Idegen nyelvű klub - így hirdetnek a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban a kiadó albérletek és a magántanítást vállaló hallgatók között kecsegtető hangzású foglalkozást. Évekig szemeztem a papírlappal, szakszövegekben való eligazodáshoz mi lehet jobb? A bérház előterében katonás úr fogadott, és percekig magyarázta a szabályokat. Ideiglenes tagsági igazolvány, "eskütétel" (hogy magyarul egy szót sem!) és kétszáz forint a belépés ára.
Kétszáz forintos Bábel
Egy nyelv, egy asztal, ha anyanyelven talált megszólalni valaki, a vezető szúrós tekintetével került szembe. Kellemes sörpadokon ülve, málnalét vagy vizet kortyolva beszéltek ott egymás hegyén-hátán a sztárnyelveken. Angolul a legtöbben, németül csak egy asztalnál - kezd kimenni a divatból - és franciául a "finomabbak". A zajban alig hallottam a mellettem ülő szavát, aki halkan akadozva és helytelenül, ám kitartóan beszélt. Fél füllel a szomszéd asztal témájához volt szerencsém: közúti balesetekről vitáztak németül. A másik oldalról az atomerőművekről kaptam magyar tájszólásban angol tájékoztatót. Szóhoz kevésszer jutottam, és a mondatok sem alakultak úgy, ahogy elterveztem.
Ilyen lehetett Bábel tornya - gondoltam, és mikor a telefonom megszólalt - ez is tiltott terület -, mély levegőt véve menekülőre fogtam.
A szakszövegek másnap se mentek jobban.
