A Rotary Irodalmi Díjat az alapítók elképzelései szerint minden évben ősszel adnák át, és az előző év legsikerültebb regénye, novellás- vagy verseskötete érdemelné ki. Eddig a hír. Azt azonban ma még lehetetlen megsaccolni, hogy az újabb elismerés milyen többletet hozhat a már létező díjakhoz képest, pályázhat-e idővel a legrangosabb magyar irodalmi elismerés címére, illetve befolyásolja-e a mű fogadtatását, az alkotáshoz szükséges feltételeket. Ennek próbáltunk utánajárni.

- Kicsit olyan lesz, mint az Oscar-díj átadása - árulja el Sumonyi Zoltán költő, a magyar PEN Club ügyvezető alelnöke, aki egyben a díj odaítéléséről döntő kuratórium elnöke is. A héttagú, dramaturgból, műfordítóból, irodalmárból álló titkos zsűri (azért titkos, mert így senki nem befolyásolhatja őket) mindegyik tagja megnevezi elmúlt évi - 2007 júliusa és 2008 júniusa között megjelent - öt kedvenc művét, majd ezeket összesítik, és pontrendszer alapján minősítik. A legjobb három, immár jelöltnek számító művet szeptember végén jelentik be, majd október nyolcadikán a New York kávéházban kiderül, ki viheti haza a díjat és vele a hárommillió forintot. Ha minden jól megy, már maga a jelölés is hatalmas elismerésnek számít majd. S hogy kit szeretne díjazottként viszontlátni?

- Talán egy huszonéves, még alig ismert költőt, aki most jelentkezett Nincsen apám, se anyám című verseskötetével, vagy egy harmincéves novellistát, aki most jött ki a Hét krajcárral - mondja Sumonyi. De a tehetségkutatás csak részben bevallott vágya természetesen háttérbe szorul, ha abban az évben a "nagy öregek" dobbantottak nagyot. Egy viszont biztosnak tűnik: a Rotary Klub tagjai által finanszírozott díjat (később szponzorok bevonásával teremtenék elő az összeget) semmi és senki nem politizálhatja át. A minőség számít és az, hogy idővel az egyik legrangosabb, ha nem a legrangosabb elismeréssé váljon.

- Még nem telt el annyi idő a rendszerváltás óta, hogy rangsorolni lehessen a díjakat - magyarázza Csaplár Vilmos, a Szépírók Társaságának elnöke. A társaság idén hetedszer adta ki a tagjai - több mint kétszázhatvan ismert és elismert író - által megszavazott, ilyen értelemben különlegességnek számító elismerését, a Szépíró Díjat. - Épphogy megszabadultunk a kizárólagos állami díjak szempontrendszerétől - hívja fel a figyelmet Csaplár arra, hogy akárcsak a jó bor, a díjak esetében is a távlat és az idő dönthet arról, hogy hosszú távon kiket, milyen értékrendet ismernek el. Egy rangos díj kiérleléséhez elengedhetetlen feltétel a folytonosság és a különféle elismerések versengése.

Minthogy nem mellékes a vele járó pénzösszeg sem. Jelenleg a Prima Primissima irodalmi kategóriája vezet (50 ezer euró), ezt követi a Kossuth-díj és a 3+2 millió forinttal járó, a Magyar Irodalmi Díjat leváltó Aegon-díj. Talán még fontosabb a díjjal járó megbecsültség, az olvasók és a kiadók kiemelt figyelme. A most megszülető elismerést Csaplár azért is tartja különlegesen jó hírnek, mert egyrészt fokozza a versengést, másrészt a magántőke felől érkezik, amelyet eddig csak kevésbé sikerült bevonni az irodalmi mecenatúra körébe.

Az elnök azt sem tartja fontosnak, hogy több európai mintát követően legyen egy igazán rangos díja a hazai életnek. Szerinte az egypártrendszer csökevénye lenne, hogy ha megint ragaszkodnánk az egyetlenhez, a leginkább megkérdőjelezhetetlenhez. Ha valami, akkor a díjak pluralizmusa járulhat hozzá az irodalmi élet pezsgéséhez.

- Nálunk nem a nagy díjak, hanem Friderikusz emelhet példányszámot - eleveníti fel Kőrössi P. József, a noran kiadó vezetője azt az esetet, amikor Parti Nagy Lajos vendégeskedése dobta meg Sárbogárdi Jolán történetének népszerűségét. Ennyire kis piacon a nagyobb díjak sem hoznak jelentős változást (bármelyikük is legfeljebb 3-5 ezerrel növelheti meg az eladott példányokat), így a Goncourt-díjhoz hasonló elismerés nem is nagyon tudna meggyökerezni itthon. A legrangosabb francia irodalmi elismerés ugyanis jelképes öszszeggel jár (10 euróval), ám az általa vonzott figyelem, a jelentősen megnövekedő példányszám minden író álmává emeli.

Nálunk a jelentős pénzöszszeggel járó díjaknak lehet esélyük ezt elérni. Hiszen jelentősen hozzájárulnak, hogy az író pénzügyi gondoktól mentesen készüljön következő művére - de leginkább az életrajzban festenek jól. Vagy akkor, ha a műveket külföldi kiadóknak ajánlják fel. Egy-egy díj ugyanis megkönnyítheti a fordítást, előkészítheti a külföldi fogadtatást. Így a díjak kapcsán marad az írók körében visszatérő tréfás kérdés: aztán jár is vele valami vagy csak a szégyen?