- Ez Oroszország érdekeivel ellentétes, veszélyes precedens, amely alapján öt-tíz éven belül Ingusföld, Csecsenföld, Dagesztán, Tatárföld vagy Baskíria is bejelentheti elszakadási igényét Oroszországtól - vélte a Mikhail Szaakasvilit hatalomra segítő "rózsás forradalom" nyomán öt éve leköszönt államfő.

Sevardnadze szerint az ország jelenlegi fiatal vezetése letért a Nyugat és Oroszország között óvatosan egyensúlyozó útról. Szaakasvilinek számot kell adnia a következményekről - mondta az exelnök -, ennek ellenére az ország mindenképpen biztosítani fogja fennhatóságát a két szakadár terület felett; igaz, békés eszközökkel. - Az EU közvetítő szerepe hasznos, nélkülük az orosz erők nem hagynák el az ütközőzónát - tette hozzá az egykori államfő.

- Kérdés, hogy ezek után a NATO hajlandó-e Grúziát felvenni tagjai közé? Ezzel problémánk lehet, de az EU-tagság továbbra is reális lehetőség - vélte Sevardnadze, aki a jelenlegi államfő politikai jövőjét illetően nem akart találgatni.

Bár Szaakasvilivel szemben egyre több kritika fogalmazódik meg belpolitikai körökben, látványos hangulatváltás Tbilisziben nem érzékelhető.

- Persze, az orosz erőkkel szemben nem nyerhettünk, de Abháziáról és Dél-Oszétiáról nem mondhatunk le - közölte egy külvárosi kisbolt tulajdonosa. Koba (aki Abháziában harcolt az 1992-es abház-grúz polgárháborúban) úgy látja, hogy Szaakasvili helyesen cselekedett. - Többet kellett volna a hadseregre költeni, sokkal többet - mondja, noha Szaakasvili alatt a katonai költségvetés olykor az ország bruttó hazai termelésének 17 százalékát is elérte.

- Oroszország támadást indított volna akkor is, ha mi nem avatkozunk be - jelentette ki Sota Utiasvili. A grúz belügyminisztérium stratégiai osztályának vezetője szerint mind az abháziai orosz vasútépítés Szuhumitól a grúz határig, mind a Dél-Oszétiában szolgálatot teljesítő orosz békefenntartókon túl berendelt orosz erők megjelenése erről tanúskodott. Miként az is, hogy Vlagyimir Putyin még orosz elnökként a két vitatott területtel való szoros együttműködést támogatta.

A harmincéves osztályvezető szerint a mostani konfliktus nyomán is több mint 50 százalék az esélye annak, hogy a NATO zöld utat ad Grúzia tagságának. - Ha nem, azzal a Nyugat elismeri, hogy Oroszországnak újra létezik befolyási övezete, ahol azt tehet, amit akar. Miután Moszkva lenyeli Grúziát, következik Azerbajdzsán, végleg elvágva Közép-Ázsiát is attól, hogy energiahordozóival Oroszországtól függetlenül is megjelenhessen az európai piacon - vélekedett Utiasvili. Ő Oroszország elleni európai szankciókra is számít, megjegyezve, hogy Koszovó nyugati elismerése rosszkor jött Grúziának.

Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) forrása szerint Moszkva valóban készül az orosz erők által augusztusban létrehozott biztonsági zónából való kivonulásra. Erről Dmitrij Medvegyev orosz és a szeptemberben Moszkvában járt Nicolas Sarkozy francia elnök által aláírt megállapodás rendelkezik. Ugyanakkor a pénteki bécsi tárgyalásokon már komoly vita folyt arról az EBESZ és Oroszország között, hogy a szervezet megfigyelői visszatérhetnek-e Dél-Oszétiába is. (A térséget augusztus 8-án elhagyó EBESZ megfigyelői szerint a grúz állításokkal ellentétben nem jelentek meg Chinvali közelében orosz erők a grúz hadműveletek előtt. Igaz, láthatóan mindkét fél összeütközésre számított, ez látszott abból is, hogy a déloszét fővárost nagy számban hagyták el nők és gyerekek Oroszország irányába, már a konfliktus előtti héten.)

Moszkva szerint a szerződés csak Dél-Oszétián és Abházián kívüli grúz területekre vonatkozik, ahol az EU szavatolja, hogy Grúzia nem vet be katonai erőt a vitatott területekkel szemben. A két kváziállamban Oroszország kívánja fenntartani a rendet 7600 katonájával, hangsúlyozva, hogy az általa elismert köztársaságokkal katonai együttműködési szerződés aláírását is tervezi.

Tbilisziből jelenti kiküldött tudósítónk