A falig ment előre, így most kicsit hátrál. Tárgyalni fog, nem ultimátumokat osztogatni. Szövetségeseket szerezni – ha tud. Megállapodni – ha van kivel. De ha így, kívülről, ellenzékből sem tud elérni semmit, főleg az állami kiadások karcsúsításában, akkor tulajdonképpen mindegy is: jöhet akár az előre hozott választás. Nagyjából így foglalható össze az SZDSZ helyzete az őszi parlamenti ülésszak kezdetén, négy hónappal az MSZP-SZDSZ koalíció tavaszi felbontása után. A liberális párt húszfős parlamenti frakciója kétnapos tanácskozást tartott Velencén, hogy kiutat találjanak a részben saját maguk által előállított helyzetből, az új koalíció új választás közti skálán.

Túlzás volna állítani, hogy meg is találták a kiutat – inkább csak mozgásterüket igyekeztek növelni. Erre utal egyebek mellett az is, hogy a frakcióülés után Fodor Gábor és Kóka János közös sajtótájékoztatóján már egy szó sem esett a szakértői kormányról – csak akkor, amikor az újságírók rákérdeztek. Fodor ekkor is mindössze annyit mondott, hogy vita volt a frakcióban, de döntés nem született, mert a párt vezetősége már elfogadta a stratégiájukat. Eszerint: cselekvési program kidolgozására bírni a kisebbségi kormányt, s ha az nem támogatható (márpedig nem az), akkor jöhet „akár” egy szakértői kormány, ha pedig az sem válik be, akkor „például” az előre hozott parlamenti választás – Fodor tehát e követelésekről immár puhábban, más lehetőségeket is nyitva hagyva beszélt. Közlése szerint azért akarnak tárgyalni a továbbiakban, hogy tisztázzák, milyen feltételekkel lehet „más, vállalható kormányprogramot” felvázolni. A jövő hétre tervezett újabb MSZP-SZDSZ egyeztetés kapcsán is nyitva kívánják hagyni, pontosabban – Fodor szavaival  „nem akarják bevágni az ajtókat”.

A tartalmi politizálás, vagyis a programok mentén történő megegyezés lehetősége felé látható tehát némi elmozdulás, bár a párt egyik vezetőségi tagja úgy emlékszik, az ügyvivői testület sem arra adott felhatalmazást Fodornak, hogy a szakértői kormány követelésére egyszerűsítse az SZDSZ politikáját, így tulajdonképpen csak „visszaterelték” őt a korábbi, rácalmási stratégiai döntéshez.

„Még jó, hogy nem szavaztunk a szakértői kormányról. Úgy húztuk hátrébb a szakértői kormánynyal, Gyurcsány lemondásának követelésével túlságosan is előre szaladó Gábort, hogy ne okozzunk számára komolyabb presztízsveszteséget” – mondta egy képviselő. Gulyás József, a párt országos tanácsának elnöke szerint viszont amúgy sem szoktak ilyesmiről szavazni, és nem tették zárójelbe a szakértői kabinet koncepcióját – ez tehát továbbra is opció, miként az előre hozott választás is az. Az előre hozott választást több megkérdezett szerint sem vehetik le napirendről, elvégre, ha nincs kivel megállapodni, akkor nem marad más lehetőség. Gulyás József a frakcióülés lényegét úgy foglalta össze lapunknak: „Beleállunk a kiadáscsökkentésbe”. Azaz, miután már elmondták, mit miért nem támogatnak, elérkezettnek látták az időt, hogy igent is mondjanak.

Kóka János beszámolója szerint is elsősorban politikai-tartalmi vitákat folytattak Velencén. A párt vezetősége és frakciója valamenynyi kérdésben közös, egységes álláspontot alakított ki, hangsúlyozta Kóka. (Magyarul: szerinte nincs parlamenti ellenpólus a vezetőséggel szemben.) Abban is egységesek, mondta, hogy a politikának nem a politikusokról (köztük „például” a miniszterelnök személyéről – a szerk.) kell szólnia, hanem a tartalmi kérdésekről, így előbbieket nem is érintették (ellentétben az online sajtóban megjelent személyi találgatásokkal). Egyetértettek abban is, tette hozzá, hogy nem támogatják az MDF javaslatát a parlament feloszlatásáról; hogy sem az MSZPnek, sem a Fidesznek nincs olyan programja, amely szerintük megoldást kínál az ország gondjaira; valamint hogy az SZDSZ felelős ellenzéki pártként, az ország érdekeit szem előtt tartva dönt majd az egyes törvényjavaslatokról az Országgyűlésben – szintén egységesen.

Fodor a frakcióülés egyik legfontosabb eredményének azt nevezte, hogy a képviselőcsoport állást foglalt a kormányfő Megegyezés című – az SZDSZ vezetősége által korábban már elutasított – dolgozatáról, amelyet a képviselőcsoport is rossz kiindulópontnak tart. A párt saját javaslatokat tesz az asztalra az őszi ülésszakon az állami szerepvállalás, illetve az újraelosztás mérséklésére – „ezt kérjük, ezt várjuk el egy olyan kormánytól, amely támogatható” – fogalmazott Fodor. A javaslatokat ismertető Kóka János célként fogalmazta meg, hogy „a politikai diskurzust tartalmi irányba tereljék”.

A frakcióülésen elfogadták a Kóka által vezetett Liberális Gazdasági Kabinet javaslatcsomagját, amelynek lényege a három évre széthúzott, összességében ezermilliárd forintos adócsökkentés, illetve a hasonló nagyságrendű állami kiadáscsökkentés. Ez nem terjedne ki az oktatás és az egészségügy területére. A szociálpolitikára, a foglalkoztatáspolitikára és a nyugdíjrendszerre viszont annál inkább.

Szorgalmazzák az egykulcsos SZJA-t, az állami újraelosztás mértékének 12 százalékos csökkentését évenként, valamint – a választások előtt szokásos osztogatást megakadályozandó  a költségvetés kiadási plafonjának megállapítását, több évre előre. Az SZDSZ törvényben garantálná továbbá, hogy a büdzsé többletbevételeit csak a költségvetési hiány és az államadósság csökkentésére fordíthassa a kormány. Kezdeményezni fogják a munkaerőpiaci támogatások felülvizsgálatát is, miként a rászorultsági elv érvényre juttatását is a szociális támogatásokban. Emellett számos, pluszköltséggel nem járó javaslatot nyújtanak be a bürokrácia mérséklésére. Gyurcsány Ferenc azon bejelentésére reagálva, miszerint a kiadáscsökkentés az uniós támogatásokat is veszélyeztetné, Kóka közölte, hogy nem akarják csökkenteni sem a társfinanszírozási, sem a fejlesztési kiadásokat.

Az őszi politikai menetrendet ismertetve, a frakcióvezető elmondta: az adótörvényekről szóló szavazás előtt vitát kívánnak folytatni az állam szerepéről, azután pedig arról, milyen adórendszert képzelnek el a pártok, és csak ezt követően állapíthatnák meg a bevételi és a kiadási oldalt, illetve ez utóbbi felső korlátját.