Most aztán megnézheti magát az a fecske, amelyik nem átallott az idei harmadik költésből megszületni. A hidegfront miatt több ezer fecske rekedt Magyarországon, s mivel a csapadékos, hűvös időben eltűntek a rovarok, a nyár végén Afrikába vonuló vándormadaraknak nincs mit enniük, így nem tudnak elrepülni délre. Az első és a második költésből született állatok már régen útnak indultak, de a megkésett harmadik generáció itthon ázik, fázik és éhezik.
"Vasfüggöny" a fecskék előtt
De a fecskéknek nemcsak eleségük nincsen, szerencsétlenségükre nincsenek rendben a papírjaik sem - márpedig pecsétes dokumentumokra volna szükségük ahhoz, hogy repülőgéppel szállhassanak társaik után. A fecskék megmentésének ezt a módját lelkes természetvédők találták ki, és volt olyan légitársaság, amely az ötletet is fölkarolta. (Erről tegnapi lapunkban hírt adtunk.) De bármennyire jóindulatúak is a hazai zöldhatóság vezetői, én már most borítékolom, hogy a fecskék repülőgépes utaztatásából nem lesz semmi.
A magunk hétköznapi eszével ugyanis ki nem tudnánk találni, hogy mennyi minden szükséges ahhoz, hogy egy fecske - természetesen szervezett formában - repülőgépre üljön. Engedélyt kell beszerezni a fogadó ország szakhatóságaitól, állatorvosi vizsgálat szükséges a szállítás körülményeinek tisztázására, meg kell szerezni a magyar zöldhatóság engedélyét a határátlépéshez, és állat-egészségügyi szempontból is elfogadható tárolóedényeket kell találni a madarak elhelyezésére.
A fecskék repülőgépes "last minute" utazását hivatali vasfüggöny zárja le, amin nem segíthet a jóindulatú, de laikus feltételezés, hogy pár száz fecskét minden további nélkül dobozokba lehet csomagolni, föl lehet rakni egy gépre, és szabadon lehet őket engedni Afrikában.
Belátom, kellett hozzá némi naivitás, hogy elhiggyük: a XXI. században még lehet ám repülni boldogan, szállni akadálymentesen, lehetséges átszelni az eget és szárnyalni szabadon.
Mint a madár.
Kácsor Zsolt
