E feszültségekkel terhes időszakban jó lenne indulatmentesen végiggondolni, mi is lenne a legjobb az országnak, de a reagálásokból ítélve, erre ma már kevesen képesek. Az SZDSZ - legalábbis Fodor Gábor nyilatkozatai alapján - most éppen büntetőrúgásra készül. Miközben demonstrálni kívánja önállóságát, hogy pártként való létezését megerősítse és mentse választási esélyeit, valójában önállóságának utolsó maradékát készül felszámolni.

Az ugyanis aligha vitatható, hogy az SZDSZ új elnöke - nem tudom, hogy benne mennyire tudatosult ez az egyszerű tény - a szakértői kormány követelésével éppen Orbán Viktor forgatókönyvét valósítja meg. A sors iróniája lenne, ha a Fideszt 1993-ban elhagyó és az SZDSZ-be átigazolt politikus ("a politikai kultúra hercege", mondta róla akkoriban Magyar Bálint) 2008-ra végül a Fidesz stratégiájának végrehajtójaként kerülne bejegyzésre a politikai évkönyvekbe. A Szabad Demokraták Szövetségének hanyatlását igazságtalan lenne ugyan egyedül az ő nyakába varrni, de ha minden így megy tovább, a párt végső bukása valószínűleg az ő nevével kapcsolódik majd össze.

Nem egyedülálló fejlemény ez; az a csoda, hogy az MDF és az SZDSZ mindmáig létezik. A rendszerváltó pártok más országokban már rég elsüllyedtek a történelem süllyesztőjében. A magyar politikai viszonyok viszonylagos fejlettségét mutatja, hogy nálunk húsz év kell ennek bekövetkeztéhez. Az is igaz, hogy mindkét pártnak szerepe volt abban - a választási törvény megkonstruálása révén -, hogy nálunk a politikai pluralizmus lassan egy valódi kétpártrendszerre egyszerűsödik le. A politikai pluralizmus régi híveként - ami nemcsak a pártokról szól persze - elboronghatnék e szomorú fejleményen, de most inkább csak a szakértői kormányra és lehetséges következményeire szorítkozom.

Az ötlettel Orbán Viktor pártelnök először akkor állt elő, amikor 2006-ban kiderült, hogy - egy elhibázott választási stratégia miatt - nem sikerül többséget szereznie az új parlamentben. Orbán elkeseredésében ezért ajánlotta, hogy ha már vele szemben ilyen ellenszenv mutatkozik, akkor nem ragaszkodik az első helyhez, legyen egy semleges szakértő a kormány feje. Azt most ne firtassuk, hogy Bod Péter Ákos mennyire volt semleges, szakértő voltát meg illetlenség is lenne vitatnunk. Elég rögzíteni, hogy "szakértői kormányfőként", a Fidesz előretolt helyőrségeként sem tudta már megfordítani a trendet a két parlamenti forduló között. Ez valószínűleg nem rajta múlott, de tény, hogy az ötlet akkor nem vált be.

Másodszor a 2006-os októberi operettforradalom idején, amikor a Kossuth tér a "Gyurcsány, takarodj!" kiáltásoktól volt hangos, javasolta a Fidesz - MPSZ elnöke egy szakértői kormány felállítását a Gyurcsány-kormány helyében. A parlamenti többség azonban nem volt erre vevő, mert okkal vélte úgy, hogy ez csak a választási vereségét kompenzálni akaró Fidesz kormányzati hatalmának ágyazna meg. Ha ugyanis egy ilyen átmeneti kormány programja nem élvezné a parlament többségi támogatását, rövid úton megbukna, és jöhetnének az előre hozott választások.

A szakértői kormányzás jelszavát harmadszor a koalíció felbomlásakor vetette fel újra az ellenzék vezére. A kisebbségi kormányzást a Fidesz életképtelennek tarja, nem firtatva, hogy a politikai elit belső viszályaiban, az elemi konszenzushiányban mekkora éppen az ő része. Ha a két volt koalíciós párt nem hajlandó az előre hozott választásokra, akkor legalább egy szakértői kormányt kell felállítani, amely elvezeti az országot a 2010-es választásokig, megteszi a szükséges reformlépéseket, elfogadtatja a költségvetést stb.

Azaz, a szakértői kormányt a kisebbik rosszként ajánlotta a "kisebbségi" - valójában kis híján többségi, ezért inkább csak egypártinak mondható - kormányzás helyett, ha már a nagyobbik jóra, az előre hozott választásokra nem hajlanak az ellenoldalon.

De vajon a szakértői kormány képes volna-e olyan többségi támogatással működni, amilyet a mostani kormány sem tud elérni, amelynek csak néhány mandátumnyi támogatás hiányzik? A magyar közélet konszenzusképtelenségét látva, ez teljesen kizárt. Senkinek ne legyen illúziója: egy szakértői kormány két hónapig sem maradna fenn.

Szakértői kormányok persze léteztek a történelem válságos időszakaiban, amikor elemi katasztrófákat kellett elhárítani, vagy azok után kellett az életet a rendes kerékvágásba visszavezetni. De azok is csak vagy a pártok teljes bénultsága alapján, vagy jelentős politikai támogatással voltak képesek intézkedéseket hozni. Vagyis egy szakértői kormány csak olyan közegben életképes, ahol a pártok konszenzusa egyébként egy kisebbségi kormányt is életben tudna tartani, ahogy arra az európai demokráciákban számos példa van. A mi zaklatott politikai klímánkban ez nem működhet.

Az ötlet egyébként legalább olyan ravasz, mint Odüsszeuszé: a szakértői kormány is csak trójai faló, mely rövid úton a fő célhoz, az előre hozott választásokhoz vezet. A jegyzett szakértők közül, akiket az elhivatott "királycsináló" véleményvezérek (akik persze még soha nem csináltak egy királyt sem) folyvást előtérbe tuszkolnának, csak az fogja ezt egyáltalán elvállalni, akinek a hiúságát legyezgeti az életrajzi bejegyzés, hogy egy-két hónapig mégiscsak Magyarország miniszterelnöke volt. Mivel politikai felelősségük nincsen, egyébként is az első alkalommal bedobnák a törülközőt, ha a pártok megvonják tőlük a támogatásukat. Ami várható.

Nem tudom, mi a kiút a mai helyzetből, ezt a politikusoknak kell megtalálniuk. De a szakértői kormány bizonyosan nem az, hacsak nem abban az egyetlen értelemben, hogy segít az előre hozott választások kikényszerítésében. Mármost, ha az SZDSZ úgy gondolja, hogy az előre hozott választás a megoldás kulcsa, akkor mondja azt. A Fidesz trükkjét talán nem kellene saját mentő ötleteként előadni.

Nem hallgatom el azt a véleményemet, hogy ellenzem mind a szakértői kormány ötletét, mind az előre hozott választásokat. Szerintem egyébként a Fidesznek sem áll ez érdekében, de nem vagyok a tanácsadójuk, hogy rám hallgassanak. Az EU konvergenciaprogramot nekik is végre kell hajtaniuk, és az ország gazdasági helyzetén úgysem tudnak rövid távon annyit változtatni, bármilyen stratégiát követnek, hogy ne okozzanak gyors kiábrándulást. A helyükben várnék, vigye el a balhét ez a kormány, kerüljön egyensúlyba a költségvetés, legyen már kilátásban az euró bevezetése, aztán a normál parlamenti választásokon kaphassák meg a széles felhatalmazást egy új stratégia kipróbálására, lássuk, mire mennek vele. Végül is az a dolgok rendje egy parlamenti demokráciában, hogy a politikai pártok alternatívákat dolgoznak ki, a választók pedig tapasztalataik alapján a választásokon majd ítéletet mondanak ezekről. Ha a Fidesz nem keltene félelmet, és nem szűrné össze a levet a jobboldali radikálisokkal, akkor jó esélyük lenne akár nagyon nagy többség megszerzésére is. (Lett volna már eddig is, ha ezt szem előtt tartják...)

Ami az MSZP-t illeti, nyolcévnyi kormányzás után nem lenne szégyen egy vereség, akár el is fogadható, hadd próbáljanak ki valami mást is, hátha működik, végül is erről szól a demokrácia. De felemelt fejjel csak akkor viselhető el, ha nem engednek a korábbi koalíciós partner, jelenleg egy széteső kis párt kicsinyes zsarolásának. Különösen ízléstelennek tartom, ha egy liberális párt csatlakozik a Fidesznek a kormányfő ellen évek óta folytatott személyeskedő, "karaktergyilkos" politikájához. (A miniszterelnöki tekintély rajongó tisztelete úgy látszik, csak akkor kötelező elv, ha a kormányfőt Orbán Viktornak hívják.) Ennyi immoralitást és politikai rövidlátást nem vártam volna egy párttól, amely az intellektusával tüntet, és csak abban bízom, hogy ez nem az egész párt álláspontja, hanem egy új pozíciójától megrészegült fiatalemberé. Az MSZP mindenesetre véleményem szerint rosszul tenné, ha engedve a zsarolásnak - amely sajnos nem példa nélküli a két párt viszonyában - "szakértői" kormány felállításával próbálkozna. Ezzel talán nyerne egy-két hónapot, de sokkal rosszabb esélyekkel indulna harcba az új választásokon. Végül is, ha a politikai helyzet úgy hozza, hogy nem engedik saját - a korlátozott játéktér mellett is megegyezésre törő - programját megvalósítani, emelt fővel mondhatja, hogy akkor lássuk a medvét: kinek van jobb ötlet a tarsolyában, milyen alternatíva lesz nyerő az új választásokon? A következményekért azután már a választók is felelnek.