Az M0-ás autópálya – mármint a néhány órája átadott új szakasza – tökéletesen járható. (Munkatársunk az új szakasz megnyitásának napján járta végig Pestet.) Az út jó, a letérőket jelző és más tájékoztató táblák hiánytalanok és áttekinthetőek. Ami pedig a legfontosabb: már az első reggel szép számban közlekedtek kamionok és más teherjárművek az amúgy gyér forgalomban. A Hungária körúton viszont …a fene se tudja.
Ez az M0 nem az az M0 - a rémkép kezd szertefoszlani
A 2B út felől az ember rutinból ráfordulna az az M3-as autópályára, ezért már jó előre szoktatni kell magát a gondolathoz, hogy nem muszáj. A hónapok óta tartó útlezárás ugyanis megszűnt és egy lendülettel lehet ráhajtani az új útra, amely már látványában is erősen elüt az eddig használt utaktól. Az M0 új szakaszát ugyanis egészen világos, szinte fehér betonból építették, ezért az autósnak hirtelen az az érzése támad, hogy a régi M7-esen halad. A burkolat minősége azonban gyorsan feledteti ezt az érzést, hiszen a kattogós zakatolós autózás helyett ezen a fehér úton simán és zökkenőmentesen lehet haladni a Szeged és Szolnok, majd a Balaton és Győr felé vezető utak irányába. A táblákon, amelyeken az előttünk lévő települések távolságát jelzik, meglepő a repülőtér piktogram, hiszen eleddig szokatlan volt, hogy Ferihegy termináljait nem csak az Üllői út és a gyorsforgalmi felől lehet megközelítenie annak, aki Észak-Magyarországról célozza meg a repteret.
Üdítő érzés, hogy az út mellől senki sem vigyorog ránk, nem akarnak eladni sem mosóport se szalámit, nincsenek óriásplakátokon hirdetett páratlan útszáli ajánlatok. Ettől az embernek tisztaság érzése támad, a pálya és környéke rendezettnek tűnik, ami talán a legszokatlanabb a táblarengeteggel szegélyezett utak látványához képest. Az út teljesen és szinte tökéletesen kiépült, nincsenek munkagépek, maradék anyagból emelt kupacok, félbehagyott részük a felüljárók alatt. Viszont készek az átjárók, a péceli lehajtó utáni vasúti felüljáró is szinte már impozáns és befejezett.
Az M0-s útról eddig kialakult rémképünk lassan kezd szertefoszlani, pontosabban nehéz tudomásul venni, hogy ilyen is lehet egy M0-ás. Egyelőre nehéz elképzelni, hogy ez az út is beállhat. A helyenként három sávos, de a két sávos szakaszokon is leállósávval kiegészített pályán ugyanis egyelőre – alig több, mint fél nappal az átadás után – gyér a forgalom, gázelvétel nélkül lehet haladni, ami különösen szokatlan élmény. Kevesen fedezték még fel az új utat, de szerencsére vannak köztük teherautó sofőrök, akik akadálytalanul haladnak az több helyen is jelzett 4-es főút, valamint az M1 és M7 autópálya irányába és mivel vélhetőleg többször vesztegeltek már a Hungária körúton, most nyilván nem nagyon bánják, hogy kikerülhetik az őrületet.
Mivel az M3-as felhajtó és a Ferihegyi lehajtó közötti szakaszon a teherjárművek száma meghaladta a százhúszat, így az ember arra számít, hogy a Hungária körúton autózók is fellélegezhettek, amióta megnyílt az elkerülő út új szakasza. Azonban bárhogy vizslatjuk a forgalmat, legfeljebb annyit állapíthatunk meg: a fene se tudja. Ha akarom igen, ha akarom nem. Vagyis a körúton még mindig szép számmal közlekednek kamionok, Kamazok és mixer-betonos autók, dugónak viszont nyoma sincs. A kocsik a Hungária teljes szakaszának szinte valamennyi kereszteződésében elsőre átjutnak az első lámpaváltáson sőt még a zöld hullám is elcsíphető a Kőbányai út és a Kerepesi út közti szakaszon, ami azért szokatlan jelenség egy hétköznapon délelőtt tíz és fél tizenegy között, ráadásul olyan szomorú időben, amikor sokan hajlamosak arra, hogy személygépkocsit használjanak esernyő helyett.
Ez pedig az út első fél napjáról szóló helyzetjelentés, ami nyilván hamarosan megváltozik, ahogy mind többen fedezik fel, hogy ez az M0 már nem az az M0. Ezen lehet biztonsággal és gyorsan haladni. Legalább is egyelőre.