Az USA öt korábbi külügyminisztere értett egyet egy vita során, hogy Amerikának együttműködőbbnek kell lennie a világban. Öten együtt 388 évesek, az egész világ sorsának alakításában szerepet játszottak. A részleteket illetően meg-megbotlanak - egyikük a Biztonsági Tanács állandó tagjának nevezi Németországot, másikuk elnöknek Nuri al-Maliki iraki kormányfőt -, de a George Washington Egyetem zsúfolásig teli Lisner-auditóriumában a hallgatóság nem arra kíváncsi, hogyan látják a fát, hanem miként az erdőt.
Powell unja a "kirúzsozott disznót"
A CNN-en majd szombaton vetítésre kerülő hétfői vitát a csatorna sztárriporterei, köztük Christiane Amanpour vezették, kérdéseikre Madeleine Albright, James Baker, Warren Christopher, Henry Kissinger és Colin Powell korábbi főkülügyér válaszolt.
Az ősz halántékú exkülügyminiszterek (Albright látható örömmel mondja: ritkán fordul elő vele, hogy ő a legfiatalabb a társaságban; Powell pár héttel idősebb nála) nem hagynak kétséget afelől, hogy nyitni kell a szövetségesek, a világ felé. - Az amerikai népnek is meg kell értenie, hogy az együttműködésben is erő lakozik - így Albright, Bill Clinton elnök második fődiplomatája. Mint mondja, az USA megítélésében szerepet játszik, hogy szélesedik a világban a szakadék a szegények és a gazdagok között, sokan pedig úgy vélik, ebben az amerikaiak szerepet játszanak. Az idősebb George Busht szolgáló Baker hangsúlyozza: miközben világosan lépni kell, amikor az amerikai érdekek megkívánják, és az elrettentés eszköze is bevált az elmúlt évtizedekben, rendelkezésre állnak a "puha erő" eszközei is, a diplomácia, a kereskedelempolitika, a civil kapcsolatépítés. Christopher, Clinton elnök első külügyminisztere szerint az Egyesült Államoknak fel kell hagynia a terroristák, terrorizmussal gyanúsítottak kínzásának gyakorlatával, és aktív szerepet kell játszania az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésében. Kissinger, a korelnök (85 éves) állítja: Washingtonnak nem a népszerűséget kell hajhásznia, hanem figyelnie kell, hol tart a világ, és meg kell határoznia, milyen irányban szeretné, ha tovább haladna. - Alapvető, hogy a következő elnök stábjában egyetértés alakuljon ki a legfontosabb teendőkről! - figyelmeztet a jelenlévők közül az egyetlen, aki két elnöknek (a republikánus Richard Nixonnak és Gerald Fordnak) is miniszterként dolgozott.
Amanpour és kollégája aktuálpolitikai kérdésekről, Oroszországról, Irakról és Afganisztánról is faggatta a veterán politikusokat. Kissinger úgy vélte: Moszkva a szovjet időket idézi, amikor fel akarja forgatni a világrendet, de nem azonos a Szovjetunióval, sokat változott, noha nem lett demokráciává. - A következő elnöknek keresnie kell az együttműködés lehetőségét Moszkvával, vannak közös ügyeink - hangoztatta. Albright kiemelte: a NATO bővítése nem oroszellenes folyamat, Moszkva nem vélheti úgy, hogy a szomszédságában lévő független országok veszélyt jelentenek rá. Baker és Powell (George W. Bush első külügyminisztere) is azon az állásponton volt, hogy az oroszkérdést stratégiai, nem pedig taktikai vagy érzelmi alapon kell tekinteni. - A grúzokkal szemben az oroszok lehet, hogy brutálisan és bután, ugyanakkor teljesen kiszámíthatóan léptek fel - emlékeztetett az egykori katona, aki az idősebb Bush és az első öbölháború idején még a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnökeként szolgált.
A 71 éves Powell, az első afroamerikai főkülügyér elnökválasztási dilemmáját is megosztotta a jobbára egyetemi oktatókból, diákokból, újságírókból és diplomatákból álló hallgatósággal. Mint mondta, "felvillanyozó lenne" egy afroamerikai elnök megválasztása, de nem jutott dűlőre, melyiket válassza a két jelölt közül. - Mindkettejüket figyelem, és rendkívül jól ismerem. Nem döntöttem még el, hogy melyikükre szavazok. Kíváncsi vagyok, hogyan alakulnak majd a viták, hiszen elég már a "kirúzsozott disznóhoz" hasonló dolgokból, ideje rátérni a valódi témákra! - fejtette ki.
