Többéves csökkenés után az idén újra növekedésnek indult a levegő parlagfűpollen-tartalma Magyarországon. A tendencia megfordulása két ok miatt is figyelmeztető: egyrészt azt jelzi, hogy az időjárás változása egyelőre minden emberi erőfeszítésnél hatékonyabban befolyásolja a pollenhelyzetet, másrészt arra is rámutat, hogy a parlagfű-invázióért nem kizárólag a globális felmelegedés felelős (az idei nyár hűvösebb és csapadékosabb volt a szokásosnál).

Hazánkban jelenleg mintegy ötmillió hektár tekinthető erősen fertőzöttnek (összehasonlításul: az ország összes szántóterülete 4,8 millió hektár), ezzel a legszennyezettebb európai országnak számítunk. Szakmai becslések szerint a lakosság 15-20 százaléka, azaz 1,5-2 millió ember küzd valamilyen fokú parlagfűpollen-allergiával. A Parlagfűmentes Magyarországért Egyesület adatai szerint az érintettek évente 20-24 milliárd forint értékben vásárolnak a tüneteket enyhítő gyógyszereket, az összes egészségügyi kiadás (az orvosi ellátás költsége, illetve a táppénz) ennek a többszörösére tehető. Emellett évi 30-40 milliárd forintnyi kárt a mezőgazdaság is elszenved a parlagfű miatt, mivel egy meglehetősen agresszív, "elnyomó" gyomnövényről van szó.

A károk és a költségek nagyságrendjéhez képest elhanyagolható az az évi mintegy egymilliárd forint, amit a védekezésre, illetve a megelőzésre költünk (az állam közvetlenül nem is ad pénzt a parlagfű elleni küzdelemre, erre a célra az egyszázalékos adófelajánlások címzett hányadát szánják). Az összeg nagy része nem is a védekezéssel kapcsolatos teendőkre, hanem konferenciákra, tanulmányokra és a pollenészlelő rendszer fenntartására megy el (a legtöbb pénzt a növény visszaszorításában semmilyen szerepet nem játszó ÁNTSZ kapja).

Az állam legfőbb eszköze a küzdelemben a bírság és a kényszerkaszálás. Tavaly országosan összesen 127 millió forintnyi növényvédelmi bírságot szabtak ki a parlagfűirtás elhanyagolása miatt, és több mint 32 ezer esetben indult önkormányzati eljárás a kaszálást elmulasztókkal szemben. Kelen Andrásné, a Parlagfűmentes Magyarországért Egyesület elnökhelyettese szerint ugyanakkor a kényszerkaszálás nem a megfelelő védekezési forma - hiszen sokszor csak a pollen, sőt a gyomnövénymagok egy részének elszórása után kerül rá sor -, ehelyett inkább a vegetációs időszak kezdetén, a növény első megjelenésekor kellene az irtást megszervezni.

Az egyesület úgy látja, a parlagfű elleni küzdelem kaotikus és szervezetlen. Bár a feladattal elvileg egy tárcaközi bizottság foglalkozik, a gyakorlatban érdemi munkát és pénzköltést csak az FVM végez, sem az egészségügyi, sem a környezetvédelmi, sem az önkormányzati tárcánál nincs kimutatható parlagfűellenes tevékenység. Ráadásul a védekezés túlbürokratizált: jellemző példa, hogy a fővárosban külön osztályhoz tartoznak az útszélen, de a kerítéstől egyméteres távolságon belül, illetve azon kívül növő parlagfűnövények. Az eredménytelenséget a sikerpropaganda sem palástolja: hiába jelentik be évről évre, hogy csökkent a pollenkoncentráció (az idén már ez is elmaradt a trendforduló miatt), az 5-10 százalékos csökkenés nem segít az allergiásokon, a 400-600 db/m3-es pollenmennyiség fényévekre van a 10-30 db/m3-es, tüneteket már nem okozó szinttől.

A probléma valós feltárása helyett rengeteg mellébeszélés van. Hihetetlen, de sokszor még azt is emlegetik, hogy a helyes életmóddal elkerülhető lenne a probléma. (Ne együnk E anyagokat, tartósítószert, sportoljunk stb.)

Egy tegnap kezdődött budapesti tanácskozáson - amelyet az MTA Növényvédelmi Kutatóintézete és az FVM szervez - egyebek mellett a védekezés elméleti és kézzelfogható eredményeiről számolnak be a téma meghívott nemzetközi szakértői. Az egyetlen magyar előadó a pollenallergia élettani kérdésével foglalkozik - a küzdelem gyakorlati oldalához a hazai szakértők kevéssé tudnak hozzászólni.