„Biztosan hallották a hírt: kiújult a hidegháború, újra elkezdődött a történelem, amiről azt hittük, már véget ért, és visszatért a 19. századi nagyhatalmi politika. A Grúzia elleni orosz támadás nyomában csak úgy sorjáztak az ilyen és a hasonló klisék” – írja Fareed Zakaria, a Newsweek főszerkesztője a Guardianben.

Alighogy elkezdődött az orosz offenzíva, a sajtóban máris megjelentek a második hidegháború kezdetéről szóló tudósítások és elemzések. A kliséket a nyugati és az orosz politikusok is átvették. Condoleeza Rice amerikai külügyminiszter azzal vádolta Oroszországot, hogy a hidegháborús logikát felelevenítve igyekszik befolyási övezetét akár katonai agresszió árán növelni. David Miliband brit külügyminiszter óva intette Dmitrij Medvegyev orosz elnököt az újabb hidegháború kirobbantásától. Az orosz elnök kijelentette, hogy nem akarnak ugyan újabb hidegháborút, de ha muszáj, hát készek megvívni.

Egyes külpolitikai szakértők pedig komolyan vették a kijelentéseket. Gideon Rachman, a Financial Times külügyi tudósítója azt fejtegette, hogyan lehet elkerülni a hidegháborút, de egyúttal gátat szabni az orosz terjeszkedésnek. Andrej Olechowski volt lengyel pénzügyminiszter és Pawel Swieboda, a demosEuropa stratégiai kutatóközpont elnöke a Wall Street Journalben megpróbálta felvázolni, mi módon lehetne megakadályozni a világ két blokkra szakadását.

Vannak azonban, akik szerint hamis a hidegháborús analógia. Noam Chomsky úgy véli, aligha újul ki a második világháború utáni nagyhatalmi szembenállás. Hasonló szellemben nyilatkozott John Gray tekintélyes angol filozófus is. „Semmi sem félrevezetőbb, mint a hidegháborús párhuzam. Valójában éppen most zárul le a hidegháború, kiújul viszont a 19. századi nagyhatalmi szembenállás” – írja a Guardian véleményrovatában. Gray szerint valóban véget érni látszik Amerika hegemóniája, s Kína, India és Oroszország egyre meghatározóbb szereplője lesz a világpolitikának. Annak viszont semmi jele, hogy az illiberális és autoritárius rezsimek összefognának a Nyugat ellen. A keleti nagyhatalmak ugyanúgy nemzetállamuk érdekeit igyekszenek majd érvényesíteni, mint Amerika és Európa. De nem csak a Nyugattal, hanem egymással is konkurálni fognak.

Fareed Zakaria is erre az álláspontra helyezkedett. Mint A posztamerikai világ című, nemrégiben megjelent könyvében kifejtette, hamarosan véget érhet az Egyesült Államok gazdasági, politikai és katonai egyeduralma. De Zakaria szerint sem kezdődik újabb hidegháború. „Csak a felületes szemlélő hiheti, hogy a történelem ismétli magát.”

Abból, hogy közel húsz évvel a Szovjetunió összeomlása után Oroszország megtámadta egyik szomszédját, még nem következik, hogy Moszkvának birodalmi törekvései vannak. Nem is nagyon lehetnek, hiszen Oroszország a világ GDP-jének mindössze 2 százaléka fölött rendelkezik (a második világháború idején a Szovjetunió adta a világ össztermelésének 15-20 százalékát). A mai orosz haderő sem hasonlítható a szovjet idők katonaságához. A Szovjetunió korábbi csatlósai pedig ma már nem tartoznak Moszkva befolyása alá: se Lengyelország, se a Balti-államok, de még Kazahsztán sincs Oroszországnak kiszolgáltatva – véli az amerikai publicista.

Ráadásul az imperialista időket idéző külpolitika visszaüt, és Oroszországnak is nagy árat kell fizetnie a grúzai offenzíváért. Az orosz tőzsdeindex hatalmasat zuhant az oszét válság kirobbanása óta, a külföldi tőke menekül az országból, a rubel árfolyama esik.

Mióta a cikk megjelent, az orosz tőzsdei árfolyamok még nagyobbat zuhantak, de ez már az amerikai pénzintézetek válságával is összefügg. Az orosz állami bankok ugyanis az olajbevételek jelentős részét amerikai részvényekben és kötvényekben tartják. Amikor New Yorkban e részvények egy része egy nap alatt 60-90 százalékot vesztett értékéből, a belőlük sokat tartalékoló orosz bankok papírjaitól is szabadulni kezdtek a befektetők. Az állítólagos új hidegháborúban szembenálló feleket tehát nagyon is szoros kötelékek fűzik egybe.