Pillanatok alatt hamufelhő takarta el a Napot, sötétség borult a környékre, majd forró láva- és iszapfolyások rohantak le a hegy oldalán - a Vezúv időszámításunk szerinti 79. augusztus 24-én bekövetkezett kitörése betemette egész Pompejit. A városka mintegy 15 ezer lakójának semmi esélye nem volt a túlélésre. Az eseményekről ifjabb Plinius is beszámol Tacitushoz írt levelében: "Közben a Vesuvius hegyéből több helyen széles lángnyelvek és magas tűzoszlopok csaptak fel; vakító fényüket még növelte az éjszaka sötétsége." (A római történetíró tollából származik a legelső hiteles, vulkánkitörésről szóló feljegyzés.) A hamu konzerváló hatása miatt Pompeji házai és a berendezési tárgyak nagy része is viszonylag ép állapotban maradtak fenn. Többek között ennek köszönhető, hogy a kis romvárost az UNESCO 1997-ben felvette a világörökség listájára.

A Vezúv Pompeji elpusztítását követően már több erős kitörést is produkált, ezek erőssége azonban össze sem hasonlítható az elmúlt 25 ezer év leghevesebb vulkáni jelenségeivel (lásd a grafikán). A tűzhányó 64 év óta nem hallatott magáról. Ennek a szakemberek szerint két oka lehet: vagy megszűnt a magmautánpótlás, vagy ennek útját valami elzárja, és emiatt óriási túlnyomás alakult ki a hegy belsejében. Ez utóbbi változat hitelességét támasztják alá azok a kutatási eredmények, amelyeket a Vezúvból vett kőzetminták elemzése során kaptak. A vizsgálatok ugyanis kimutatták, hogy a vulkánt tápláló magmakamra kimozdult egykori helyzetéből, és húszezer év alatt mintegy 11 kilométert emelkedett a felszín felé. Az eredmény meglepetésként érte a tudósokat, hiszen eddig meg voltak róla győződve, hogy ez a földtani képződmény állandó mélységben helyezkedik el.

A magmakamra felfelé irányuló mozgása során egyre laposabb formát vesz fel, ami a benne lévő kőzetolvadék hőmérsékletének növekedéséhez, ezzel párhuzamosan pedig víztartalmának csökkenéséhez vezet. Ez adott esetben egy rendkívül heves robbanást eredményezhet - állítják a szakértők. Kiemelten fontos feladat lenne, hogy minél hamarabb elkészüljön egy precíz robbanás-előrejelzés, hiszen ennek segítségével pontosan megjósolhatóvá válna a veszély nagysága. Emellett a magma öszszetételét illetően sem rendelkezünk még elég adattal. Ha például tudnánk, hogy ez főképp bázikus alkotórészekből áll, akkor megnyugodhatnánk, mivel eszerint csak az 1944. évi lassú lávafolyáshoz hasonló vulkáni tevékenységre és áttételesen kevesebb kárra kellene számítanunk - vélik a geológusok.