Mert ellenségei mindazok, akiknek a régi törvények hasznára vannak, azok pedig, akiknek az új rendelkezések szolgálnak hasznukra, pusztán lagymatag védelmezői. Az óvatosság egyrészt az ellenfelektől való félelemből adódik, akik a törvényt a maguk oldalán tudják, másrészt az emberek hitetlenségéből; akik nem nagyon bíznak
az új dolgokban bizonyos tapasztalat nélkül. Innen származik, hogy valahányszor, amikor alkalmuk nyílik ellenségeik megtámadására, soha nem teszik egyértelműen, a másik fél pedig csak óvatosan veszi védelmébe, oly módon, hogy vele együtt ingadozik. Ezért szükséges e rész alapos megvilágításához annak ismerete, hogy az újítók magukban vannak-e, avagy másoktól függenek; mindezt azért, hogy feladatukat kérve vagy erőszakhoz nyúlva hajtják-e végre. Az első eset mindig balul üt ki, nem jutnak a végére; de ha csak maguktól függenek és erőszakot alkalmazhatnak, ritka, hogy veszélyes helyzetbe kerülnének. Innen származik, hogy a fegyveres próféták mindannyian győztek, a fegyvertelenek pedig elbuktak. Mert a mondott dolgokon kívül a népek természete változó; könnyű őket meggyőzni valamiről, de nehéz meggyőződésükben megtartani."

Niccoló Machiavelli mindezt 1513-ban vetette papírra, nagyjából akkor, amikor nálunk már érett Dózsa György felkelése, de A fejedelem című művét még csaknem két évtizedig nem publikálták, megvárták vele a szerző halálát, nehogy valamelyik felvilágosult Medici lecsapassa érte a fejét, valamint Mohácsot. Biztos tudták, hogy a reformokhoz nekünk az kell. Ami kiderül belőle: változtatásokhoz csak erős vezető fogjon, mert azokat, mióta világ a világ, "izomból" kell lenyomni a nép torkán. Korunk négyévenként a választók kénye-kedvétől függő politikusai számára ellenben komoly gond, hogy a reformok szüksége olykor (legtöbbször) nem esik egybe a politikai erő túlságosan rövidre szabott időszakával. Néha (gyakran) olyankor kellene reformálni, amikor ehhez nincs elég támogatottság, és bár Machiavellinél a cél, a stabil állam jótéteménye szentesíti az eszközt, modern demokráciákban ezt az elvet nem fogadják el. A polgárok kardélre hányása például kifejezetten ellenjavallt, még ha egy kiadós polgárháború átmenetileg csökkenti is a népet és vele a jóléti kiadásokat. Nota bene az Amerikában publikáló, magyarul "neoliberális", angolul "konzervatív", svéd közgazdász, Anders Aslund a közép-európai változások tapasztalatait összegző könyvében (Hogyan épült fel a kapitalizmus? - Közép- és Kelet-Európa, Oroszország és Közép-Ázsia átalakulása) most is azt írja, hogy a gazdaság áramvonalasítása szempontjából előnyös reformokhoz nem árt egy jó kis kataklizma vagy legalább egy kiadós gazdasági válság. Úgy látszik, nem csak nekünk kell Mohács, és Machiavellinek is
vannak XXI. századi követői.

A lassan ötszáz éves intelem magyarul (a fenti passzus egyébként Lutter Éva fordítása) azt jelenti, hogy Gyurcsánynak a népszavazási kudarc óta nincs esélye az SZDSZ által követelt, kemény politizálásra, a reformálásra. Sőt amíg a nagy politikai erők között nem születik egyezség, vagy nem borul fel végleg az egyensúly, addig másnak sem. Utána viszont következik "az erőszak" periódusa. Szóltam előre, hogy ebben az írásban nincs eredeti gondolat. Ha csak az nem, hogy nincs új a Nap alatt.