Nézzük a tényeket. A Nemzetbiztonsági Hivatal információi és a rendőrségi nyomozás (NNI) eredményeként napvilágra került, hogy egy vagyonvédelmi cég (UD Zrt.) titkos hálózatott hozott létre törvénytelen eszközökkel való információszerzés céljára. Behatoltak az origo freemailbe, feltérképezték sok ezer postafiók-tulajdonos kapcsolatrendszerét, telefonhívás-listákhoz jutottak hozzá. A cég - afféle magán-titkosszolgálatként - megfigyelt embereket, feltérképezte kapcsolataikat. Célpontul főleg politikusok, illetve a politika holdudvarához tartozó személyek és vállalkozások szolgáltak, de a hírszerző tevékenység elérte az államot is: behatoltak a kormányzat információs rendszerébe, kémprogramot telepítettek az NBH számítógépére (a nemzetbiztonságiak a telepítők után kutatva jutottak el az UD Zrt.-hez.) Egy hangfelvétel nyomán kiderült, hogy az egyik (minimum potenciális) célszemély Dávid Ibolya, az MDF elnöke, mi több: hogy a "terhelő adatokat" párton belüli riválisa számára, az ő igényei szerint gyűjtötték (volna).

Titkosszolgálati eszközöket bevetni a politikai ellenfelekkel szemben merőben ellentétes a demokráciával és a jogállammal, ez már a diktatúra világa. Pedig a politikai és a gazdasági környezetről, amelybe az ügy beágyazódik, még nem szóltunk. Nézzük meg ezt is. A dolog azért fenyegeti súlyosan a magyar demokratikus berendezkedést, mert a fent leírt tevékenység minden jel szerint szoros szálakkal kötődik ahhoz a politikai erőhöz, amelynek tevékenysége már eddig is - enélkül is - a legkomolyabb aggodalmakra adott okot. Ez az erő most a hatalom kapujában látszik állani.

Természetesen a Fideszről beszélek, amelynek néhány vezető politikusa - alighanem értesülvén a küszöbönálló leleplezésről - egy héttel korábban megelőző támadással próbálta azt jó előre hitelteleníteni. Kövér László komcsi titkosszolgálatokat illető éles szavai még nem keltettek különösebb feltűnést a Magyar Hírlapban, a (hozzá képest) kevésbé militáns Navracsics Tibortól ellenben szokatlan volt ilyesmit hallani a polgári pikniken: "ma Magyarországon sem a politikai, sem a gazdasági elit nem tudja érvényesíteni érdekeit, mert erre kizárólag egy posztkommunista titkosszolgálati hálózatnak van lehetősége". Ezek után nem volt meglepő, hogy az UD Zrt. tevékenységéről szóló első híradások heves reakciót váltottak ki fideszes körökből. Az ilyen ügyekben járatos, volt titokminiszter, Demeter Ervin kapásból "a Fidesz elleni koncepciós eljárásnak" minősítette az ügyet, melyet szerinte "Szilvásy és bandája" kreált - holott akkor még semmilyen utalás nem történt pártjára, sőt a politikára sem. Hasonlóképp szólta el magát Horváth József, a cég egyik vezetője is. Ő szintén idő előtt - így látszólag ok nélkül - mondta, hogy nem vállalkozásuk a célpont, hanem a Fidesz. Beszédes volt továbbá az a sietség, amellyel a párt házi ügyvédjeként ténykedő Futó Barnabás színre lépett a cég képviseletében, holott csak estére derült ki, hogy a Dávid Ibolya által délelőtt prezentált hangfelvételen a nevek kezdőbetűi mögött Stumpf István, Orbán volt kancelláriaminisztere és Tombor András, Orbán volt biztonságpolitikai főtanácsadója rejlik.

Tény, hogy az UD Zrt. vezérkara jórészt olyan, a 2002-ben alakult MSZP-SZDSZ-koalíció idején menesztett, magas beosztású titkosszolgálati tisztekből áll, akik mind Kövér idejében jutottak pozícióba a Nemzetbiztonsági Hivatalnál.

A kívülállónak az a határozott benyomása, hogy az ügy érintettjei - Almássy Kornél, Csányi Sándor, Stumpf István, Tombor András és Tóth János - nem mondanak igazat. Ennek igazolására idézzük fel a nyilvánosságra került telefonbeszélgetést: "Tóth: ... Józsi találkozott a Tombor Andrissal, kaptam tőle egy munkát, ami elég érdekes, és... megosztanám veled. A Tombor azt szeretné, ha dolgoznánk az MDF-re, Dávid Ibolyára, keresnénk rá terhelőket, merthogy most van valami belső hatalmi váltás előkészítve, s a Tombor azt mondja, hogy a Stumpfék állnak mögötte, ők pénzelik a váltást. Meg akarják szerezni az MDF-ben az első helyet. Valami alelnök van benne, valami Antal... Cs.: Almássy. T.: Az, az, igen, igen. Ővele a Józsi találkozni fog a jövő héten, mert ő adja le konkrétan az információigényét, hogy mit szeretne tőlünk. Cs.: Ühüm, ühüm. T.: Szeretném, ha ebben állást... vagy igen, nyilván kimaradok belőle, az egyértelmű, hogy nem szeretnék belefolyni semmilyen módon... igyekszem a Józsit is lebeszélni majd róla, hogy ne folyjunk bele egyébként se, ha te nem kéred valami indoknál fogva... Cs.: Hát, figyelj ide, kedden, átgondolom még, és beszéljünk kedden délután jó? T.: Jó, jó. Cs.: Találkozni mindenképpen. T.: Jó, persze mindenképpen elmegy, azt én is javasoltam neki, csakhogy utána hogyan tovább? Kihátráljunk, vagy hülyének tetessük magunkat, vagy valamit valóban csináljunk, de ehhez tudnom kéne, hogy neked mi az álláspontod. Cs.: Jó, jó, beszélünk róla Jánosom." (Kiemelések: D. J.)

Menjünk sorba. Almássy egyszerű eset, két szóval leírható: talált, elsüllyedt. Előbb tagadott, aztán összeroppant: indoklás nélkül lemondott, vitte az embereit, nem nyilatkozik, bujdosik: ennél egyértelműbb beismerés nemigen létezik. Egyrészt világos, hogy (talán több kiló) vaj lehet a fején, másrészt a magatartása önmagában is elegendő a telefonbeszélgetés mögötti valóság verifikálásához, és hitelteleníti a többiek magyarázkodásait. Amúgy hiteltelenek azok önmagukban is. Tombor, Orbán volt főtanácsadója például azt állítja, hogy ő kizárólag az üzleti szférában mozog, rég nem foglalkozik politikával. Ehhez képest (egy MDF-es barátomtól tudom) a múlt héten kétszer járt a képviselői irodaházban, ahol MDF-esekkel tárgyalt. Nem csupán a szóbeli közlésre hagyatkozom: névre szóló belépő maradt utána, amelyen szerepel a frakció neve, továbbá érkezésének és távozásának ideje is.

Hiteltelen Tóth magyarázkodása, amely szerint "egyik megbízómat felkészületlenül, félinformációk és hallomásból kapott adatok alapján soron kívül tájékoztattam egy látszólag fontos ügyről". Valóban ez volna a korrekt üzleti magatartás? Hogy valaki az egyik ügyfele által rábízott kényes titokról azonnal referál a másik ügyfelének? Nagyon életszerű: a könyvelőcég hívja X. vállalatot: Y. könyveiben nagy hiányok vannak, mondd, mit tegyek?

Csányi magyarázkodása sem hiteles: "Az UD Zrt. az OTP Bank számára kizárólag őrzés-védelemmel kapcsolatos, szokásos tevékenységet végzett, illetve végez. Épp ezért volt bennem rossz érzés a telefonbeszélgetés témája, tartalma miatt. Személyes találkozás során akartam megtudni, mi állhat az elhangzott információk mögött... a találkozóra azonban nem került sor, így a telefonbeszélgetésben szereplő ügytől teljességgel távol maradtam." Ugyan már! A telefonbeszélgetésből napnál világosabb: Csányi és Tóth között nem a "szokásos" megrendelő-szolgáltató kapcsolat, hanem afféle hűbéres-vazallus viszony van ("Elnök úr - Jánosom"). A hűbéres, bár kellő tisztelettel a véleményét is megfogalmazza, többször kéri Csányi instrukcióját: mit tegyen a cég a kérdéses ügyben (lásd a kurzivált részeket)? Feltételezi azt is, hogy ő esetleg mégis utasítást ad rá: szerezzenek csak Dávid Ibolyáról terhelő adatokat ("ha te nem kéred"). Csányi addig elmegy, hogy arra tesz javaslatot (inkább arra ad utasítást): Horváth Józsefnek "mindenképpen találkozni" kell Almássy Kornéllal. (Horváth a cég másik főembere, Kövér alatt az NHB főigazgató-helyettese volt; a Csányi és Tóth közti beszélgetésben per "Józsi", Orbán egykori nemzetbiztonsági főtanácsadója pedig: "Andris"!) Ha az UD Zrt. valóban csak a "szokásos" őrző-védő szolgáltatást nyújtotta, akkor Csányinak üvöltve kellett volna kikérnie magának a telefonban, hogy partnere egyáltalán elő mert hozakodni ilyesmivel. Ilyenkor az ember nem ühüm-ühümözik, és nem mondja, hogy keddig átgondolja még a dolgot. Továbbá nem bújik el a nyilvánosság elől, hanem igaza védelmében kiáll a kamerák elé, és elsöpri a rettenetes vádat. Persze csak akkor, ha tényleg igaza van.

Pedig nem akárki: Magyarország leggazdagabb embere. Aki 2002 és 2008 között - mindössze hat év alatt - megtízszerezte a vagyonát: 15 milliárdról 160 milliárdra. Ráadásul nem egy sötét sufniból indította a vállalkozását: az ország (lassan a régió) legnagyobb, legtekintélyesebb bankja, az OTP elnök-vezérigazgatója ő. És most ott hallgat egy sötét politikai, sőt titkosszolgálati botrány közepén - a sajtó meg békén hagyja...

Hova jutott - és hova jut így - ez az ország?

Stumpf legalább nem bújik el, noha gyaníthatóan nyakig benne van ő is. Az eddigiek alapján ugyanis nyilvánvaló: a telefonbeszélgetés mögött ott sötétlik a valóság. Ám Orbán volt kancelláriaminiszterének van annyi rutinja és lelkiereje, hogy odaül a kamerák elé, és (ha nem is rezzenéstelen arccal, de) cáfol. Persze túlkompenzálja a dolgot ("vérvád"!), hisz nem rituális gyilkossággal vádolják őt, csupán csak annyival, hogy többedmagával ő áll Almássy és az MDF-ben zajló politikai diverzió mögött. Ami - ismerve a Fidesz sokéves ilyen irányú aktivitását, melynek során nem riadtak vissza brutális eszközök alkalmazásától; továbbá ismerve Stumpf fideszes beágyazódását, illetve 2002-től "független elemzőként" prezentált, Fidesz melletti propagandatevékenységét (lásd még "a politika folytatása más eszközökkel") - teljesen életszerű. Elég belelapozni a Századvég utóbbi időben publikált MDF-es anyagaiba. Abba a közvélemény-kutatásba például, amelyet nem külső megrendelésre, hanem önszorgalomból végeztek el, ahol "a kutatás módszertana" címszó alatt többek közt ez olvasható: "a kutatás aktualitását az MDF-ben zajló elnökválasztási kampány szolgáltatta". Szent igaz! Ezért tették föl a kérdést: "Véleménye szerint egy új elnökkel sikeresebb vagy kevésbé sikeresebb párt lenne az MDF, mint jelenleg?" S habár erre csak a megkérdezettek 21 százaléka mondott igent, ezt a szöveges értékelésben többségi véleményként voltak képesek prezentálni. A tudományos színvonal illusztrálására idézek még egy mondatot: "A válaszolók alig több mint négytizede szerint az MDF jobboldali... párt, ám 11 százalékuk szerint inkább tartozik a baloldalhoz." (Az "alig több mint négytized" ugyebár négyszer annyi, mint a 11 százalék, a megfogalmazás mégis szemérmetlenül ennek az ellenkezőjét sugallja.) Hagyjuk is Stumpfot meg a cégét, nézzük magát a Fideszt! Sokat írtam már Orbánról és a pártjáról, ezúttal csak fölidézek pár eseményt a múltból - a mostani titkosszolgálati ügy fényében.

1993: Indul a Simicska-projekt. A (törvényesen járó) székházpénzt pártközeli vállalkozásokba pumpálják, hogy ezek profitjából fedezzék a párt költségeit. A pénzből jut Orbán apjának a bányájára is. A Fideszben innentől elválaszthatatlanul összefonódnak a politikai és az anyagi ügyek: állami pénz, pártpénz, magánzseb. Ehhez olyan módszerek társulnak, mint köztartozások fölhalmozása, a cégek kiürítése, majd jön Josip Tot és Kaya Ibrahim.

1998: Politikailag hasznosnak bizonyuló, máig földerítetlen robbantások a kampányfinisben Szájer és Torgyán lakásánál, később a Fidesz székházánál. Orbán - a demokráciában példátlan módon - egy volt rendőrtábornokot neveztet ki belügyminiszterré. Barátjára és bizalmasára (aki politikai ellenfeleiről csak a legvadabb gyűlölet hangján tud szólni) bízza a titkosszolgálatok felügyeletét. Pártja (nem épp tisztakezűségéről híres) pénztárnokára az APEH-et.

A megfigyelési ügy. Orbán (később kiderül: minden alapot nélkülöző) vádat fogalmaz meg arról, hogy a Horn-kormány idején megfigyelték őket. Célja: elterelni a figyelmet a Simicska miatti botrányokról. Bizonyítékok kreálása érdekében: 1. Kövér miniszter megbízza Földi László (volt) hírszerző tisztet, hogy vásároljon másfél millióért egy (utóbb érdektelennek bizonyuló) kazettát. 2. Kövér titkára, Szadai Károly ráveszi Lakatos Miklóst, az NBH hírszerzőjét, hogy önmerénylettel szolgáltasson "bizonyítékot". Lakatos felgyújtja Trabantját, pisztolyával belelő, de maga is megég, és lebukik.

Földi vezetésével, az állami Magyar Fejlesztési Bank pénzén megalakul a Defend Kft. Hivatalosan őrző-védő cégként működik, 2002-ig horribilis állami megrendeléseket kap, még az épülő autópálya nyomvonalának aknamentesítését is ők végzik - a cég tevékenységét folyamatos botrányok kísérik. Ám az igazi botrány 2002-ben jut napvilágra: "Az MFB új vezetése tegnap feljelentést tett állam-, szolgálati, adó-, illetve banktitok és magántitok megsértése miatt ismeretlen tettesek ellen az ORFK Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóságán...

Az intézmény átadás-átvétele során olyan dokumentumok kerültek elő, amelyek alapján felmerült a gyanú, hogy ismeretlen személyek államtitkot, szolgálati, adó-, illetve banktitkot, magántitkot sértettek, s az így szerzett információkat jogosulatlanul használták fel... 55 magánszemélyt és 13 - részben az MFB portfóliójába tartozó - cég ügyeit követték figyelemmel." (Népszabadság, 2002. 06. 21.) A Defend hozzájuthatott titkos rendőrségi és nemzetbiztonsági adatbázisokhoz, illetve az APEH adataihoz is. Az Orbán-kormány alatt tehát úgy is működtettek egy magán-titkosszolgálatot, hogy az állami is a kezükben volt. A mostani UD Zrt. betűjele akár az Új Defend nevet is takarhatná!

2003: Kövér - már ellenzékben mint az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának elnöke - többször olyan értelmű kijelentést tett, miszerint alternatív információforrásokat vesz igénybe titkosszolgálati ügyekben, azaz direkt jelentéseket kap nemzetbiztonsági munkatársaktól: "Ha csak Tóth András beszámolóira hagyatkozna a bizottság, akkor nem lenne érdemi lehetőségünk a szolgálatok ellenőrzésére". "Különforrásból is tájékozódott Kövér" - írta cikke címében a vele nem épp ellenséges Magyar Nemzet 2005. november 2-án. Nem véletlen, hogy a Fidesz elemi erővel tiltakozott a "KGB-s" Laborc Sándor kinevezése ellen, aki - mint hírlik - valóban elvágta a Kövérhez vezető szálakat.

2006: Kampány, szerverfeltörési botrány. A Fidesz emberei behatolnak az MSZP számítógépes adatbázisába.

Bocsánat a személyes vonatkozásért: titkosszolgálati múlttal vádolják meg e sorok íróját a legcsekélyebb alap nélkül: egy névtelen levélen kívül semmire sem tudtak hivatkozni a fideszes médiumok, amelyek gőzerővel kürtölték szét a "hírt". (Jelzem: a francia idegenlégióban és az Orsolya nővéreknél eltöltött éveimet hasonlóképpen nem tudták volna dokumentálni.) Az eset a kampányfinisben történt, egy nappal az Orbánt élesen bíráló cikkem (Írástudók ájulása) Népszabadság-beli megjelenése előtt. Buda Péter meggyőzően bizonyította, hogy a lejárató akció mögött a politikai motívumon túl titkosszolgálati munka rejlett, s hogy a szálak csakis a Fideszhez vezethettek. (A titkosszolgálatok és a Debreczeni-meló. ÉS, 2006. 04. 07.)

Rágalmazó SMS-kampány indult Dávid Ibolya ellen a fia "amerikai drogbűncselekményei" kapcsán. Egy fideszes képviselőjelölt politikai gyűlésen terjesztette a rágalmat. (Az én "ügyemben" született névtelen levél másik "vádlottja" szintén Dávid Ibolya volt, de őrá - akkor még - nem mozdultak rá.)

Kalocsán a fideszes képviselőjelölt ultimátummal zsarolta meg az MDF jelöltjét, aki nyilvánosságra hozta az erről készült hangfelvételt.

2008: Itt az Új Defend: a kígyó ismét a saját farkába harapott.

Mit mondjak még?

Mi kell még, hogy világossá váljon: van itt egy politikai erő, amely a jelek szerint egyre gátlástalanabbul használja azokat a törvénytelen titkos eszközöket, melyeket csak diktatúrák vetnek be politikai ellenfeleikkel szemben. Ez a vezérelven működő politikai erő meg van győződve arról (eleget idéztem Orbántól e tárgyban), hogy a Nemzetet, sőt a Legfőbb Jót képviseli ellenfelével szemben, aki maga a Gonosz (továbbá bűnöző és még beteg is). A fent leírt eszközök használatát tehát "magasztos célok" szentesítik. (Nemcsak.) Csányi szerepe jelzi: adott a gazdasági potenciál is. Ez az erő a hatalom kapujában áll. Deklarálta szándékát - az esélye megvan rá -, hogy céljaihoz és eszközeihez igazítsa a törvényeket, és ebben talán az alkotmány sem gátolhatja majd.

Az árnyéka immár élesen kirajzolódik a falon.

Tényleg nem látják?