A hat német álbeteget - valójában önkéntes egyetemistákat - háziorvosból, pszichológusból és színészből álló kis csapat készítette fel a tudományos átverésre. A fiatalok egyik felét erősen panaszkodó, szorongó beteggé képezte ki, akik összesen 53 düsseldorfi háziorvosnak félénken, ám szívósan és színesen taglalták három napja tartó, a szokásos tablettákra nem múló fejfájásukat. Aggodalmaskodtak, visszakérdeztek.
Szorongó gyógyítás
A másik három álbeteg ugyanazon orvosoknál hajszálra ugyanolyan panaszokkal jelentkeztek, de "neutrálisan", tárgyszerűen ismertették azokat, és szó nélkül elfogadták az orvos válaszait, utasításait.
A fejfájás mértéke és jellege patikamérlegen lett kiadagolva, illetve kiszámítva, hogy az orvos döntése - a helyszíni ellátás vagy továbbküldés más vizsgálatokra - szakmai szempontból egyaránt elfogadható legyen. Ennek ellenére a háziorvosok a szorongók 38 százalékát utalták be bonyolultabb és drágább diagnosztikus vizsgálatokra, szemben a "neutrálisok" 7 százalékával.
A kutatók magyarázata egyértelmű: a betegek szorongása "megfertőzte" és további vizsgálatokra sarkallta az orvosokat. Egyértelmű, de nem elégséges magyarázat, hisz számos egyéb tényezőt is figyelembe kell venni. Elgondolkodhatunk azon is, hogy a beteg és az orvos szubjektuma mennyire befolyásolja a gyógyítás minőségét, hogy a túlzott gondoskodás életmen-tő, vagy felesleges és drága vizsgálatokra sarkallhat, ám akárhogy is: az objektivitás hiánya ijesztő. Az orvosoknak jobban kell ismerniük magukat, több empátiát és időt kell szánniuk a beteg személyiségére. Egyébként az orvosok mindegyik álbetegre körülbelül ugyannyi időt szántak: átlagosan 9,8 percet.
