Igaz, van némi kontraszt: a légkondicionált luxusterepjáró alatt töredezett a járda. Mellette a szűk árnyékban asszony ül, egy kisszékre néhány zoknit, bugyit terített. Azt árulja.

Gyümölcspiac is van a belvárosban: az árak itt is meglódultak az utóbbi két évben, ahogy Európában általában. A bérek kevésbé követték az árakat. "Mi dolgozunk a leghosszabb ideig a legkevesebbért!" - idézi a statisztikát Debeljanov úr. Kezében az újság, onnan olvassa. Őt az Ivan Vazov Nemzeti Színház előtti árnyas téren ismertem meg. Velem együtt kibicelt a snellpartikat játszó sakkozóknak. Az uniós eszközök még nem érték el a kőből készült sakkasztalokat, betonülőkéket. Viszont a többnyire nyugdíjas sakkozók mellett a játszótéren már új eszközök állnak. Gyerek itt is kevés van. Bulgária népessége apad. Ebben kevéssé különbözik ugyan szomszédjaitól - kivéve Törökországot -, de az unióban sincs persze egyedül. Debeljanov úr szerint a bolgárok minimálbére 93 euró, s az ő rokkantnyugdíja ennyi sincs. Hozzá kell ehhez keresnie, de ez sem megy könnyen. A lánya segíti, aki évek óta Spanyolországban, egy ottani hotelben dolgozik. Ilyen munkát itt is kapna - mondom. Debeljanov legyint, ennyi pénzért persze, de ott a hatszorosát is biztosan megkapja. A gond csak az, teszi hozzá, hogy a nyugati gazdasági lassulás miatt a bolgárok munkalehetőségei is megcsappantak.

A sakkozók nem politizálnak, gyorsan lépnek, kapkodják a bábukat, hiszen időre megy a játék. Megkérdezem egyiküket, hallott-e arról, hogy az unió megbüntette Bulgáriát a korrupciós ügyek miatt. Baksis, uram, baksis! - löki oda. Ezt itt így hívják, mindig is volt, mit akarnak vele?

Egy korábbi riportúton kapott névjegy tulajdonosa: egy kis cég tulajdonosa. A mérnök szkeptikus ember. Euroszkeptikus is. Nem annyiban, hogy bánná országa belépését az unióba. Inkább a tagság értelmében kételkedik. Sok kérdése van, elsősorban azt nem érti, hogy a Nyugat mit nem ért. Szerinte tudniuk kellett, milyen típusú országot vettek fel. Biztosan megérte nekik, akkor meg miért zsörtölődnek Brüszszelben? "Én az uniós pályázatokból soha nem kaptam. Túl kicsi cég az enyém, túl távol vagyok a politikától ahhoz, hogy tendereket nyerjek, pályázatokra eséllyel pályázzak. Legfeljebb harmadik beszállító lehetek. A nagy cégek, főleg a külföldiek nyernek, ők viszik a pénz hetven százalékát, abból fizetik ki a kenőpénzeket és a helyi bolgár alvállalkozókat." Azt mondja, hogy a korrupció forrása gyakran épp az unió valamelyik régi tagállama. "Az ottani cégek kenik az itteni fejeseket! Jól tudják, hogy lehet, és hogy ezzel még többet keresnek."

Kérdezem a negyvenéves F. urat a hírhedt maffiagyilkosságokról, amelyek közül egyiket sem sikerült kibogozni. Rejtélyeskedve mondta: ezek nem tudtak elszámolni a pénzzel, amelyet rájuk bíztak, vagy azt hitték, nem kell visszafizetniük. Ezért aztán így végezték, az ítélet pedig túl magasan, talán külföldön született. Hogy ez öszszeesküvés-elmélet lenne? Elég elterjedt vélekedés itt, hogy a kilopott titkosszolgálati papírok és pártpénzek táskákban kerültek bizonyos megbízottakhoz. A vagyonok aztán most ingatlanokban, idegenforgalmi beruházásokban térnek vissza. Közben meg a megbízottak kamatoztatták a pénzt. Aki nem ezt tette vagy önállósította magát, azzal végeztek.

Javor Kujumdzsijev gazdaságiminiszter-helyettes. Angolul nyilatkozik. Csak tavaly tért vissza külföldről. Azt mondja, hogy sok más fiatal és képzett bolgár is fontolgatja a hazatérést, mert a kilátások - állítja - kiválóak. A miniszterhelyettes szerint az Európai Bizottság elmarasztaló jelentését és bizonyos alapokhoz való hozzáférés megtagadását dramatizálják Bulgáriában és külföldön is. Tavaly és az előző évben 12 milliárd euró közvetlen külföldi beruházás érkezett az országba. Szinte ugyanannyi, mint amennyit öt év alatt az EU strukturális alapjából kapnak a bolgárok. És ezeket a forrásokat nem is zárták el. Ő ebből arra következtet, hogy Bulgária nem függ az EU támogatásától. Egyébként is az elmarasztaló jelentés nem állította le a külföldi komoly beruházókat. Kujumdzsijev úr sorolja az eredményeket, a nemzetközi pénzügyi intézmények és minősítők által osztott kiváló osztályzatokat. A Világbank például a bolgár adóreformot minősítette a legsikeresebb kezdeményezésnek ezen a téren. Gyakorlatilag nincs külső adóssága az országnak, a munkanélküliség is csak ötszázalékos. A növekedés is folyamatos, az idén eddig hét százalék körüli. Elismeri, hogy az inflációban is rekorderek 14,1 százalékkal, csak Lettország előzi meg Bulgáriát az unióban. Közbevetem, hogy a legtöbb befektetés az ingatlanpiacon és a turizmusban történt. Igaz, ez volt a vezető terület - válaszolja -, de nem az egyetlen, s több termelő cég is jelen van, vagy épp ide készül. Elismeri, sok igazság van a brüsszeli bírálatokban, de máris lépéseket tettek például a gazdaság energiapazarlásának megfékezésére. Kiváló törvényt terjesztünk a parlament elé - ígéri.

A miniszterhelyettes szerint az országban nincs válsághelyzet, semmi más nem indokolja a politikai hisztériát, mint az ellenzék hatalomvágya. Bulgária még soha nem volt ilyen gazdag, s tovább növekszik. Ő is tisztában van a szegénységgel, de ezen majd segít a gazdasági növekedés - állítja. Kétszer is emelték a minimálbért, így érték el a kb. 20 ezer forintos szintet. És az Európai Bizottság ezt is sokallja, pedig a fogyasztás emelkedése is lendíthet a gazdaságon - állítja. (A költségvetési többlet izgatja a politikusokat. Az ellenzék attól tart, hogy a szocialisták a választók megvásárlására költik el. Hírek szerint ingyenüdülést akarnak osztani a nyugdíjasoknak. Az ellenzék ezt persze akadályozná, ebből a pénzből gazdálkodna a következő kormány - állítják.)

Bulgáriának tehát kiválóak a makrogazdasági mutatói, ha nem nézzük a megugrott inflációt. Alig van adóssága, s a bolgár leva kurzusa tíz éve változatlan. Ezen a Valuta Tanács, ez a független intézmény őrködik, amelyet 1997 után hoztak létre, amikor az országban elszabadultak az indulatok, a tüntetések már-már lázadássá fajultak. Megostromolták a parlament épületét is, a kaput fel is gyújtották. Zsan Videnov akkori szocialista kormánya távozásra kényszerült, a gazdaság megrendszabályozása a jobboldali ellenzékre hárult. (Most azt hallani, hogy egyes szocialista vezetők, akik elégedetlenek a BSZP népszerűségvesztésével, visszahívnák Videnovot.)

A parlament épületének közelében, majdnem ott, ahol valaha Georgi Dimitrov mauzóleuma volt, két sátort állítottak fel: népi parlament - áll rajta a felirat, karikatúrákat és plakátokat raktak a fákra az Ataka párt emberei. Aláírásokat gyűjtenek a kormány leváltására. A feliratokból kiderül, nekik a posztkommunistákkal az a fő bajuk, hogy összeálltak a törökökkel. Az egyik táborozó azt mondja, hogy meg sem állnak félmillió aláírásig. Azt aztán elviszik Brüsszelbe, és ott átadják, hogy az unióban megértsék, a bolgár nemzetnek nincs szüksége erre a kormányra, hanem új választás, másféle politikai rendszer és civil társadalom kell. "Akkor majd Soros György is megérti, hogy mi nem vagyunk balkáni bunkók!" - ez a kitétel már a kérdező nemzetiségének is szól. Pár nappal később az ellenzék közzétette: az összegyűjtött aláírások száma megközelítette a félmilliót.

Konsztantin Dimitrov, jobboldali ellenzéki képviselő is a kormány leváltásában bizakodik. Az Európai Néppárthoz tartozó ellenzék az aláírásgyűjtést figyelmeztetésnek szánja. Ha nincs hatása, ha a cári párt (NDSZV) liberálisai nem lépnek ki a koalícióból, akkor ősszel tüntetések, esetleg sztrájkok kényszeríthetik ki a távozásukat. Ő a kormányzó koalíció gazdasági sikereit veszélyesnek látja. "Hatalmas költségvetési többlete van a kormánynak. Mi azt akarjuk, hogy ez a pénz egy ťezüst nyugdíjalapbaŤ kerüljön, s a kormány ne adhassa a maga klientúrájának, ne pazarolhassa el választás előtti hangulatjavító intézkedésekre." Dimitrov szerint az adóreform is becsapás, mert 1.: csak a gazdagoknak kedvez a tízszázalékos szja; 2.: a nyugdíj-járulékok és más terhek nem csökkentek; 3.: továbbra is 20 százalékos az áfa. Ők ezt előbb 18-ra, majd 16-ra csökkentenék - ígéri.

A képviselő a mai bolgár társadalmat úgy látja, hogy felül van a felső, dúskáló öt százalék. Az ő terepjáróik, BMW-ik, Audijaik, Mercedeseik lepik el a fővárosi utcákat. Van kétmillió nélkülöző, nyomorgó nyugdíjas, s köztük van az "oligarchák által kizsákmányolt középosztály". - Itt semmi sem olyan, mint másutt - mondja. - Sehol sem olyan. - De itt nálunk még kommunizmus van! Ezen azt érti elsősorban, hogy a mai vezető kormánypárt nem "igazán reformpárt", hogy a szocialista államfő elment az egykori diktátor Todor Zsivkov szülővárosában rendezett ünnepségre, hogy a BSZP képviselői megünneplik az egykori kommunista hatalomátvétel évfordulóját.

Az utazó mindenütt a gazdagság és a szegénység jeleibe ütközik. Feltűnően elegáns autókból kiváltképp sok van Szófiában, ahogy luxuscikkeket áruló boltokból is

jóval több van, mint nálunk. A gazdagság jelei kihívóak az utcán is, de még inkább, ha az ember kiautózik a fővárost övező Vitosa-hegy felé. Nem villák, paloták. És nem csak a gazdasági elit él így, a politikusok sem szerénykednek. (Azokat a közszereplői házakat, amelyekből Magyarországon valódi politikai botrányok keletkeztek, itt észre sem vennék. Pár hónapja fedezte fel a bolgár média Ahmed Dogan két házát, amelyet egy Várna-közeli faluban épített. Láttam a fotókat. Nem családi házak, kastélyok. Természetesen a politikusnak formálisan semmi vagyona nincs.) Építkezik a középosztály is. Lakóparkok, foghíjbeépítések jelzik a keresletet. A közgazdasági elemzők viszont attól tartanak, hogy hamarosan itt is bekövetkezhet egy hitelválság, a családok, kisvállalkozók képtelenek lesznek törleszteni.

A szegénységet nem kell keresni. Koldus a belvárosban is bőven van, a járdákat ellepik az alkalmi árusok: pár szál zöldséget, házi süteményt, régi könyvet, használt ruhadarabokat kínálnak. A hajléktalanok estefelé bukkannak fel. Ilyenkor több a kóbor kutya is a kiürült irodaházak bejárata körül.

A turista is jól meg tudja különböztetni azokat a negyedeket, amelyeket "feljavított" az új gazdagság, s azokat, ahol évtizedek óta semmit sem javítottak az épületeken. Ott vannak ezenkívül a panelnegyedek az ablakokban száradó ruhaneművel, a barkácsolt erkélypótlásokkal. És ez Szófia, az ország központja, ahol például gyakorlatilag nincs munkanélküliség, sőt, arról vitatkoznak, nem kellene-e ázsiai munkaerőt behozni? Hasonló állapotok vannak a tengerpart két nagyvárosában, Várnában és Burgaszban. Az előbbiben jártam. Rengeteg az építkezés. A legkisebb szabad területet is bebetonozzák, nőnek a mindenféle szállodák, panziók, apartmanházak. A hirdetések még szabad helyeket kínálnak a tengerparton, például Szozopolban, ezen a hajdani bizánci településen, romantikus halászvároskában. Építési boom van Banszkóban, a bolgár síparadicsomban is. Az itteni zöldek attól tartanak, hogy az olcsóság, a felfokozott nyugati kereslet és a megvásárolható hivatalnokok tönkreteszik a természet még érintetlen részeit. Szeptember elején óriási erdőtüzek voltak a Rodope-hegységben. Francia tűzoltó-repülőgépek is érkeztek oltani. Valaki az ismerőseim közül azt mondta: az emberek azt beszélik, az erdő ég, mert valaki ott valamit építeni akar...

Eközben egyre többet beszélnek arról, hogy falvak, kisvárosok ürülnek ki, mert az emberek elmenekülnek a reménytelenségből. Egy korábbi nyáron jártam egy észak-kelet-bulgáriai kisvárosban. A környező földeken dolgoztak, a városka kisüzemei, egykori intézményei megszűntek. A volt áruházban kínai bolt, előtte ócskás. Miért olyan üres a település? Ó, innen el lehet járni a tengerparti szállodákba, vendéglőkbe munkára. Helyben nincs munka, bezártak az üzemek, megszűnt a szövetkezet. A mezőgazdaságból ennyi ember nem tud megélni.

A bolgárokat bántja, hogy az EU bizottsága szégyenpadra ültette őket. Még a nyíltan ellenzékiek, akik egyébként a kormány gyors leváltására játszanak, még ők is tiltakoznak az általánosítás ellen. - Miért, Dél-Olaszország vagy Portugália jobb? És Görögország? - kérdezi egy fiatal politikus. - Csak őket már megszokták. A mi esetünkben pedig megbánták már, hogy piacszerzési geopolitikai okokból felvettek minket. Ráadásul a nyugati közvélemény is bővítésellenes lett, s ezt szolgálják ki azok a kormányok, amelyek a "balkániak" megbüntetését kívánják. Többek szerint Hollandia magatartása jó példa erre. Ilyenekkel is találkoztam. A mindenféle bolgárellenes idegenek ellen küzd a "nemzeti önvédelem". Az ő feketeingeseik fekete és nemzetiszínű zászlók alatt vonultak fel a belvárosi nemzeti kultúrház előtti téren. Soraikban a helyi "Vér és Becsület" jó arcú legényei és leányai. A náci jelképek magukért beszélnek. Az Ataka (Támadás) párt emberei is az idegenekben látják a fő ellenséget. A párt vezére Volen Sziderov. Volt liberális újságíró, majd harcosan idegenellenes médiaszemélyiség és populista pártalapító. Azt mondják róla, hogy felhagyott a nyílt színi uszítással, el akarja fogadtatni magát "mérsékelt jobboldaliként". A hívek még nem követték a mérséklet útján. A szociológusok úgy látják, hogy a szélsőjobbot sok olyan szavazó választhatja, aki már minden tábort kipróbált. Sokan a baloldaltól pártoltak át hozzájuk, mert a szocialisták a Nyugat felé nyitást és a neoliberális gazdaságpolitikát képviselik Bulgáriában. Most a bolgárok Bojko Boriszov szófiai polgármesterben és az ő pártjában látják a megmentőt. Boriszov volt rendőr, harcművész és testőr. De mindenekelőtt médiapolitikus, a televíziós beszélgetőshow-k állandó szereplője. Sokak szerint jövendő kormányfő. Most éppen a fővárost elöntő szeméttel kellene megbirkóznia. Sokakat kérdezek a polgármester nézeteiről, jövőképéről. Ja, az neki nincs. Ő populista! - mondják politikusok és politológusok is.

Bulgáriában most mindenki arról beszél, lesznek-e választások, s ha igen, ki kivel köthet koalíciót? Pedig a jelenlegi kormánynak még majd' egy éve van hátra, s tízfős a többsége a nemzetgyűlésben. Szergej Sztanisev miniszterelnök nem vesz tudomást a találgatásokról: kormánya már hat bizalmatlansági indítványt túlélt. Elhatározta: kormányrendeletek, törvénymódosítások sorával, új intézmények létrehozásával teszi átláthatóvá a bolgár államigazgatást, szorítja vissza a korrupciót és a bűnözést. Meglena Tacseva asszony a kormány igazságügy-minisztere. Tőle kapom meg az intézkedéssort elrendelő dossziét. Szerinte a bíróságoknál dúló korrupciót még nem bizonyították be. Az ügyészségnél már voltak bizonyított megvesztegetési esetek. A korrupciót be kell bizonyítani, s az ügyek - amelyek hosszúsága miatt az európai intézmények panaszkodnak - nem voltak megfelelően bizonyítva - mondja nyomatékosan. Egyesek szerint a bolgár igazságszolgáltatás a rendszerváltás után annyira független lett, hogy már állam az államban. Tacseva hallotta már ezt a megfogalmazást, de tagadja. Ugyanakkor helyesnek tartaná a bírói tanács reformját, hogy a kinevezésekbe a politika kevésbé szólhasson bele, mint most. Szorgalmazni fogja a bírók, ügyészek és ügyvédek képzését az európai joganyagban és a korrupciós ügyek felismerésében, amíg mandátuma tart - biztosít.

A beszélgetésből kiderül, hogy a bolgár igazságszolgáltatás, más intézményekhez hasonlóan, sokszor, sokféle átszervezésen ment keresztül. Az igazságügy keretében működő nyomozók számát például az EU kérésére csökkentették, most növelni fogják. Közben épp brüsszeli kérésre létrehozták a "bolgár FBI-t", az Állami Nemzetbiztonsági Ügynökséget (DANSZ).

Pár napot töltöttem Bulgáriában. Az utcák biztonságosak, és az emberek barátságosak. A koszt jó, az éttermek olcsóbbak, mint nálunk. Ez alatt az idő alatt két bordélyházat robbantottak fel, pár életveszélyes sérültet vittek el a mentők a tetthelyről. Utána az éjszakában még volt néhány lövöldözés. Két súlyos sérültről írták meg a lapok, hogy feltehetően a szervezett bűnözéssel állt kapcsolatban. Letartóztatásról nem írtak. A közvélemény mintha nem is számítana erre.