Már ez a mondat csehszlovák filmszatíra forgatókönyvéért kiált, de legyünk megengedők: ha a szövetség első embere nem volt ott az együttes selejtezőbéli mérkőzéseinek túlnyomó többségén, akkor miért tekintette volna meg éppen a mindent eldöntő, eszéki találkozót? Amúgy jobb is, ha óvatosak vagyunk: Berényi elnök az effajta kukacoskodást általában a személye elleni támadásnak veszi, megállapítván, hogy aki ilyesmiket állít, az rosszindulatú.

Be kell látnunk: valóban azok vagyunk.

Rosszindulatú volt az a kolléga is, aki megjegyezte: Berényi elnök az MKOSZ vezetőjeként egyszer a teniszszövetség közgyűlését nyitotta meg. Vagy az, aki közölte, hogy a több mint száztagú szövetség közgyűlésén Berényi elnök egy szűk teremben huszonhét küldöttnek is örült. Úgyhogy itt már föl sem vetjük, hogy - tévéadásban beszélvén a Sopron-Pécs női bajnoki döntőről - Berényi elnöknek nem jutott eszébe a legtöbbre taksált magyar játékos, Iványi Dalma neve (sem). Azt meg ezek után pláne hagyjuk, hogy elfelejtette: klubelnöki időszakában dolgozott nála egy edző, aki speciel bajnokcsapatot formált együtteséből. Viszont Berényi elnök legalább megdicsérte Mészáros férfikapitányt, amiért a tréner nehéz időszakban elvállalta a posztot. Igaz, a dicséret pillanatában a Mészáros dirigálta válogatott - hazai pályán tizenöt pontos vereséget szenvedve a finnektől - éppen ötödik, azaz utolsó volt csoportjában, ám a szakvezető úgy reagált: "A dicséret a stábé és a játékosoké." Ekként a helyére került minden.

Hanem: a női válogatott - előlépve a romok alól - mintha kijutott volna az Európa-bajnokságra.

Ha valamit, akkor ezt az eredményt illene tapssal fogadni, esetleg marketingileg tupírozni, még akkor is, ha Rátgéber László szövetségi kapitány e bravúr után elmondta a keményet a szövetségi feltételekről és figyelemről, továbbá arról: a jövő júniusi, lettországi kontinenstorna előtt jó lenne megfelelő kondíciókat teremteni, különben égés lesz a vége. Ehhez képest Berényi elnök - lózungok mellett - legföljebb addig jutott, hogy az MR1-Kossuth rádió hétfő esti adásában rosszindulatú újságírói megközelítést vélt fölfedezni Rátgéber szavai mögött. Azt, hogy az edző ugyanolyan keményen bírált - mondjuk - a Népszabadságnak vagy a Magyar Nemzetnek adott interjújában, már említeni se érdemes; ha süt a rosszindulat, hát süt.

Hogy éppen bírósztrájk van, az nem is érdekes. A suta segélykiáltások szerint egyre fogyó hátországgal sem kell foglalkozni, kiváltképp azért nem, mert Berényi elnök - jóllehet a programjában még kiemelt szerepet szánt e témának - a sportnapilapban megjegyezte: "...nem a szövetség és az elnök dolga utánpótlást nevelni". Nemzetközi szintű férfi klubcsapat nincs, a két női is mind jobban csúszik lefelé. Az elnökségi ülések gyakran kedves diskurzusokká szelídülnek, mert a létszám minimum hiányos, közben bíróság vizsgálja, hogy az elnökség a másfél évvel ezelőtti közgyűlésen jogosan jutott-e mandátumához.

Akár sértődgetünk, akár nem, úgy néz ki: ez van.

A legnagyobb jóindulattal.