontjaival összekeveredve lelték meg: a kihantolásról és az újratemetésről végül háromoldalú, amerikai-orosz-magyar egyezményt kötöttek. A Pentagon részéről Crisp látta el a dokumentumot kézjegyével.

A háborús eltűntek tekintetében egyébként még mindig toronymagasan vezet a második világháború: több mint 74 ezer amerikai katona nem került elő azóta sem. - Ebből 31 valahol Magyarországon lehet - emlékeztet Crisp, aki reménykedik, hogy előbb-utóbb újabb lakossági bejelentést kapnak. További nyolcezren a koreai háborúban, ezerhétszázan Vietnamban, 127-en pedig a hidegháborúban vesztek oda nyom nélkül. Az egykor ellenséges országokban egyébként általában megértően és segítőkészen fogadják a JPAC "sírfeltáró" csapatát. - Mindenütt együttműködésre törekszünk, hiszen nem is katonaként megyünk ezekbe az országokba. Nem hordunk fegyvert, még egyenruhát sem viselünk. A fogadó ország általában megérti, hogy nem egyszerűen katonákat, hanem apákat, fiúkat, családtagokat keresünk, így a munkánkkal kapcsolatban kevés a fenntartás.

Három kivétellel. A washingtoni kormány 2005-ben úgy döntött, hogy felfüggesz-
tik a kutatást Észak-Koreában. - Politikai döntésről van szó. Ha változik Washington álláspontja, természetesen tovább dolgozunk - mondja némi távolságtartással Crisp. Hasonló a helyzet Burmával és Fidzsivel. Két ország azonban a közeli vagy távoli jövőben biztosan felkerül majd a JPAC térképére: ha véget érnek az iraki és az afganisztáni harci cselekmények, Crisp csapatai itt is működésbe lendülhetnek.