Nem csak jönnek Európába a bevándorlók: öt éven belül majdnem a felük vissza is tér. De vajon mi vonzza őket haza? Most őszintén, hallott már valaki visszatérő migrációról? Pedig ilyen is van. Azt gondolnánk, hogy Európába csak özönlenek a bevándorlók, akiknek álmaik netovábbja itt maradni - ám a valóságban sokan közülük hazatérnek. Tényleg sokan: száz bevándorlóból öt év után csak negyven marad Írországban, ötven Belgiumban és hatvan Nagy-Britanniában. Így a nyugat-európai országok jól "leszerepelnek" az Egyesült Államok, Kanada és Új-Zéland mögött, ez utóbbiak ugyanis a hozzájuk érkezők többségét megtartják.
Európa: isten hozott, viszlát!
Képtelenek beilleszkedni a fogadó országba: jó néhányan ezért adják fel, általában már az első három évben. Persze nem mindenki megy haza, akad, aki másik országba megy tovább (ezt hívják másodlagos migrációnak). A szülőhazába rendszerint akkor térnek vissza, ha ott érezhetően javult a gazdasági helyzet. Igaz, nemegyszer előfordul - derül ki az OECD idei jelentéséből -, hogy a bevándorlók egyszerűen hazavágynak.
Prózai oka is lehet a hazatérésnek, például az, hogy a bevándorlóknak sikerült elég pénzt összespórolniuk. Sőt, nemcsak anyagilag járhatnak jól a (többéves) kitérővel: a külföldön szerzett tapasztalatokkal gyakran odahaza is jobb állást kapnak. Ezzel egyébként nemcsak szakértelmet, hanem kapcsolatokat, azaz társadalmi tőkét is magukkal visznek - nem beszélve az "igazi" tőkéről.
Érdekes következtetésekre jutottak, amikor megfigyelték az EU-tagállamokból visszatérő emigránsok összetételét. Elsősorban a huszonéves fiatalok, illetve a nyugdíjaskorúak döntenek úgy, hogy hazamennek. Szakértők szerint ez azért van, mert ha valaki már kihúzott valahol három-öt évet, a legtöbbször "ott ragad". Tizenöt-húsz év elteltével azonban ismét nőni kezd a visszavándorlási kedv.
Ugyancsak a végletekbe ütközünk, ha a visszaköltözők iskolázottságát vizsgáljuk. A leginkább és a legkevésbé képzett bevándorlók hajlamosak lemondani a külföldi kalandról - az előbbiek vélhetően azért, mert bárhol elboldogulnak, az utóbbiak pedig, mert sehol.
Romániából ki - Olaszországba be
Több EU-tagállam - Olaszország, Spanyolország, Írország és Nagy-Britannia - továbbra is jelentős célországai a munkavállalási migrációnak. A tartós bevándorlók körülbelül negyven százaléka munkával kapcsolatos céllal érkezik. A legtöbb bevándorlót adó húsz ország tette ki a 2006. évi összes beáramlás hatvan százalékát - az élen Kínával, Lengyelországgal és Romániával. A 2006-ban véget érő hatéves időszak során Romániában és Lengyelországban történt a legnagyobb növekedés.
Ezzel szemben 2000 óta mérsékelten csökken a beáramlás Törökországból és Oroszországból. 2006 már a negyedik olyan év volt, amikor csökkent az OECD-országokban menedéket keresők száma. Az Egyesült Államok volt a legnagyobb befogadó ország 41 ezer fővel, míg Franciaország, Németország és Nagy-Britannia a 20-30 ezer fős sávba estek. A legtöbb menedékkérő Irakból, Szerbiából és Montenegróból érkezik.
