A tatárok hadain átjutó Sztrogof Mihály kalandos története generációk számára jelent élményt. Verne egyik legismertebb munkája szintén elképzelt történet, de fontos az, hogy kik a szereplők és megtörténhetett-e, amit leírt a zseniális francia?
Sztrogof Mihály és a mesélő ötmilliója
A google a weben több mint ötmillió, ezen belül magyar nyelven közel hetvenezer találatot ad ki Jules Verne nevének bepötyögésekor. A francia íróval tehát hatalmas mennyiségű adathalmaz foglalkozik, ami természetes, hiszen hozzáfoghatón izgalmasan cse-lekményt szövő író alig akad a világirodalomban. Száznál több kalandot vetett papírra, az utolsókat már félig vakon, tollbamondással rögzítették segítői. 1876-ban jelent meg a Sztrogof Mihály. Lapunk Verne-sorozatának legújabb darabja a cár futárának kalandos szibériai küldetését örökíti meg. Verne született mesélő volt: úgy beszélt távoli tájakról, mintha maga járt volna a messzeségekben, amelyekről olvasott.
Egy írónak nem igen lehet annál nagyobb tisztessége, mint hogy halá-la után (1905) bő száz évvel könyvei továbbra is emberek millióinak jelentenek szórakozást. A könyvolvasás természetesen egyéni szórakozás, de az olvasottak öszszehozhatják az egyéneket: Verne-klubok, -társaságok működnek Dániában, Hollandiában, Lengyelországban, Észak-Amerikában, vagy éppen Berlinben.
Lapunk akciójának, a Népszabadság Verne-sorozatának következő könyve a Sztrogof Mihály holnaptól kapható a hírlapárusoknál.
A magyarokat is kedvelő, de Magyarországon sohasem járt író hazánkhoz kapcsolódó művei: a Sándor Mátyás, A dunai hajós, a Várkastély a Kárpátokban és a Storitz Vilmos titka, amelyek közül vitathatatlanul az első kettő a legnépszerűbb. Ezekben is a szabadságjogokért harcoló hősöket mutatja be, ahogyan életében is harcolt a gyarmatosítás, a rabszolgaság ellen. Ugyanakkor egyes erdélyi kutatók azt mondják, hogy a Várkastély a Kárpátokban című kötet olyan elemeket is tartalmaz, amelyeket csak úgy írhatta le az író, ha a helyszínen is járt. Végül is mindegy, hogy a helyszíneket, szereplőket hogyan formálta meg.
Már életében sokan csodálták, de ugyanakkor voltak, akik fanyalogtak a regényei láttán, értéktelennek tartották műveit. A nagyközönség és írótársai nagyobb része azonban elfogadta, szerette s várta az újabb műveket. A wikipedia.hu-n olvasható bőséges életrajzi anyag szerint kortársai közül Zola, Balzac, Gorkij, a két Dumas vagy Georges Sand elismerte tehetségét. Tisztelői közé tartozott Mengyelejev, a magyar tudósok közül Gábor Dénes, Szilárd Leó és Teller Ede is.
