A mobilhálózatok, azon belül pedig az adatátvitel ipari alkalmazásaiban látják növekedésük zálogát a mobilszolgáltatók. Ez természetesen még mindig csak úgymond második láb a mobilinternet mellett – hangsúlyozzák a szakértők, ugyanakkor ha csak a technológiát nézzük, akkor ez színtiszta mobilinternet, hiszen a különböző fejlesztések a nagysebességű adatátvitelre épülnek. A különbség csak annyi, hogy ezek automatizáltak, azaz valamilyen műszer küld rendszeresen, apró adatokat egy célzott helyre a szolgáltató hálózatán – például egy villanyóra havonta egyszer a fogyasztási adatokat, vagy egy autó a diagnosztika eredményeit.

A SIM-kártyák ipari hasznosítása nem újkeletű, már hat-nyolc évvel ezelőtt, a GPRS technológia megjelenésével felmerült, hogy a lakások berendezéseit, különböző műszereket is lehetne mobiltelefonnal vezérelni, sőt egyesek  azt állították, hogy a piros lámpába épített fényképezőgépek képeit a mobilhálózatokon keresztül továbbítják majd a rendőrség központjába. Noha ez utóbbi alkalmazás azóta sem valósult meg, ma már semmilyen technikai akadálya nem lenne. Pár éve az adathálózatok még túl labilisan működtek az ilyen szolgáltatásokhoz, mára azonban fejlődött a sebesség és a megbízhatóság is.

A szolgáltatók pedig komoly összegeket és rengeteg munkaórát fektetnek az akkor még ötlet, vagy demó szinten megvalósult alkalmazások fejlesztésébe és helyi bevezetésébe. Optimizmusuk nem hiábavaló. Európában a felmérések szerint 336 millió különböző mérőóra működik, 31 millió kamion és teherautó fut az utakon, 3 millió parkolóórába dobálnak pénzt minden percben, s hasonló nagyságrendű lakásriasztó működik, miként több millió különböző kártyákat leolvasni képes terminál lóg még mindig különböző vezetékek végén, ahelyett hogy valamilyen mobil technológiát használni. Valamennyi készülék rengeteg extra szolgáltatásra lenne képes, ha tudna kommunikálni a külvilággal.

Utóbbi az átlagemberhez legközelebb álló példa. Miközben a bankok rendre azt sugallják, hogy ne adjuk ki a kezünkből a kártyánkat, rengeteg helyen még mindig a hátsó helyiségbe viszik azt, mert a leolvasó nem mozdítható a drót végéről. Igaz az is, hogy épületen belül a Wifi gyorsabb és olcsóbb megoldás a terminálok mobilissá tételére, de a taxisok, futárok és más mobil árushelyek jól hasznosíthatják az olyan terminálokat, melyekbe SIM kártyát rakva a készülék a mobilhálózaton továbbítja az adatokat.

Hatalmas üzleti lehetőség van a közműveknek kínált megoldásokban is. Magyarországon hárommillió háztartásban  átlagosan három mérőóra üzemel, s ezeknek csak tört részét olvassák le a távolból valamilyen módszerrel, amely lehet vezetékes, vagy mobil. Koller György, a Pannon műszaki vezérigazgató-helyettese lapunknak elmondta: akár minden órára, mint egy potenciális ügyfélre is tekinthetnek, noha tisztában vannak azzal: a távleolvasás elterjedése nem rövid folyamat, hiszen jelenleg csak alig pár tízezer olyan óra van felszerelve, amelyhez csatlakoztatható a mobil adattovábbításra képes készülék. A vezetékes és a mobil adatátvitel versenyében ez esetben viszont sokkal több előnnyel jár a mobil: egyrészt, mert egyre többen mondják le a vezetékes előfizetésüket, másrészt azért, mert a mobil sokkal flexibilisebben használható. Működéséből a felhasználó semmit sem érzékel, sőt van olyan üzleti modell is, amikor a közszolgáltató cég egyszer fizet a SIM-kártyáért, azaz az adatátvitelért további forgalmi díjat nem számláznak neki. A távleolvasók által generált forgalom egyébként is olyan csekély, hogy jó pár év alatt alig pár száz forintnyi adatátviteli költség jönne ki.  Ami jó a szolgáltatóknak, ez esetben az ügyfeleknek kényelem: nem kell óraállást bediktálni, vagy leolvasóra várni, netán sajtcédulákkal teleragasztgatni az ajtót. Ugyanakkor a szolgáltatásnak meg kell nyernie a felhasználók bizlamát, tehát meg kell teremteni arra, hogy az ügyfél az automatikusan leolvasott adatokat, mondjuk egy internetes felületen le tudja ellenőrizni. E nélkül, ahogy Nyugat-Európában mondanák, nem fair, de nem is áll összhangban az EU jogszabályaival.

A Volvo  egyébként már két éve minden kamionjába épít olyan egységet, amelybe egy SIM kártyát helyezve a készülék a meghibásodásokról a fedélzeti számítógép adatairól, a fogyasztásról különböző jelentéseket ad a gyárnak, tehát egy esetleges meghibásodás esetén alegközelebbi  szerviz már akkor tudja a hibát -  s így felkészülhet a javításra, mondjuk alkatrész rendeléssel, vagy helyszínre szállításával - amikor a sofőr még a segélyszolgálatnak telefonál. Hasonló rendszert vezetett be a Daimler-Benz a saját személygépkocsi-flottájánál. Magyarországon egyébként a Waberer’s üzemeltet – úttörőként – évek óta mobilra épülő flottamenedzsment rendszer.  Az EU már régóta szorgalmazza a forgalomarányos útdíjszedés bevezetését, s erre is léteznek mobil adatátvitelre épülő megoldások, melyek csak a beüzemelés pillanatában jelentenek költséget, később nem. Igaz, Olaszországban működik olyan rendszer is, amelyik SIM kártya nélkül képes regisztrálni a fizetőkapukon áthaladó járműveket.