A hangzatos bejelentések - mint a stratégiai bombázók állandó járőrözésének tavalyi felújítása 16 év után és a hagyományos fegyveres erők európai állomásoztatásáról szóló egyezmény teljesítésének moszkvai felfüggesztése - azonban a Kremlen kívüli szakértők szerint nem állnak összhangban az orosz hadsereg valódi állapotával. Az orosz katonai potenciál nem felel meg azoknak a kihívásoknak, amelyeket részben Moszkva generált egyre ambiciózusabb, a Nyugatot - igaz, orosz szemszögből nem teljesen alaptalanul - kritizáló nyilatkozataival.

Jóllehet Vlagyimir Putyin elnökségének nyolc éve alatt az orosz hadikiadások évi ötmilliárd dollárról 24 milliárdra nőttek, ugyanakkor összességében csupán tíz százalékkal költött többet a hadseregre Oroszország, mint Borisz Jelcin elnöksége alatt.

Gyengült az orosz stratégiai nukleáris erők (SZJSZ) potenciálja is 2000 óta: míg az előtte lévő évtizedben hét új TU-160-as jelent meg az SZJSZ kötelékében - amelyek mellett a függetlenné vált volt szovjet tagköztársaságokból 43 TU-95MSZ és 8 TU-160-ast kapott vissza -, addig az elmúlt nyolc évben csupán egyetlen új TU-160-as született, áll az orosz Nemzeti Stratégiai Intézet 2007-es tanulmányában. A 81 stratégiai bombázóból most 79, 2015-re pedig a hivatalos tervek szerint is ötven marad üzemben.

- A létrehozott Egyesült Légi Korporáció (OAK) ellenére az orosz hadiipar nem képes új stratégiai bombázók kifejlesztésére - mondta lapunknak Vlagyimir Polovinkin, aki a Kremllel mára szembekerült Mihail Kaszjanov miniszterelnöksége alatt felügyelte a hadiipar stratégiájának kidolgozását, a védelmi erők finanszírozását, valamint a nemzetközi haditechnikai együttműködést. A tartalékos vezérőrnagy szerint ráadásul a stratégiai bombázók állandó járőrözésének felújítása csak gyorsítja a meglévő gépek amortizációját, miközben politikailag bizalmatlanságot szül Nyugaton.

Rontott a helyzeten a hivatalosan Grúziához tartozó Dél-Oszétia és Abházia egyoldalú orosz elismerése augusztusban, amelynek nyomán a NATO hajói jelentek meg Grúzia partjainál. - Ez nagyon komoly probléma, mivel egy kivételével a cirkálóink inkább csak konzervdobozok - nyilatkozta Mihail Gyeljagin, aki 2003-ig az orosz kormányfő gazdasági tanácsadója volt.

Csökkent az atomrakéták ereje is: az új Topolok csupán egy, míg a lassan kivonandó Szatanok tíz robbanófejjel rendelkeztek. A héten sikeresen tesztelt, tengeralattjáróról indítható Bulava rakéta fejlesztése pedig még nem fejeződött be: szerdáig öt sikertelen kísérlet állt mögötte. Csekély a nukleáris tengeralattjárók száma is, miután háromból kettő javítás alatt áll.

Nem jobb a helyzet a  hagyományos erőknél sem: az elmúlt hét évben kilencven új tank - T-90 és T-80U állt hadrendbe - szemben a Jelcin-éra 120 tankjával. A légierőnél a kontraszt még nagyobb: 1992-1999 között száz új vadászgép került az orosz erőkhöz - többek között TU-22M3, SZU-39, MiG-29SZ és MiG-31B - addig az elmúlt hét évben csupán kettő darab SZU-34-es jelent meg és negyven SZU-25-ös és 27-es lett modernizálva. Ráadásul mind a T-90-es tankok, mind a SZU-34-es vadászgép valójában még szovjet konstrukciók. A tavalyi nemzetközi moszkvai repülőtechnikai kiállításon új gépként bemutatott SZU-35-ös is 1985-ben lett kidolgozva és már 16 éve is járt kiállításon.

- Messze járunk az ötödik generációs vadászgépek kidolgozásától, amihez ráadásul hiányzik a fegyverzet fejlesztése is - mondta Polovinkin, aki szerint a Kreml konfrontatív politikája erősen megkérdőjelezhető, hiszen Jelcin idejében a haderő növelése nem váltott ki ellenérzést a külvilágban, míg ma a valóságban gyengülő hadsereg is bizalmatlanságot szül. Egyetért vele Gyeljagin is, kijelentve, hogy Oroszország sem gazdasági, sem katonai erejét tekintve nincs kész arra a szerepre, amelyet a Kreml - Putyin után immár Dmitrij Medvegyev elnöksége alatt - kijelölt magának.