A szakemberek régóta ismerik a stressz- vagy fáradásos törést. A laikusok azonban csak mostanában ismerkednek ezzel az alattomos sérülésfajtával, a túlzott mechanikus stressz, az ismétlődő terhelés okozta lábfejtörésekkel. Kiváltó oka a katonaságnál a fegyelmezés és kegyetlenkedés szimbóluma volt: a díszlépések kivágásakor a csizma vagy a bakancs olyan erővel csapódott a kövezethez, hogy a csontok nem bírták a strapát.
A stressz - csontot tör
Ezeket "march fracturának", masírozási törésnek is nevezik. Manapság inkább sportsérülés következményének tartják, melynek különösen a hosszútávfutók vannak kitéve. Más sportágakban, például a kosárlabdázóknál, de a táncosoknál is gyakori, akiknek a mozgása összetett, gyors elfutásokból, elrugaszkodásokból és visszahuppanásokból áll.
Egy német felmérés szerint minden második könnyűatlétának előbb-utóbb krónikus végtagfájdalmai lesznek, közülük minden negyediknél stressztörés alakul ki. Mások túlzottnak tartják a számokat, de minden sportorvos és traumatológus elismeri, hogy korábban lebecsülték a problémát.
Ennek csak egyik oka, hogy a stressz emelkedésének és a teljesítmény hajszolásának tipikus terepe a sport, ami nyilván a sérülések számának növekedéséhez vezet. Az igazság azonban az, hogy a stressztöréseket korábban is, finoman fogalmazva, bagatellizálták, és könnyen öszszekeverték más kóros ízületi és csontfolyamatokkal, kopási és gyulladásos elváltozásokkal.
Kétségtelenül nem könnyű diagnosztizálni a bajt, mert a hajszálrepedések a korai stádiumban nem látszanak a röntgenfelvételen, és még hosszú heteknek kell eltelniük ahhoz, hogy egyértelművé váljanak a radiológiai eltérések. Rendelkezésünkre állnak persze specifikus, modern diagnosztikus eljárások. Ám ezek drágábbak és tömeges méretben nehezebben hozzáférhetők, ezért ma még nem minden gyanús esetben alkalmazzák.
Pedig nem árt időben felismerni a stressztörést, mert ahogy Vajda András, a Virányos Klinika ortopédsebésze elmondta, kezeletlen esetben (szerencsére nem túl gyakran) szétválhat a két rögzítetlen csontvég, és a helyükön állandó fájdalommal járó, nehezen gyógyítható, mozgáskorlátozottságot okozó álízület alakulhat ki. Ha viszont gondolnak rá, és időben észlelik, akkor néhány hetes pihentetés (az úgynevezett teherviselő csontoknál külső rögzítés) mellett teljesen rendbe jön a sportoló. Aktív beavatkozásra, műtétre szinte sosincs szükség. Néhány héten belül, fokozatos mobilizálást követően meggyógyul a törés, újra megerősödik a végtag, és akár megint sportolhat.
Lehet, hogy nemcsak az edzések intenzitásán, de a sportcipőn is változtatni kell. És persze az sem mindegy, hogy - akár amatőrről, akár profiról van szó - milyen talajon edzenek, játszanak, versenyeznek. Ma már a kocogók is tudják, hogy a kemény járda, beton kifejezetten árt a láb csontozatának és ízületeinek.
