A leskelődés hétvégéje
Balassi utca 21.
Áll Bächer Iván a porolóerkélyen, és igencsak kiabál. A lábainál, a Balassi utca 21. földszintjét hajdan elfoglaló nyomdaüzem tetején, a bérház falainak ölelésében legalább száz ember zsúfolódik össze. S habár kíváncsian nézelődnek, azért ügyelnek, hogy egyetlen szót se mulasszanak el. Az író kezében ritka kincs: a ház akkori legidősebb lakójával csaknem húsz éve folytatott beszélgetés szövege. Ebből, no meg egykori lakóként szerzett tapasztalataiból tud mindent építőkről és építtetőkről, a hajdani lakókról, az 1911-ben felhúzott bérház luxusáról, a központi fűtésről, és a Dunára néző hat-nyolc szobás, pompás lakásokról. S míg a közönség az egykorvolt teherlift kibelezett aknáját, meg a lépcsőházat takaró ronda üvegfalat bámulja, a tükrös-pados, rég szétvert mahagóni liftszekrényről mesél. A hallgatóság soraiban Ráday Mihály értőn bólogat.
Öt társasház nyitotta meg kapuit Budapesten az örökségnapok alkalmából, ráadásul hamarosan kiderült, az is csak négy. Az országszerte beharangozott hétszáz helyszínhez képest soknak épp nem mondható. Pedig már szombat délelőtt, a Szép utca 3-ban világossá vált: sokakat érdekel, hogyan laknak mások. Jó két tucat ember nyomult be Ferkai András nyomában a Nyíri és Lauber tervezte, 1933-ban épült modern bérház lépcsőházába, nézte a lift remek kiképzésű előterét, simogatta a műmárványt – amely, mint kiderült, melegebb tapintású, mint a valódi –, és sajnálta, hogy a teret hajdan bevilágító fénycsöveknek már csak a helyük látható. Az építész azt is elárulta, vajon miért épp itt vett ki lakást gróf Esterházy János. Nos, a bérház a Magyar Lovaregyleté volt, és srévizavé akkor még ott állt az arisztokrácia találkahelye, a Nemzeti Kaszinó is. Ma már persze irtózatos irodamonstrum foglalja el a helyét. (N. K. J.)
Csalódottan zárhatták a hétvégét azok a rókák és őzek, akik úgy tervezték, a Pilisből lecsalinkázva egyik kedvenc élményparkjukban, az Óbudai Gázgyári lakótelep ősplatánosában bóklásznak majd. Helyettük mindenre elszánt – ha kellett, vízmenetes szkafanderekbe szuszakolt – örökségfanatikusok szabadcsapatai vették birtokba a kelta törzsektől, római légiósoktól örökölt terepet.
– Szénhegyek, 116 szénégető kamra, a vasútállomáshoz vezető sínrendszer, rendészeti épület – mutat körbe vezetőnk, Gyimesi László, a gázgyár egykori műszaki szakembere. Mi pedig mozgósítjuk fantáziánk legrejtettebb tartalékegységeit is, hogy a fűvel benőtt sittkupac, a hajléktalanok által életre feszegetett házikó látványa mögé odaképzeljük 42 éve itt élő kalauzunk leírását. Az 1913-tól, a korabeli Európa színvonalához mérten is csúcstechnológiával üzemelő gyárat; a megállás nélkül, napi tíz tonnával zakatoló, 1200 fokra felfűtött kamrákat; a zárt világban saját teke- és teniszpályájukra igyekvő szakmunkásokat, a telepi fodrásztól kilépő feleségeket.
A tisztviselőtelep eklektikus-szecessziós jegyeket ötvöző, vezérigazgatói villájának teraszán nyújtózó mackónadrágos férfi láttán az a világ is nagyon távolinak tűnik, amelyben cselédhadseregek forogtak a 12 szobás „palotákban”.
– Kós Károly csak barátilag radírozott és rajzolt bele az épületek terveibe. Na meg ő szignálta az irodájában dolgozó Reich Kálmán munkáját – oszlat el egy régi félreértést a műszaki szakemberből lelkes helytörténésszé vált idős úr, majd a háborús géppuskafészek és a római kőpark érintésével tovább indulunk a jövő irányába. A gázgyár helyére varázsolt szupermodern, minimalista lakótelep és a díszfüvekkel beültetett high-tech ipari park felé. A műsorfüzetben felsorolt száraztisztítót, óraházat, víz- és kátránytornyokat – életveszélyes állapotuk miatt – azonban csak a kerítés mögül, pipiskedve leshetjük meg. (Sz. E.)
Nádori kripta
A budai Várpalotában, a Nemzeti Galéria alatt lévő Nádori kriptában a vasárnap délelőtti vezetésre ötven-hatvan ember gyűlt össze, s ereszkedett alá a magyar Habsburgok sírjainak megtekintésére.
A firenzei Medici-kápolna mintájára festett csillagos boltozat alatt nyugszik Magyarország egykori nádora, József, aki ötven éven átviselte tisztségét. Mint mondják róla: Habsburgként született (egyébként a firenzei Pitti-palotában), s magyarként halt meg.
Nemcsak Budapest szépítésének első lépései köszönhetők neki (a Műegyetem megalapítása, a Duna-sor kiépítése, a Margitsziget csinosítása… bár a zöldek nem szerették volna, mert nem kedvelte a városban a fákat), de ennek a kriptának az átalakítása és használatbavétele is. Azelőtt a Mária Terézia idején épült temetkezési helyet a palota személyzete használta. A kriptát a nádor síremléke uralja: szarkofágján a szobra térdelve mutatja őt, amint kezét áldón tartja a magyar korona fölé. Mellette három feleségének: Anna Pavlovnának, Herminának és Mária Dorottyának kőkoporsói. Mögötte egy hatalmas angyal szárnyai alatt fiának, József Károlynak és az ő feleségének, Klotildnak (a híres pesti paloták névadójának) fehér márvány síremléke látható. Mint a kíváncsi látogatók megtudhatták, a „magyar” Habsburgok még ma is használják a kriptát, s gyakran látogatják.
Megnézhettünk egy másik kriptát is e hétvégén, mégpedig Óbudán, a Kiscelli Múzeum egykori trinitárius temploma alatt, amelyet a Zichy Péter özvegye építtetett családi temetkezési helyként, azonban csak egyetlen halottja volt, Zichy Péter, de már ő sincs itt. Van azonban egy legenda, mely szerint a kiscelli kastély és templom későbbi tulajdonosa, Schmidt Miksa koporsós szerelmi légyottokat tartott itt, s ez még most is vonzott néhány látogatót, habár ma már csak a nyers téglafalak látszanak. (Cs. L.)
