Különösen a kezdő kertészkedők álma, hogy az amúgy díszítőnek szánt kertjébe gyümölcsöt termő növényeket is telepítsen. Valóban csábító lehetőség a tavasszal illatos, bőséges virág és a nyáron, ősszel szedhető zamatos gyümölcs. Aki azonban gyümölcsfával akar bíbelődni, annak nemcsak a kertje által biztosított termőhellyel, hanem saját lehetőségeivel, képességeivel is tisztában kell lennie. A hosszas nemesítőmunka eredményeként megszerezhető gyümölcsfajták ugyanis rendkívül érzékenyek. Ezzel magyarázható fogékonyságuk a betegségekre, s ezért válnak a rovarok csemegéivé a haszonnövények.

Az óvatlan kertészt a gyümölcsfák méreteikkel is képesek meglepni. A legnagyobbra a diófa nő, de egy magára hagyott alma- vagy cseresznyefa húszéves korára képes száz négyzetméteres területet árnyékkal borítani, és olyan magasba nyúlni, ahol csak a madarak vagy a darazsak képesek a termést leszüretelni. A fák rutinszerű karbantartása sem egyszerű. A metszés és a növényvédelem külön tudomány, és ezekhez az ismereteken kívül speciális szerszámok is kellenek. Ha e munkákat rosszul végzik, akkor a fák és gubics-szerű terméseik a kert csúfságai lesznek. Persze az ilyen fákat lehet "biónak" is mondani, de az igazi biotermesztés megint csak külön tudomány, és végterméke nem a férges, foltos gyümölcs.

Ha mégis gyümölcsfa beszerzésére szánják el magukat, akkor ennek ideje az ősz. Az ilyenkor telepített oltványok erednek meg a legjobban. A gyümölcsfajták kiválasztásakor a kert talajának és mikroklímájának a figyelembevételével kell magáról a fajról dönteni. A gyümölcsfák többsége oltvány, ami azt jelenti, hogy e házasságba más faj, fajta adja a gyökért és más a nemes termő részt. Az adott oltvány alkotóinak ismerete azért fontos, mert például azonos fajta más-más alanyra oltva megélhet meszes vagy köves, netán homokos talajon is. Nem elég azonban egy katalógus csábító fényképes ismertetője alapján dönteni. Csak nagyobb kertbe ajánlható, hogy kéttucatnyi, Magyarországon megélő fajból tartsanak néhányat. A kisebbekbe inkább egy-egy fajcsoportból ültessenek néhányat. Kisebb, de néha teljes meddőséget okozó problémát jelent, hogy vannak olyan gyümölcsfajok, -fajták, amelyeknek a terméshez más fák virágporára van szüksége. Erről a fajta kiválasztásakor tájékozódni kell. A megporzási igényekről az olyan faiskolákban, ahol az oltványok előállításával is foglalkoznak, biztos pontos tájékoztatást kapnak, máshol ez kétséges.

Szűk keresztmetszetet jelent a növényvédelem, mert az almástermésüket (alma, körte, birs, naspolya), a csonthéjasokat (cseresznye, meggy, ringló, kajszi, őszibarack, mandula), a bogyósokat (málna, ribiszke, köszméte, szeder, áfonya) és a héjasokat (dió, mogyoró) egymástól eltérő, de fajtakörön belül hasonló szerekkel és időpontban kell permetezni, mert hasonlóak a kórokozóik és a kártevőik is. Ezeket illik felismerni, különben felesleges a drága permetszerre költeni, s hiábavaló a permetezés is.

Hobbikertészt próbáló munka a metszés is. Legjobb egy szakkönyvből elsajátítani a fogásokat. Ha ugyanis a munkát rosszul vagy rossz időpontban végzik, akkor minden igyekezet dacára a gyümölcs kevés vagy túlságosan sok és apró lesz, a fa pedig idő előtt kimerül, felgyorsított élete miatt kipusztul. Különösen a bogyós gyümölcsűeknél fontos a szinte folyamatos öntözés biztosítása, ezek ugyanis akkor teremnek bőséggel, ha a növény gyökerei szinte tocsognak a vízben.

Ha a feladatokat összesítjük, akkor arra juthatunk, hogy érdemesebb megvenni a gyümölcsöt. Inkább kevesebb, szívósabb, a kert adottságainak megfelelő, könnyebben nevelhető példányt telepítsünk.

A jövő héten a termő lugasokról írunk.

A Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete (MKOE) az ELTE Botanikus Kertjében, ismertebb nevén a Füvészkertben szeptember 12-14-e között vásárral egybekötött kaktusz- és pozsgáskiállítást rendez.

A kifejlett gyümölcsfa koronájának átmérője, méterben*
* különböző metszésmódokkal csökkenthető

Nem tud zöld ágra vergődni növényével? Kérjen segítséget a szerzőtől!

czaunerp@nepszabadsag.hu