Ez egy olyan nap volt, amilyennek lennie kellene minden napnak. Azaz olyan sok bringás verődött össze a külső sávokban, a körúton, meg mindenfelé, hogy az autók egyszerűen átadták nekünk az egész sávot. Nem kellett a napi, szokásos életveszélyben mozogni. A fülemet horzsoló autós előzésektől tartani.

Egy nap Amszterdam. Amerre jártam, ott semmi nyomát nem láttam közlekedési feszültségnek. Érdekes, az autósok vették a lapot. Azt, hogy már nincsenek abszolút többségben. Mindenki baromi visszafogottan muzsikált.

A végén megérkeztünk a Moszkva térre, és ott, meg a környező dombokon várták ezrek az este nyolcat, a rituális bringaemelést.



A szervezők szerint tíz-tizenkétezren, szerintem teljesen mindegy, hogy hányan vettek részt ebben a buliban. Mert hát iszonyú jó volt már pusztán egy tucat bringással együtt mozogni. Én körülbelül ekkora tömegben tettem meg az Oktogontól  a Moszkva térig az utat.

De azt persze el kel ismerni, hogy amikor tízezer ember üvölt a Moszkva téren, és egyszerre emelik fel a bringájukat, akkor annak azért van lendülete. Meg hangja.

- Na hát, kedves hatalom, tessék már végre megadni a bringásoknak, ami nekik jár! - valami ilyesmit kiabált Sinya, a Kritikus Tömeg egyik szervezője.

Mert azt teljesen egyértelmű, hogy ez egy növekvő tömeg, és nem fog megférni a járdákra festett bringautakon. Nemcsak arról van szó, hogy drágul az olaj. Meg klímaváltozás. Meg zaj és por. Meg dugók. Hanem az is, van, mind több ismerősömnél látom ezt: nem tudják megfizetni még a havi nyolcezres BKV-bérletet sem. És ezért bringáznak. Tessék megnézni az utakat, ma már nem csak fiatalok ülnek nyeregbe, hanem középkorúak, sőt idősek is.

És valahogy az etikus közösségi magatartás, tehát például az olyan közlekedés, ami nem jár mások levegőjének megrontásával, szóval az etikus magatartás lépten-nyomon együtt jár az eufóriával. Nem szeretném ennek az okait szétszálazni, de azt le kell szögeznem, hogy eddig akárhány Critical Mass felvonuláson voltam, mindegyik rettenetesen jó buliba torkolt. Hacsak nem volt buli az egész, úgy, ahogy van. Most például, ahogy ezeket írom, itt a Moszkva téri Bisztróban, közben az egész téren hömpölyög egy vidám tömeg, és épp Fenyő Miklós régi slágerétől zeng a tér: Add kölcsön a robogódat...