Ez utóbbit a szponzorkereséshez. Ennyiért fölösleges volt a sajtó munkásait összehívni - tűnődtünk, főként mert az utóbbi napokban nem az újságok vagy a tévék/rádiók között adódott nézetkülönbség a tekintetben, hogy a női válogatott a múlt szombaton bravúrosan kivívta az Eb-szereplés jogát: effajta differenciát sokkal inkább a sportszervezet berkein belül értünk tetten. Mint köztudomású: Rátgéber László, a nemzeti csapat szakvezetője - hol keményen, hol visszafogottan - több orgánumban is "nekiment" fölötteseinek, akik a selejtezősorozatban "nem teremtették meg a feltételeket" az együttes munkájához.

Ebből adódóan - ha jól értelmeztük - a pénteki szeánsz azt volt hivatott megmutatni, hogy elnök és kapitány között minden rendben. S bár ez örömteli - feltéve, hogy a mosoly nem csupán a villanó vakuknak szólt... -, materiális síkon igyekeztünk megtudni: a PR-akció mellett van-e esetleg valami víziója is a Berényi vezette apparátusnak. Benyomásunk szerint nincs, legalábbis Berényi - monológja közben - a kívánt rátgéberi kondíciókról azt mondta: "Nem tudom megteremteni", mivel azokat "a költségvetés nem teszi lehetővé". Majd a vezető hoszszan elemezte a nincset; azt, hogy "egyetlen fillért sem kaptunk senkitől", miközben csak a női garnitúra Eb-selejtezője harmincnyolcmillió forintba került. A Népszabadság ekkor vetette fel: miért is ülünk itt, kivált mert a semmi ecsetelésére magunk ugyanígy képesek volnánk. Berényi, aki 2007. márciusi megválasztásakor számos ígéretet tett - egyebek között arra, hogy "gazdasági kapcsolatai" révén stabil hátteret teremt -, válaszában kifejtette: csalódást kell okoznia, mert semmilyen konkrétumról nem tud beszámolni. Ám - tette hozzá - a siker kapcsán remélhetőleg "többen fognak minket támogatni", habár manapság "nagyon nehéz szponzort találni". E médiarandevú igazából - hallhattuk újra - azt a célt szolgálta, hogy elnök és kapitány között nincs véleménykülönbség. Ekkor Rátgébertől megkérdeztük, vállalja-e e heti kijelentéseit: "Én semmi valótlant nem állítottam!" - erősítette meg az edző, hozzátéve: "A szegénység nem szégyen, de nem hagyhattam szó nélkül, amin átmentünk."

Berényi közölte még, hogy itt az idő "letenni egy csomagot az asztalra" - ezt Rátgéber megteszi -, annak pontjait pedig igyekezni megvalósítani. Kollégánk ekkor fölvetette, nem kellene-e netán egy sztármenedzsert szerződtetni a célra, de egyértelmű válasz helyett Berényi mind mélyebbre merült a "miért nehéz dolog a pénzszerzés?", illetve a hatvanmilliós mínusz után "miként tettem rendet az MKOSZ-ban?" témakörében. Hogy mennyire van most rend a szövetségben, azt - ezek után - hagyhatjuk is.

Tanulságos kis délután volt. (M. A.)