A sok-sok millió cölöpre épült házak gazdái egykoron hatalmas vagyonok felett rendelkeztek, majd jött a hanyatlás, és a csodaváros Európa kuplerája lett. Velence, amely mára a turisták egyik kedvelt látogatóközpontja, mind mélyebbre süllyed a mocsárban.
Város milliónyi facölöpön
A hatezer évvel ezelőtt még száraz vidéket a jégkorszak tette a ma ismert dagonyává. A barbár törzsek támadásai elől oltalmat kereső velencei városalapítók okosan választották ki ezt a mocsaras vidéket - ide nem követték őket. Hagyományos módszerekkel ma is lakatlan lenne ez a hely, de a menedéket keresők zseniális ötlettel teremtettek szilárd alapot házaiknak.
A sóval kereskedő ősvelenceiek növekvő gazdagsága arra ösztökélte az ott lakókat, hogy fakunyhóik helyére kőházakat emeljenek. A ragacsos mocsárban azonban elsüllyedt volna egy ilyen épület, de ha az alapokat facölöpökre helyezik, már nyugodtan építkezhettek. A fa ugyanis nem rohadt el a mocsárban, hanem idővel megkövesedett. A velencei csatornák titka című, holnap megjelenő DVD-mellékletünk több olyan velencei házat is bemutat, amely már ezer éve áll a lagunák mentén.
A városlakók 829-ben kilopták Egyiptomból Szent Márk tetemét, így téve szert védőszentre. A szent otthonául közel kétszáz éven át épített, bővített Szent Márk-székesegyház több millió cölöpön áll. Az évszázadok folyamán a város egyre gazdagabb lett. Volt időszak, amikor háromezer hajó közlekedett velencei zászló alatt. Kereskedtek és hadakoztak, majd egyszer csak véget ért a nagy jólét. Amerika felfedezésével, illetve új kereskedelmi utak megtalálásával a velencei köztársaság jelentősége lecsökkent.
A vagyont a kerge utódok felélték. A város hamarosan Európa legkedveltebb kuplerája lett - állítólag egy időben húszezer kurtizán űzte a legősibb mesterséget. A világ legrégibb demokráciáját, az évszázadokon át bevehetetlen Velencét 1797-ben Napóleon elfoglalta. A város szűk évszázaddal később lett Itália része. Mára a turisták paradicsomává nemesedett.
A gazdagság, a jólét ma is kiérezhető a lagunák mentén épült paloták láttán, de érezni azt is, hogy veszélyben a város jövője. Hiába ásták olykor négy és fél méter mélyre a cölöpöket, az ingoványos talajon fokozatosan süllyednek az épületek - egy 750 éves palota például egy métert merült ennyi idő alatt. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a tengerszint a globális felmelegedés miatt fokozatosan emelkedik, akkor nem sok jó vár a városra. Hogy miféle, azt 1966-ban már megtapasztalhatták. Egy vihar nyomán kétméteres víz hömpölygött a Szent Márk téren, a házak alsó szintjein.
