Aki azt mondja, hogy még soha nem tévedt el panelrengetegben, nem mond igazat. Házak, tíz-, nyolc-, négyemeletesek elöl, hátul, jobbra, balra, srégen, számok kiismerhetetlen sorrendben, itt egy éjjel-nappal nyitva tartó közért, ott egy szolárium. Minden egyben van. Önálló léttér, kevés légtér. A parkolók tele Suzukival, a hátsó ablakon változatos feliratokkal, köztük az "Ezt már legalább kifizettem" a legdivatosabb.
Léttér
A politika is tévelyeg a panelek rengetegében. Érzi, lenne ott keresnivalója, bőven: hatszázezer panellakás kétmillió lakója akár választást is dönthet. A politikusok nemigen tudnak mit kezdeni ezzel a tömeggel. A politikának van szótára a falusiakra, kódolni tudja a belvárosokban élőket, megszólítja a kertvárosiakat, de a panelesekkel nehéz boldogulni. Kik ők, honnan jöttek, merre tartanak? És mi a különbség a Pók utcai lakótelepen vagy a veszprémi Haszkovó lakótelepen élők közt? A különbségek súlyosak. Egy átlag fölötti budapesti lakótelepen, például a Pók utcain, a középosztály alsó rétegei élnek azzal a tudattal, hogy reális esélyük van a továbblépésre, a veszprémi Haszkovó lakóiról ez nem mondható el: oda a tisztes szegénységben élők fölső rétege került, de ott is ragadt - nincs esély továbblépni. Egy-egy pillanatra elhiszik, hogy megkapaszkodhatnak abban a homályos valamiben, amit középosztálynak hisznek, és ők azok, akik jobbára keserűen döbbennek rá, amikor a nyolcéves kocsit le kéne cserélni, vagy a gyerek kinőtte a nyolc négyzetméterét, hogy ez nem a középosztály.
Velük is kell valamit kezdenie a politikának, és újra meg újra neki is gyürkőzik, mert vannak közös pontok, legyen szó a Pók utcáról vagy a veszprémi, kispesti, miskolci lakótelepről. Közös pont, hogy ezek a házak elöregedettek. Fel kell őket újítani, ajtókat, ablakokat kell cserélni. Nyáron irtózatos a meleg, hűteni nem lehet, télen meg ott a hideg, fűteni viszont kell. És a panelből száll a meleg. A távfűtés meg irtózatosan drága. Azok fizetik a legtöbbet a bent maradó és az elvesztegetett hőért, akiknek erre kevéssé telik. Nyáron, a forró, levegőtlen szobákban izzadva kifizetni egy 67 négyzetméteres panellakásért - készenléti díjként - havi 16 ezer forintot a távfűtő műveknek, télen meg 38 ezret, nem egyszerű annak, aki havi százötvenezerből tart el három-négy fős családot.
Ez nagyon nincsen rendben.
Jó helyen tapogatódzott Orbán Viktor, amikor - nagyvonalúan feledve a korábbi panelprolizást - a választási kampányban alkut ajánlott a panellakóknak, és rendőröket, zöldet, közösségi teret ígért nekik. És jó helyen mozog az MSZP most, amikor a távfűtés támogatását szorgalmazza. Erősen vitatható, hogy ez alanyi jogon járjon-e, de hogy hosszú távon tenni kell valamit, az biztos.
Épp itt az ideje, hogy a politika megtanuljon a panelesek nyelvén beszélni, és ne csak panelekben.
