Ez éppúgy utólagos pecsét a Charta felvonulásának erkölcsi jogosítványán, mint az, ahogyan a Fidesz reagált: "Amit a Gyurcsány-Szilvásy-Draskovics hármas akart, az bejött. Azt akarták, hogy hergeljék az embereket -, ez bejött. Megint azzal lehet riogatni, hogyha ők nem lennének, akkor az utcákon lenne a csőcselék." Ezt Balog Zoltán lelkész-politikus hangsúlyozta, aki szerint evidens, hogy provokációról van szó, és most már a titkosszolgálatok szerepét is vizsgálni kellene.

Gyújtsunk gyertyát... annak idején az első Demokratikus Charta így tiltakozott. A kilencvenes évek elején attól tartottak, hogy a kormányon lévő párt köreiből kikerült politikai iránymutatások, Kónya Imre, illetve Csurka István tanulmányai a demokrácia, illetve a megszerzett szabadság karanténba zárását készítik elő. Most nincs kormányzati támogatás, viszont több mint két éve a közvetlen erőszak nyomja a közéletet.

Az utcai harcosok a ballib kormányzás ellen verekednek, az ellenoldal mintha csak ennyit látna. Vagyis semmit, ami igazán zavarná. Ez olyan halálkanyarokba viszi őket, mint amilyenbe Balog Zoltán szombati nyilatkozatával dőlt bele. Normális körülmények közt nem kezdődhet ilyenkor mondat anélkül, hogy részvétéről ne biztosítsa az atrocitások kárvallottjait, s legalább lojalitásáról ne azokat, akik nem hajlandók háborúnak tekinteni a közéletet, potenciális hadüzenetnek a véleményüket, titkosszolgálati machinációnak jóakaratuk kinyilvánítását.

De ilyen gesztus itt nincs. Csak torz reakciók egy torz helyzet elleni demonstrációra.

Ismét sikerült bal- és jobboldalra butítani a tisztesség alapkérdéseit, sikerült balra és jobbra fésülni s persze egymással szembe borzolni a cigányszervezeteket is. Ismét természetesnek tekintik, hogy a politikai huliganizmus egy református templomban kap menedéket, hogy jobbra involvált ügyvéd és jogvédő áll a Molotov-koktélozók mögé, hogy tehát a hatalmi tömbbe rendeződés minden szempontot maga alá nyom.

Itt az a pont, ahol emlékeztetni lehet: a Demokratikus Charta annak idején nem szocialista, liberális ármányként indult a jobboldal kiszorítására. Egyik kezdeményezője az MDF szabadelvű köre volt. Idézni kell Tamás Gáspár Miklós emlékeztetőjét, amely szerint a liberális és liberális kibékítése volt a cél.

A Fidesz, önmeghatározása szerint, szabadelvű párt. Mint ilyen, nem viselhetné el a politikai erőszakot. Ameddig azonban ennek nem adja jelét, mondhat bármit arról - mint Kövér László már '95-ben, a Fidesz kongresszusán megtette -, hogy minden chartás békevágy lényegében csak a hatalom felé vezeti a baloldaliakat és a liberálisokat, mondhatják, hogy Gyurcsány nélkül az új Charta akár igaz is lehetne, mondhatnak bármit, a helyzet, amelynek színpadra lépés nélkül is fontos szereplői, igazolja az erőszak elleni fellépést. A szabadság különféle világnézetű elkötelezettjeinek van mit védeniük.